Rengeteget hallhattunk arról, hogy mennyire jó a hiteles viselkedés. Ha valaki nem játssza meg magát, nem kiszámíthatatlan, tudható róla, hogy mi jár a fejében, akkor könnyebb vele kapcsolatot teremteni, megközelíthetőbb, szerethetőbb. De vajon ez mindig így van és mindenkire érvényes alapszabály?
Nem csak attól szorong a gyerek, ha túl sokat várunk tőle, attól is, ha kiszámíthatatlan, mit kérünk rajta számon. Néha azért nem vallja be a szülő, hogy mit vár, mert kínos okból, például hiúságból fontos neki az adott dolog.
Hatrészes kutatássorozatban vizsgálták a túlzott boldogság megítélését. Úgy tűnik, az emberek ezt leginkább a felületességnek és a naivitásnak tulajdonítják, és persze megpróbálnak visszaélni vele.
Ne várjuk a gyerektől, hogy hallgasson ránk, ha mi sem vesszük komolyan magunkat! A szófogadás elérésének kulcsa, hogy a szülő ki van békülve saját vezető szerepével.
A gyerek egyszerre szeretne kapcsolatban lenni, és megélni a valódi érzelmeit. Szülőként ezt főleg akkor nehéz megengedni neki, mikor rávetítjük a saját problémáinkat. Figyeljük meg, hogyan szól rólunk a konfliktushelyzet!
Amikor a szülő panaszkodik, sosem fogad szót a gyerek, általában kiderül: nem a neveléssel vagy a gyerekkel van baj, hanem az irreális elvárásokkal
