Miért nem bírok akkor sem időben lefeküdni, amikor megtehetném?
„Mindaz, ami az életben jólesik, az mind hasonló a halálhoz: a sok-sok mély alvás, a gondolattalan merengés, a mozdulatlan pihenés, az egyedüllét mezőn és tengeren, elsikkadni a végtelenben” – írja Cserna-Szabó András az egyik könyvében. Szavai olyannyira igaznak tűnnek, hogy pontosan ezek egyben azok a pillanatok is, amikor az emberekben gyakorta felerősödik a halálfélelem, akár tudattalanul. Milyen következményekkel jár mindez?

