Nyáron gyermekeink aktívabbak, ezért a sérülések száma is megszaporodik. Mutatjuk, milyen veszély leselkedik rájuk, és hogyan lehet elkerülni ezeket.
Az elmúlt időszakban több olyan cikket is olvastam, amelyben édesanyák vallanak arról, milyen, ha az embernek autista a gyereke. Közvetlen kollégám tollából is megjelent egy megkapóan őszinte, emellett rengeteg fontos információt és tudásanyagot felvonultató írás, amelyben nagy szerepet kapott a személyes megélés. Úgy döntöttem, én is leírom az enyémet.
Gondoltál már arra, hogy a gyerek(ek) nélkül is nyaralni menj? Vagy bevett szokásod? Összegyűjtöttünk ellene és mellette szóló érveket és szempontokat, amelyeket jó, ha mérlegelsz.
Másodfokú hőségriasztás lépett életbe ma éjfélkor. A katasztrófavédők egy banális, ám sokak által elkövetett hibára figyelmeztetnek, amitől az autód akár ki is gyulladhat a hőségben.
Egyszerre tud meghatni, zavarba hozni, elgondolkodtatni, szórakoztatni és időnként filozófiai szakadékba taszítani – a gyerekszáj egy igazi nyelvi laboratórium, amelyhez a kémcsövet a szülő biztosítja. Igen ám, csak ez a labor bizony nem túl steril, és nem is előírások szerint működik, mi több, a kikevert elegy gyakran robban is.
Sok szülő, pedagógus, edző számára ismerős, hogy ha a feszültség, fáradtság, tehetetlenség szintje elér egy határt, bekövetkezhet a robbanás – rákiabálunk a gyerekre. Mások elfogadható nevelési eszköznek tekintik az emelt hangerőt. Érdemes tudni, mit okozunk vele.
Kisgyermekek tömegei küzdenek beszédfejlődési zavarral, és akár több évnyi különbség is lehet két azonos korú gyermek beszédfejlettsége között.
Ha valaki nehezen esik teherbe, a külvilág gyakran csak annyit lát: „ráfeszül”, „biztos túl sokat dolgozik”, vagy „túl hamar kezdte el aggódni”. És ha végül kiderül, hogy „lombikos” lesz, akkor jönnek a jól ismert mondatok: „na de ma már ez pikk-pakk megy”, „úgyis sikerül elsőre”, vagy az ellenkezője: „jó, hát akkor ez van, lehet gyerek nélkül is boldogan élni”. Kívülről ez néha csak egy kis akadálynak tűnik – valójában viszont sokszor egy éveken át tartó testi-lelki-mentális krízis, aminek a mélységeit csak kevesen látják. Vendégszerzőnk, Pásztor Katalin pszichológus, meddőségi szaktanácsadó, érintett édesanya a meddőségi tudatosság világhónapja alkalmából mutatja be a lombikot övező leggyakoribb tévhiteket.
Miközben a 70-es és 80-as évek fordulóján a két szuperhatalom közötti hidegháborús feszültség újjáéledése miatt aggódhattunk, 1980 szeptemberében Irán és Irak között is kirobbant a háború. 8 éven át tartott, és rettentő sok áldozattal járt. Egyes források szerint 1-1,5 millió ember halt meg, köztük rengeteg gyermek.
Születésünk módja sokak szerint nem befolyásol semmit, de egy új kutatás alapján akár egész életünkre kihathat. A császármetszéssel világra jövő babák bélrendszeréből hiányozhat egy kulcsfontosságú baktérium, amely hozzájárul az immunrendszer megfelelő fejlődéséhez. És ez hosszú távon is befolyásolhatja az egészséget.
Ha a durva erőszakot nem számítjuk, kevés dologgal árthatunk többet egy gyereknek, mint ha nem dicsérjük meg rendszeresen, vagy kizárólag tökéletes teljesítményét ismerjük el. Mutatjuk, miért van ez így, és mit lehet tenni az ilyen méreg hatástalanításáért felnőttként.
Mindannyian ismerjük ezt a mondatot: „Edd meg, ami a tányérodon van.” A szándék lehet jó, de az üzenet veszélyes, mert elfojtjuk vele a gyermek ösztönös jóllakottság- és éhségérzetét.
