dunaújváros - Dívány

A 20. század közepén Magyarországon a szocialista rendszer gyors iparosítási tervei nyomán több mesterségesen épült város született. Ezek a szocialista iparvárosok az ipari fejlődés szimbólumai voltak, ahová az ország minden részéről érkeztek fiatalok. Egy szebb jövőt, biztos munkát és összetartó közösséget kerestek, miközben a gyárak füstje és a frissen felhúzott lakótelepek sora a fejlődést ígérte.

A dunaújvárosi Római úti víztorony állapota aggasztja a helyieket, miután az egy csőtörés következtében megdőlt, jelenleg heti több alkalommal ellenőrzik a szakemberek, akik folyamatos megfigyelésre készülnek.

Egy dunaújvárosi panelben bukkant fel egy egy méter hosszú gabonasikló. A szökevény állatot sikerült befogni és biztos helyre szállítani.

Legendák keringtek a sztálinvárosi „édes élet”-ről, de az építkezésen dolgozó nőknek sokszor kellett a munkahelyi zaklatást is elviselniük.

Pentele, majd Dunapentele, később Sztálinváros is volt Dunaújváros. A járási székhely névváltoztatásaihoz különös okok vezettek.

2020 februárjában új sorozat indult a Díványon. Interjúinkban idős emberekkel beszélgetünk arról, milyen volt az élet 50-60-70 évvel ezelőtt, hogyan éltek, mire vágytak és hogyan szerettek nagyszüleink generációjának tagjai. Interjúalanyaink nem ismert emberek: szomszédaink, nagyszüleink, ismerőseink ismerősei.

Beszélgetőkörrel kezdenek, plénummal zárják a napot, és arról tanulnak, amiről éppen szeretnének. Dunaújvárosban az Arany János Általános Iskola Freinet-szellemű osztályaiban jártunk, ahol két pedagógussal arra a következtetésre jutottunk, hogy talán nem is lenne témája ennek az írásnak, ha Freinet a verduni vérszivattyúban nem kap tüdőlövést.