Amikor Balira gondolunk, a kristálytiszta tenger, a pálmafás partok és a felhőtlen kikapcsolódás jut eszünkbe. Ám a turistaparadicsom egyik legnépszerűbb városától, Sanurtól alig néhány percre egy egészen más világ fogadja a látogatókat: egy posztapokaliptikus, dzsungel által benőtt szellemváros.
A népszerű indonéz nyaralóhelyen komoly problémát jelent a veszettség, Balin naponta csaknem 200 fertőzésgyanús harapást regisztrálnak.
A pusztító áradások miatt a jövőben nem épülhetnek hotelek és éttermek Bali mezőgazdasági területein.
Bali szigetén most már a korábbiaknál is szigorúbb szabályokhoz kötik az odalátogató turistákat. Az új előírások célja nem más, mint a sziget szakrális helyszíneinek és kulturális integritásának megóvása. Az intézkedések elsősorban a turisták ruházatára és a viselkedésére vonatkoznak.
Ahhoz, hogy megtaláljuk önmagunkat, először el kell veszítenünk azt az énünket, amilyennek mások látnak bennünket – röviden összegezve ezt tanultam meg attól a Dobó Katától, aki az elmúlt években megpróbált egyre tisztább képet alkotni önmagáról. Elmondása szerint hosszú út volt, amíg az általa választott önismereti úton idáig eljutott.
A városban a mínuszokkal harcolva egyszer csak azon kaptam magam, hogy Balira nézek repjegyet, az Ízek, imák, szerelmek után ihletve. Végül csak a filmet néztem meg. Összeszedtem, hogy még milyen filmekkel idézhető még meg a trópusi életérzés, ha te is kedvet kaptál hozzá.
Miután az egész országot, és a tengerpartot elárasztották a nejlonzacskók, Isabel és Melati Wijsen kampányba kezdett Balin a műanyagszemét ellen. Akkor 10 és 12 évesek voltak, most pedig még mindig csak 15 és 17, és elérték, hogy Indonézia évi egymilliárd dollárt fordítson a 17 ezer szigetből álló ország megtisztítására.
Az ember bárhol lakhat, ha önmagában nincs otthon: sehol sem érezheti jól magát, mondja Weiner Sennyey Tibor író, szerkesztő aki bejárta az indonéz szigetvilágot, és erről könyvet is írt. Mi pedig legérdekesebb kalandjairól és a bali hétköznapokról kérdeztük.
