16. század - Dívány

Feltehetően a mai főzési szokások is furcsává válnak majd az idő előrehaladtával – így vagyunk most a 16-17. század konyhájával. Ma már biztosan senki nem kíván meg egy jól átsütött hódfarkat ebédre, és senkinek nem kordul meg a gyomra a fonnyasztott teknősbéka hallatán. Akkoriban azonban ezek mind nagy kedvenceknek, előkelő fogásoknak számítottak.

VIII. Henrik angol király egyetlen fiúgyermeke, VI. Eduárd kilencévesen került Anglia trónjára: a gyerekkirály uralkodását folyamatos hatalmi harcok jellemezték, rövid élete során pedig egyik tragédia érte a másikat.

Évekig élt számkivetettként Kanada partjainál, a Démon-szigetnek nevezett titokzatos területen az előkelő fiatal hölgy, akit kidobtak egy hajóból, mert viszonyba keveredett egy férfival: Marguerite de La Rocque (más néven Marguerite de Roberval) női Robinsonként harcolt az elemekkel és a vadállatokkal, megmenekülése után pedig híresség vált belőle a 16. századi Franciaországban.

A pszichopata sorozatgyilkosok nem a modern kor szülöttei, a történelem kezdetétől ismerünk bomlott elméjű elkövetőket, akik tömegestül szedték áldozataikat: azokban az időkben, amikor még nem létezett a pszichológia tudománya, a gyilkosok borzalmas tetteit természetfeletti erőkkel, sátáni machinációval magyarázták. Ez történt a leghíresebb „vérfarkasper” esetében is: a 16. századi német kannibál sorozatgyilkos, Peter Stumpp – aki negyedszázad alatt legalább 16 embert ölt meg – kínvallatás nyomására bevallotta, hogy lepaktált az ördöggel.