Optimális esetben három-öt nap kórházi tartózkodást követően hazatér az újszülött, hogy családja körében töltse élete további részét. De nem minden baba ilyen szerencsés. A napokban egy kórházi dolgozó osztotta meg tapasztalatait a közösségi médiában azzal kapcsolatban, hogy bizony babák tömegei rekednek hetekre a kórházakban azért, mert szüleik nem viszik őket haza, a gyermekotthonokban viszont nincs hely számukra.
Sződy Judit, a Budapesti Uzsoki Utcai Kórház IBCLC laktációs szaktanácsadója, pszichológus. Az ő munkahelyén is többször gondoztak olyan babát, akinek nem jutott hely sem otthon, sem a gyermekvédelmi rendszerben, j elenleg is él ott egy 8 hetes csecsemő. Mint mondja, többféle oka is lehet annak, hogy ezeket a kórházban ragadt babákat senki nem viszi haza.
Egyre többször rekednek a babák a szülészeti osztályon
„Ezek az anyák nagyon bonyolult körülmények közül jönnek, sokszor nem is tudjuk, hogy pontosan mi áll a háttérben” – meséli. „Előfordul, hogy a család, vagy ha család nincs is, a férfi, akivel élnek, nem akarja a gyereket. Gyakoribb, hogy azért nem vihetik haza, mert a környezetük nem alkalmas arra, de mindent megmozgatnak annak érdekében, hogy együtt lehessenek.”
A friss szülők tisztában vannak azzal, hogy a magyar védőnői hálózat minden szülést megelőzően felveszi a kapcsolatot a családdal. A területileg illetékes védőnő látogatása során azt is felméri, alkalmas-e az otthonuk egy újszülött baba érkezésére.
Vannak babák, akiket nem vihetnek haza
A védőnői helyzetértékelés ugyanis oka lehet a kórházi hazaadás megtagadásának is, amennyiben fennáll a gyermek veszélyeztetése a szülő otthonában. A Dívány által megkérdezett, neve elhallgatását kérő gyermekvédelmi szakember szerint pusztán az anyagi háttér miatt nem emelnek ki gyermeket a családból Magyarországon.
Az alapvető hiányosságok esetén azonban benn ragadhat egy baba a kórház szülészeti osztályán. Ilyen hiányosság, ha leendő otthonában nincs ablak, vagy nincs fűtés, és lehetőség sincs arra, hogy a szülők ezt orvosolják.
A baba a körülmények megváltoztatásáig nem mehet haza. Persze van mód arra, hogy ideiglenesen másik helyre vigye édesanyja, ami lehet anyaotthon, a család egy tagjának lakása vagy akár albérlet is. Ezt azonban nem mindenki képes önállóan megszervezni, de segítséget az esetek döntő többségében nem kérnek a krízishelyzetben lévő szülők.
Az anyák mögött nincs támogató háttér
„Számos esetben a kismama maga is találkozott élete során a gyermekvédelmi rendszerrel, akár azért mert kiemelték gyerekként a családjából, és a traumái miatt inkább maga próbálja megoldani a kilátástalan helyzetét. Ha a terhesség gondozatlan, nagy eséllyel nem tudja, nem tudjuk időben rendezni a lakhatásukat, ekkor merülhet fel az a szomorú helyzet, hogy a megoldásig még nem viheti el a babát a kórházból” – összegzi a gyermekvédelmi szakember.
A gond akkor van, ha együttesen áll fenn az anyagi, mentális és a kiterjedt család teljes csődje.
Mint mondja, ha az anya olyan mentális állapotban van, hogy nem képes gondoskodni a babájáról, akkor addig keresik a családjában fellelhető rokonokat, amíg találnak valakit, aki átmenetileg vagy végleg befogadja a gyermeket, de ritkán előfordul, hogy nincs senki, aki vállalná ezt a feladatot. Az országszerte minden városban és budapesti kerületben elérhető gyermekjóléti központok munkatársai krízishelyzetben is segítenek.
Az anyák már a szülést megelőzően felkereshetik az itt dolgozó szociális munkásokat.
Ha nincs, aki befogadja őket, a baba a kórházban marad
A pszichológus tapasztalatai szerint rendkívül változatos az anyák hozzáállása. Van, aki pár napig még jön szoptatni azt követően, hogy őt hazaengedték – hiszen az anyáknak el kell hagyniuk a kórházat –, mások hetekig, hónapokig szinte óramű pontossággal érkeznek minden nap gyermekükhöz, hogy néhány órát együtt tölthessenek. Vannak olyanok is, akik egy idő után nem jönnek. Ilyenkor nem tudni, hogy ez az anya szabad döntése miatt történik így, vagy a körülményei akadályozzák abban, hogy tartsa a kapcsolatot a kisbabával.
„Általában, ha látjuk az anyán – és többször látjuk, mint nem – az osztály felajánlja a pszichológiai támogatást számára. Azonban ha elhagyja az osztályt, csak az alapítványok, hajléktalanellátásban dolgozó pszichológusok segíthetik tovább, ha elfogadja ezt a fajta segítséget – meséli Sződy Judit.
A kórház szülészetén legfeljebb hathetes korukig maradhatnak az újszülöttek, ezt követően csecsemőotthonban kell őket elhelyezni. Ha a csecsemőotthonban nincs hely számára, akkor az anya lakcíme szerinti körzeti gyermek kórházba kerül, hogy ott várjon arra, hogy nevelőszülőnél vagy csecsemőotthonban helyezzék el. Sződy Judit azt is elmondta, mostanság már a körzetes kórházakban is alig van szabad kapacitás .
Az anyának egyébként mind a szülészeten, mind a gyermekkórházban lehetősége van látogatni gyermekét.
„Magas az átmeneti otthonok várólistája” – tudjuk meg a gyermekvédelmi szakembertől, aki hozzátette: azonnali elhelyezésben csak azok az anyák és gyermekeik részesülhetnek, akik bántalmazott környezetben éltek, és onnan menekíti el őket azonnal az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT). Egyéb esetben akár hetekkel, hónapokkal kell számolni.
A kórház dolgozóinak is megterhelő, ha marad a baba
Ha egy baba nem mehet haza az édesanyjával, az nem csak kettejük számára megterhelő, a kórház dolgozóinak is nehéz helyzetet teremt, hiszen az állandó munkajuk mellett kell megadniuk azt a magas szintű fizikai és érzelmi gondoskodást, amit egy kisbaba igényel, másrészt az ápolók és a nővérek is kötődni kezdenek a babákhoz.
„Ha több hétig ott van egy baba a kórházban, akkor nagyon fontos személlyé válik. Szokások épülnek ki köré, ráhangolódnak a dolgozók is, és igyekeznek mindent megtenni annak érdekében, hogy jól érezze magát.
És amikor végül pár hónap múlva elkerül az intézményből, az traumatizáló hatású, nem csak a babára, akit a már megszokott környezetéből szakítanak ki, hanem azokra nézve is, akik eddig gondozták.
Aggódnak, hogy mi történik majd vele. Mindenki a szívén viseli a sorsát” – magyarázza a pszichológus.
Szürke zóna
Sződy Judit szerint komoly probléma, hogy hiába fordul elő rendszeresen, hogy a baba a kórházból nem mehet haza a szülést követően, nincsenek felkészítve egy ilyen helyzetre, sem a technikai feltételeket tekintve, sem érzelmi oldalról.
„Mivel hivatalosan ott sem lehetnének a babák, nincs szupervízió sem, legalábbis hivatalosan. De a tárgyi feltételek is hiányosak. Ha kinövi az újszülötteknek való ágyat, keresünk valahol egy nagyobb rácsos ágyat, amibe például az ikreket szoktuk tenni. Ha elfogynak a ruhák, mert kinövi őket, akkor valaki a dolgozók közül vásárol neki ruhát. Ha kinövi a pelenkát, egy másik dolgozó vesz neki egy nagyobb méretet. Amikor a babának már nem jó egész nap a kiságyban, mert már abban a korban van, hogy próbál kapcsolatot teremteni a környezetével, babakocsit szereznek. Amikor kinövi az ikres ágyat, beszereznek valami ismerőstől egy hordozható utazóágyat” – sorolja.
Az, hogy ezek a babák a faramuci helyzet ellenére megkapják a számukra szükséges felszerelést és gondoskodást, kizárólag a kórház dolgozói jóérzésétől függ. Pedig ez az az időszak, amikor az alapvető kötődési minták kialakulnak a gyermekekben. Az optimális az volna, s ebben mindkét, általunk megkérdezett szakember is egyetért, ha lenne a gyermekek körül egy állandó személy, aki gondoskodik róla, megismeri a baba szokásait, reakcióit és reagál a szükségleteire. Biztonságos állandóságra van szüksége a körülötte lévő felnőtteket tekintve is.
A kötődési személy állandóságát azonban ilyen körülmények között szinte lehetetlenség megfelelően biztosítani számukra, és ez az életük további részében is nehézségeket okozhat.
Ebben a cikkünkben egy, a háború idején az árva gyermekeket segítő férfival ismerkedhetsz meg.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
