iskola szeptember

Nem a tanszerek megvásárlása, az anyagi terhek, a mindennapok rutinjába való visszazökkenés, az egyre sötétebb reggelek és a nyűgös gyerekek jelentik a legnagyobb nehézséget, hanem az érzelmi megterhelés, amelyet az iskola jelent sok család számára. 

SNI-vel nehéz a szeptember

A legegyértelműbb nehézségek a sajátos nevelési igénnyel rendelkező gyerekeket érintik. A szülő, ha nehezen is, de próbálja ezeket kielégíteni, az iskolában azonban sokszor szembesülhet azzal, hogy erre hajlandóság vagy akár egész egyszerűen kapacitás és tudás nincsen.

Egy figyelemzavarral, tanulási nehézséggel küzdő vagy a spektrumon levő gyerek osztályba integrálásának nehéz feladatához kevés tanár rendelkezik megfelelő mennyiségű segítséggel és tudással

– ráadásul nemcsak az ő igényeiket kell figyelembe venniük, hanem huszon- vagy akár harmincvalahány osztálytársukét is.

A problémák minden család életében markánsan vannak jelen, de akad, ahol komoly nehézségekbe is ütköznek ennek kapcsán. Nemcsak óvodában hangzik el időről időre, hogy lehetőleg ebéd után kerüljön haza az a gyerek – van olyan papíron integráló oktatási intézmény is, amely a „nehéz eset” diákot heti néhány napig szívesebben látná inkább otthon, nem pedig az intézményben. Igazán szélsőséges esetekben ki is veti magából a gyerekeket a közoktatás, megoldhatatlan élethelyzetbe taszítva teljes családjukat. Egy SNI-s gyermek családjában nem csoda, ha gyomorgörcsöt okoz sokakban a szeptember gondolatai is.

Az iskolai környezet bántalmazó is lehet

De botorság lenne azt hinni, hogy egy „átlagos” – legyen inkább a kifejezés neurotipikus – gyermek számára minden egyszerű és biztonságos az iskolai környezetben. A bullying ma már az óvodákban megjelenik, azon szülők pedig, akik maguk is megélték a nem elég márkás ruhadarabok, nem elég trendi zenei ízlés vagy nem éppen divatos szemüvegkeretek miatti bántalmazást gyerekként, szinte rettegve figyelik, hogyan alakulnak az iskolai közösségek dinamikái. 

Mert az tény, hogy szavak szintjén minden egyes oktatási intézmény elítéli a bullyingot, és ígéri, hogy minden eszközzel tesz ellene, de a probléma mégiscsak állandó. A tanév kezdetével pedig nemcsak az iskolákban, hanem az online terekben is felerősödnek a kibeszélések, beszólások, gúnyolódások, melyeket a találkozások adta szociális kapcsolódási lehetőségek fel is erősíthetnek.

Kérdés az is, mit hoznak az iskolákban a tiltások

Újfajta bizonytalanságot jelent az okoseszközök kitiltása is. A nagyobb iskolások, akiknek életében kardinális szerepet kapnak a mobiltelefonok és az okosórák, pimasz daccal várják, hogy majd megpróbálják elvenni tőlük eszközeiket.

Van, aki előre azt ígéri, hogy kijátssza a szabályokat, amelyek minden bizonnyal komoly ütközési pontokat jelentenek majd diákok és tanárok közt.

Persze vannak olyan tanárok, akik ebbe már belefáradtak. Akadnak iskolák – és óvodák is –, ahol a tanítás, a nevelési év nem azokkal a szereplőkkel kezdődik majd, akikkel az évzárón befejeződött az előző. Lesz-e elég tanár, szaktanár, óvodapedagógus, hogyan kezeli majd ezt az helyzetet egy-egy kisebb vagy nagyobb diák, aki szorosabban kapcsolódott tanítójához annál, mint hogy egyszerűen átlépjen hiánya fölött.

Az iskola a szorongás terepe is

Különösen stresszes lehet az iskolába lépés pillanata rajtuk kívül mindazok szüleinek, akik intézményt váltottak, vagy éppen felvételire készülnek, esetleg már osztályzataik miatt aggódnak. Azoknak, akik attól tartanak, gyermekük idén sem szerez majd „elég jó” osztályzatokat – bármit is jelentsen esetükben az elég jó. 

És még azoknak is, akik aggódnak gyermekeik barátságai, mentális egészsége, boldogsága miatt, akár valós okból, akár csak saját szorongásaik miatt. Az iskolakezdés sokkal bonyolultabb pillanat annál, mint amit a mémek láttatnak a gyerekeket egy héttel hamarabb iskolába küldő szülőkkel („tudom, lassan menjél!”): kevés szülő koccint pezsgővel nyolc óra egy perckor szeptember másodikán.

Az iskolai bántalmazás, azaz a bullying káros hatásait a szemtanúk is elszenvedik, amint arról korábban írtunk.