Kikészít, idegesít, bosszant a gyerek? 17 rövid tipp, hogy a legidegtépőbb helyzetben is nyugodt maradj

Erre kereste a választ a Healthline újságírója, Margarita Tartakovsky, aki gyermekpszichológusokat, életvezetési tanácsadókat, coachokat kérdezett meg arról, mi az a technika, amelyet a leginkább ajánlanak a szülőknek, hogy ne veszítsék el a türelmüket, és minden helyzetben konstruktívak tudjanak maradni. Az eredmény 17 tipp lett, amelyet alább mi is összefoglalunk. Van közte olyan, amit neked is érdemes kipróbálni?

#1 Használd a figyelmedet

Hagyj figyelmen kívül minden olyan bosszantó magatartást, amely azután fordul elő, hogy határozottan nemet mondtál a gyerek kérésére. Később persze gondolkodj el a történteken. Ha a gyereked megszokja, hogy a nyaggatással nem ér el eredményt, más, konstruktívabb utakon fog próbálkozni, vagy csak egyszerűen elfogadja a döntésedet – ami jó esetben nem tekintélyből, hanem egyezkedés után, indokoltan született meg. Következetesnek lenni persze nehéz. A technika sikeréhez az is hozzátartozik, hogy egyébként viszont nagyon tudj a gyerekedre figyelni. Ez óriási jutalom a számára, így képes megerősíteni benne a kívánatosnak tartott viselkedéseket.  

#2 Változtasd meg a dinamikát

Igyekezz meglátni, mi lehet a gyereked számodra irritáló viselkedése mögött. Hidd el, nem az az elsődleges célja, hogy téged bosszantson. Sokszor azért ilyen, mert ő maga is stresszes, szorong, és igazából egyfajta megnyugvást keres, csak nem tudja kifejezni magát. Nyugtasd meg, hogy a felfordulás ellenére minden rendben lesz, éreztesd vele, hogy ott vagy, szereted és védelmezed őt, bármikor számíthat rád. A mélyebb igényekre adott válaszok jó eséllyel csökkenteni fogják a bosszantó viselkedéseket. Ha rendszeresen végeztek együtt olyan tevékenységeket – például közös mozgás, játék, rajz, tánc –, amelyek mindkettőtöknek örömet adnak, az segíthet a kritikus szint alatt tartani a stresszt.  

#3 Légy tudatában a saját érzelmeidnek

Ha időről időre becsekkolsz magadnál, hogy hogy vagy, jobban kapcsolódhatsz a saját érzéseidhez, és tudatosabban reagálhatsz a gyerekedre is. Tisztábban láthatod például, hogy rá vagy-e dühös, vagy eleve feszült, stresszes, leterhelt vagy. Már az is sokat segíthet, ha naponta pár percet szánsz az alábbi rövid gyakorlatra: 

1. Csukd be a szemed. 
2. Egyik kezedet tedd a hasadra, a másikat a szívedre. 
3. Figyeld meg a szívverésedet, a légzésed ritmusát. 
4. Lentről felfelé haladva, vedd sorra a testrészeidet. Mit érzel bennük?
5. Végül nyisd ki a szemed, és vedd észre, mi mindent érzel. 

#4 Emlékeztesd magad, hogy biztonságban vagy

Amikor kezded elveszíteni az önuralmadat, az idegrendszered fenyegetést, veszélyt, akadályt észlel. A higgadtságod megőrzéséhez fontos, hogy tudatosítsd magadban, hogy biztonságban vagy. Ezt megteheted a szituáció rövid megszakításával: például amikor érzed, hogy bármelyik pillanatban elszakadhat a cérna, sétálsz inkább egy kicsit. Vagy azt mondod magadnak, „Nyugi, ez nem vészhelyzet” „Tudom kezelni” vagy „Segítek a gyerekemnek”.  

#5 Nyerd vissza az egyensúlyodat

Igazából bármilyen stratégia működhet, amely pár pillanatra eltereli a figyelmedet, hogy ne veszítsd el a kontrollt, és utána hideg fejjel tudj ismét jelen lenni az interakcióban. Van, akinek az vált be, hogy megnevezi a benne keletkező érzést, aztán leül a földre, hármasával számol 50-től visszafelé, miközben mélyeket lélegez. Kísérletezd ki, hogy számodra mi az a pár perces technika, ami segít. Nem véletlenül tartja úgy a népi bölcsesség, hogy számolj el 10-ig, mielőtt bármit tennél. Ezt lehet bonyolítani, hogy még hatékonyabb legyen. A haragod persze nem feltétlenül múlik el, de nem is ez a cél, hanem az, hogy ne veszítsd el az önuralmadat, és ne mondj vagy tegyél olyan dolgokat, amiket később megbánsz. 

#6 Rázd ki magadból

A vadon élő állatok gyakran vannak kitéve életveszélynek, mégsem látni rajtuk a trauma jeleit. A gazella, miután elszalad az oroszlán elől, jó sokat remeg, aztán csatlakozik a csordához, mintha mi sem történt volna. A test természetes elengedési mechanizmusa, a remegés a TRE-módszer segítségével bárki számára elsajátítható. Ha a technika megtanulása mellett egyelőre nem is köteleződsz el, annyit mindenképp érdemes kipróbálni, hogy legközelebb, amikor felbosszant a gyereked, akkor gyorsan lerázod a karod-lábad. Jó eséllyel ki fog belőled menni annyi feszültség, hogy kontrollban maradj. 

#7 Hallgass a szívedre

Sokat segíthet a saját stresszkezelésedben, ha a nyugodt állapotaid pozitív hatását fokozni tudod. Ehhez lehet rövid technika például, ha behunyod a szemed, és a szívverésedre figyelsz. 6 másodpercig belélegzel, 6 másodpercig ki. Egyre lassabban, egyre mélyebben. Majd hagyod, hogy olyan helyzetek jelenjenek meg előtted, amelyekben törődést vagy hálát éreztél valakivel szemben. 2 percig fürdőzz ezekben a tapasztalatokban. Ha gondolod, a gyerekeknek is felajánlhatod, hogy csatlakozzanak hozzád. 

#8 Állj fejen

Fejen állnom nem kéne? – kérdezzük gyakran, amikor a másik igénye túl soknak tűnik. Egyes szakemberek szerint viszont pontosan ezt kéne tennünk. A rendszeres fejenállás ugyanis segít megnyugtatni az idegrendszert, növeli az agy vérátáramlását, mentálisan pedig egy más perspektívát nyújt a gyakorlat végzőjének. Persze más jógapózok – a lefelé néző kutya, az előrehajlás, a babapóz, a falra tett lábak – is sokat segítenek, egyáltalán a jóga, a nyújtás, a mozgás maga. 

#9 Pihenjetek közösen

Az is hasznos lehet, ha odafigyelsz arra, hogy a gyerekkel való programok között a közös pihenés is helyet kapjon. Ez egyrészt szuper lehetőség, hogy kapcsolódjatok egymáshoz, másrészt azt is megtaníthatod neki, hogy a munka, a tanulás, a kötelességek teljesítése mellett a töltődés is fontos. Heverésszetek nyugágyban, sétáljatok nagyot a parkban, hallgassatok mesét vagy hangoskönyvet. 

#10 Keretezd újra a helyzetet

A pszichológia egyik fontos mondása, hogy sosem a gyerek viselkedésére reagálunk, hanem arra, amit a gyerek viselkedéséről gondolunk. És ez nagy különbség! Az egyik leghatékonyabb eszközünk ugyanis a fejlődésre, hogy képesek vagyunk reflektálni helyzetekre. Nem mindegy, hogyan értelmezzük a gyerekünk bosszantó cselekedeteit. Ha félremagyarázzuk őket, tovább táplálhatják a haragunkat. Az sem mindegy, hogy a saját képességeinkről mit gondolunk: a tehetetlenséget vagy a tenni akarást erősítjük magunkban. Érdemes lehet kipróbálni az alábbi perspektívaváltásokat: 

• „A gyerekem olyan rossz.” HELYETTE: „A gyerekem most nehéz időszakon megy keresztül.”
• „Nem bírom tovább.” HELYETTE: „Nehéz dolgokat is képes vagyok kezelni. Mire van szükségem most, hogy egyről a kettőre jussak?”
• „Szülőként kudarcot vallok a gyerekeimmel.” HELYETTE: „Minden nap tanulok valamit, és a gyerekeim is.”
• „Olyan manipulatív ez a gyerek.” HELYETTE: „A gyerekem nem gonosz, csak megpróbálja kielégíteni az igényeit.”
• „Azért teszi ezt, mert nem tisztel.” HELYETTE: „Természetes, hogy a gyerek feszegeti a határokat.”
• „Direkt ki akar készíteni.” HELYETTE: „Éhes és fáradt.”
• „Soha senkivel nem törődik, csak saját magával.” HELYETTE: „Csalódott és unatkozik, mert régen látta a barátait.”

#11 Őrizd meg a humorod

Most adtál rá új ruhát, és rögtön piszkos lesz. Nemrég takarítottál fel, és azonnal kiborít valamit. Próbálod etetni, és még a legtávolabbi tárgyak is maszatosak lesznek, nem is érted, hogyan jutottak el olyan messzire egy ennyire kicsi testből. Helyzetek, amikor azt érzed, hogy ezt már tényleg nem hiszed el. Ahelyett, hogy sikítva menekülnél, igyekezz meglátni a szituáció abszurditását, nevetségességét. Sokkal könnyebb elviselni mindazt, ami nem sikerül, ha nevetni tudtok rajta. 

#12 Vond be a probléma megoldásába

A szülő-gyerek kapcsolatban természetesen a szülőé a felelősség, hogy a problémákat megoldja. De ez korántsem jelenti azt, hogy a gyerek véleményét ne lehetne kikérni. Ez nemcsak használható ötletekhez vezet, de valószínűleg nagyobb kedvvel is fog együttműködni abban, amit ő maga javasolt. Nem kell nagy dolgokra gondolni: elég, ha egyszerűen leírod a helyzetet, és megkérdezed, mi segítene neki, hogy máshogy viselkedjen. Elmondod például, hogy nagyon nehéz neked, hogy csomószor kell szólnod, mire elkezd készülődni. Lehet, azt válaszolja, hogy segítene neki, ha készítenétek egy napirendet, amit ki tud tenni a szobájában. Vagy ha előbb szólnál, hogy legyen elég ideje fejben is az egyik programról a másikra váltani. Az is lehet, hogy összességében túl sok neki a program, szeretne több nyugit. Vagy nem a készülődés nehéz, hanem igazából utána edzésre járni. 

#13 Legyenek világos következmények

Ne fenyegessük a gyereket. Amikor fenyegető dolgokat mondunk, az egyrészt ijesztő, másrészt a kiszámíthatatlanságot is fokozza, hiszen – szerencsére – általában nem tartjuk be, amit dühünkben mondtunk. Ennél sokkal jobb, ha a negatívan értékelt viselkedéseknek átláthatóan megvan a negatív következménye. A büntetés persze lehet egy jutalom elmaradása, vagy valami, ami a gyerek felelősségérzetét növeli. Természetesen sohasem lehet érzelmi, verbális vagy fizikai erőszak. Tegyük fel, hogy a gyerek tárgyakat dobál vagy a szüleit akarja megütni, amikor dühös vagy csalódott. Magyarázd el neki, hogy ez a viselkedés nem elfogadható. Ha ilyet csinál, akkor pár percig le kell ülnie, mélyeket lélegeznie, majd szavakkal kifejeznie, mi a baja, mert akkor tudsz neki segíteni.  

#14 Kapcsolódj másokhoz

Nagyon nehéz szülőnek lenni, ha egyfajta vákuumban érzed magad. Keress barátokat, akikkel rendszeresen tudsz beszélni a nehézségeidről, kölcsönösen meghallgatjátok egymás gyereknevelési sztorijait, együtt tudtok örülni a sikereknek, és sajnálkozni, vagy épp nevetni a fiaskókon. Ha empátiát kapsz, az önmagában is gyógyító. Ráadásul bármilyen helyzetben is vagy az életben, a leghasznosabb tanácsok, praktikus infók jó eséllyel mindig a sorstársaktól jönnek. Érdemes kapcsolódni hozzájuk. 

#15 Egyél magnéziumban gazdag ételeket

Stresszes időszakokban gyakran kiürül a szervezetből az amúgy létfontosságú magnézium. Alacsony magnéziumszinttel azonban nagyon nehéz nyugodtnak maradni és nem ugrani mindenre. Tudatos táplálkozással gondoskodhatsz arról, hogy mindig fel legyenek töltve a raktáraid. Fogyassz például spenótot, kelkáposztát, készíts turmixot banánból, avokádóból, étcsokiból, vagy igyál pezsgőtablettákat. 

#16 Kérj támogatást

Amikor felelősséget vállalunk valamiért, az nem jelenti azt, hogy a menet közben felmerülő összes problémát egyes egyedül kell megoldanunk. Felelősséget vállalni inkább azt jelenti, hogy gondoskodunk a probléma megoldásáról, és ha szükséges, másokat is bevonunk hozzá. Ha bármi olyat tapasztalsz gyereknevelés során, ami számodra különösen nehéz, kérj segítséget a körülötted lévő emberektől. Ha ketten neveltek gyereket, törekedjetek arra, hogy minél ügyesebben működjetek együtt. Ha például tudjátok, hogy az egyikőtök hajlamos előbb elveszíteni a türelmét, megbeszélhetitek, hogy ilyenkor a másik vigyen neki egy pohár vizet. Ez a kis figyelemelterelés elég lehet ahhoz, hogy az illető kicsit össze tudja szedni magát, mély levegőt vegyen, és higgadtabban folytassa a helyzet megoldását. Ha pedig azt érzitek, hogy kifogytatok az eszközökből, keressetek fel pszichológust, aki újabb szempontokkal és ötletekkel tud ellátni titeket. 

#17 Tedd jóvá

Bármennyire tudatos, türelmes, szeretetteljes szülő vagy, biztosan voltak már és lesznek is olyan helyzetek, amikor kiakadsz, és ráförmedsz a gyerekre, vagy megmakacsolod magad egy olyan döntésben, ami igazából simán lehetne úgy is, ahogy a gyereked szeretné. Amikor ilyesmi történik, fontos, hogy utána bocsánatot tudj kérni, és beismerd, hogy goromba, rugalmatlan vagy kontrolláló voltál. Ez a gyerek számára is értékes lecke lesz az emberi kapcsolatok működéséről. Arról, hogy néha bizony hibázunk, de lényeges, hogy felelősséget vállaljunk érte, megértsük a viselkedésünk negatív hatásait, és törekedjünk a jóvátételre.