Nem is gondolnánk, hogy ez a népszerű és olcsó nassolnivaló milyen pozitív hatást képes gyakorolni a szervezetünkre – persze csak ha a sótlan változatot fogyasztjuk.
A napraforgó szemet gyönyörködtető, sárga szirmai sokunk számára a meleg nyarakat idézik – télen pedig szívesen rágcsáljuk pörkölt magját a kanapéra kucorodva egy-egy izgalmas film közben. Sokoldalúan felhasználható olaja Magyarországon a legtöbbször használt olajfajta: a magokat a napraforgó óriási virágfejeiről szüretelik, egyetlen napraforgófej akár 2000 magot is tartalmazhat. A fogyasztásra használt magok héja fekete-fehér csíkos, míg az inkább olajáért termesztett magok héja fekete.
A napraforgó, latin nevén Helianthus annuus Észak-Amerikából került Európába a 16. század végén. Kezdetben a kertek dísznövénye volt, majd 1716-ban egy bizonyos Arthur Bunyan szabadalmaztatta a napraforgóolaj sajtolásának módszerét. Innentől kezdve egyre nagyobb területen ültették, és egyre inkább haszonnövénnyé vált, bár a mai napig létezik dísznapraforgó is.
Gazdag egészséges zsírokban és ásványi anyagokban
Az egészséges, kiegyensúlyozott étrendnek része az olajos magvak fogyasztása. A napraforgómag, azaz szotyi, szotyola, vagy „borsodiul” makuka gazdag egészséges zsírokban és hasznos növényi vegyületekben, amelyek szerepet játszhatnak több gyakori egészségügyi probléma, például a szívbetegségek vagy a 2-es típusú cukorbetegség kockázatnak csökkentésében. B1- és B2-vitamint, E-vitamint, vasat, káliumot, cinket és szelént tartalmaz nagyobb mennyiségben, ezek mindegyike hozzájárul szervezetünk kiegyensúlyozott működéséhez.
Természetes antioxidáns
Mind az E-vitamin, mind a szelén antioxidánsként működik, védi szervezetünket a szabad gyökök káros hatásaitól. A napraforgómag különböző fenolsavakat és flavonoidokat is tartalmaz, amelyek úgyszintén antioxidánsként funkcionálnak. Egy tanulmány kimutatta, hogy azoknak a vérében, akik hetente legalább ötször fogyasztottak különböző magvakat (beleértve a napraforgómagot is), alacsonyabb volt a C-reaktív protein (CRP) szintje. A CRP olyan fehérje, amelyet a máj termel: gyulladásos folyamatokban segít a szervezetnek leküzdeni különböző fertőzéseket, valamint eltávolítja a vérből a toxikus anyagokat. A magas CRP-szint a szervezetben zajló gyulladásra utal.
Véd a szívbetegségek ellen
A napraforgómagban található flavonoidok, linolsav és magnézium segít a szívbetegségek megelőzésében:
elősegítik az erek ellazulását, így csökkentve a magas vérnyomás kockázatát.
A linolsav fontos szerepet játszik a „rossz” koleszterin (LDL) és a trigliceridek szintjének csökkentésében is. Tanulmányok arról számolnak be, hogy azok körében, akik megfelelő mértékben fogyasztanak linolsavat, 15%-kal alacsonyabb a szívbetegségek miatti halálozás kockázata.
Energiát ad
Ha olyan lisztből készült kenyeret fogyasztunk, amelyhez napraforgómagot (és egyéb magokat) adtak, máris tettünk a kiegyensúlyozott vércukorszintért, hiszen a magvak fehérjetartalma kedvezően hat a szénhidrátok felszívódására. A napraforgómag fehérjetartalma energiát ad, ez az izmok fejlődéséhez is elengedhetetlen; a B1-vitamin (más néven tiamin) segít a tápanyagokat energiává alakítani, a szelén pedig fokozza a véráramlást.
Támogatja az immunrendszert
A napraforgómag cink- és szeléntartalma által támogatja az immunrendszert és szerepet játszhat a vírusok elleni küzdelemben azáltal, hogy segíti a szervezetet az immunsejtek termelésében és fenntartásában.
Erre vigyázz, ha szereted a napraforgómagot
A napraforgómagból sem érdemes azonban túl sokat fogyasztani; és ennek csak egyik oka a kalóriatartalma. A mag ugyanis hajlamos felvenni a talajból különböző nehézfémeket (például kadmiumot), amely károsíthatja a veséket, ha sokszor átlépjük az 500 mikrogrammnyi javasolt napi határértéket. Ezenkívül figyeljünk arra, hogy ellenőrzött területről származó napraforgómagot fogyasszunk.
Mindenképpen a sótlan változatot válasszuk: a só vizet köt meg a szervezetben, így emeli a vérnyomást – és máris búcsút mondhatunk a kedvező egészségügyi hatásoknak.
A napraforgómagot könnyen beilleszthetjük étrendünkbe: fogyaszthatjuk pörkölve vagy natúr állapotában, csíraként, salátára szórva vagy éppen szendvicsbe vagy zabkásába, joghurtba, müzlibe keverve – csakúgy, mint azt az egészséges nassolnivalót, amiről az alábbi cikkben írtunk:
