Gyerekkori nassolás: nem az elhízás a legnagyobb kár, amit okozhat

Egyre gyakoribb, hogy a gyerekek már kicsi koruktól kezdve rászoknak a folytonos nassolásra. Az evés nemcsak fiziológiás szükségletként jelenik meg az életükben, de nagyon gyakran nevelési eszközként is. Egy kicsi gyerek, aki még kevéssé tudja kontrollálni az érzelmeit és a magatartását, bizony igen zavarba ejtő helyzetekbe tudja hozni a szüleit, és ezek elkerülésére pedig meglepően hatékony megoldásnak tűnnek a nassok. Egy sós ropogtatnivaló, egy csokiszelet, vagy akár egy egészségesebb diákcsemege is képes elcsitítani a hisztit, elterelni a figyelmet, és szófogadásra bírni a gyereket.

A nassolások elterjedésének hátterében állhat az is, hogy a gyerekek kicsi gyomrára hivatkozva sosem váratjuk meg őket az evéssel. Sokan „elsősegélycsomaggal” szereljük fel a táskánkat, az autónkat, a kabátzsebünket, hogy felkészültek lehessünk arra az esetre, ha a gyerek megéhezik és jelenetet készül rendezni. Tudjuk, hogy nem a legjobb megoldás, de gyors, kézenfekvő és eredményes, legalábbis abban a pillanatban. A hozzászokás a rágcsák állandó hozzáféréséhez viszont rengeteg negatív következménnyel is járhat, és nem csak a tápanyagbevitel tekintetében: a gyerekek nem tanulnak meg türelmesen várni, ténylegesen megéhezni, és figyelni a testük valódi igényeire. Ennek hatása pedig az életük többi területére is kivetülhet.

Haladunk a folyamatos evés felé

Manapság egyre kevesebbet látni, hogy a gyerekek egy-két órán keresztül kaja nélkül lennének. Általában már a bölcsődébe, óvodába finomsággal felszerelkezve érkezünk délután, hiába tudjuk, hogy most uzsonnáztak. Az ilyen jellegű szülői hozzáállásnak persze több valós indoka is lehet. Talán a gyerekünk kimondottan nem szereti a helyi kosztot, ezért aggódunk, hogy hamarosan hiánytüneteket fog produkálni, ha nem pótoljuk. Az is lehet, hogy valahol bűntudatot érzünk, hogy egész nap nélkülünk kellett lennie (erre általában a gyerekek is ráerősítenek), és ezt szeretnénk kárpótolni egy gyors örömszerzéssel, aminek jó forrása a nasi. Ha pedig nem az intézményben történik meg a következő csipegetési idő, akkor valószínűleg a játszótéren, a kocsiban vagy a bevásárlóközpontban.

Ahol több család tartózkodik egy időben, általában előkerül egy zacskó csipsz vagy keksz, amivel szívesen meg is kínáljuk a társaságot, habár a gyerekek van, hogy ki sem várják ezt. Az autóban is gyors rendet tud teremteni a falatozás, különösen tesók esetében, és így a sofőr is lehetőséget kap arra, hogy valóban az útra figyelhessen. Bevásárlás alatt pedig talán a legjobb technika a gyerek fegyelmezésére és irányítására, ha azt szeretnénk, hogy gyorsan és hatékonyan mehessünk végig a sorokon. Nem véletlen tehát, hogy rohanó világunkban a mindig kézre eső nasi társadalmi szinten is egyre értékesebbé vált, ugyanakkor ezek a korai tapasztalatok több nem kívánt viselkedésmintát vonhatnak maguk után, amelyekkel végül nemcsak a gyerek, de a magunk életét is megnehezíthetjük.

A szokások rabjai

A gyakori nassolások, az egészségtelen ételek fogyasztásának negatív hatásai mellett további rossz szokások kialakulását és megerősödését is elősegíthetik. A gyerekek például rendszerint türelmetlenebbek lesznek az élet több területén is, hiszen kicsiként kevéssé van szükségük várakozási képességük fejlesztésére. Előfordulhat az is, hogy az evés érzelmi hiánypótlásként, pótcselekvésként jelenik meg akár unalom, feszültség, vagy éppen megkönnyebbülés esetén, figyelmen kívül hagyva ezzel a valódi éhségérzetet, amit ritkán tapasztalnak. A gyerekek (de a felnőttek is) érzelmeket kötnek az evéshez, éppen ezért a csoportos összejöveteleknek, az autós utazásoknak és maguknak a hazaérkezéseknek is szerves részévé válhat a „fogyasztás”, aminek elhagyása ezért hiányérzetet kelthet. Ha a gyerek a nassoláshoz szokott hozzá, igényelni is fogja, hiszen biztonságot és jó érzést nyújt, hiába az éhségérzet hiánya.

Attól függően persze, hogy leggyakrabban milyen okból kifolyólag kerül sor a főétkezéseken kívüli falatozásra, a későbbi következmény is változhat. Sok szülő aggódik azon, hogy a gyereke nem eszik elég mennyiségű egészséges és tápláló ételt, rendszerint éppen ezért kerül sor a rágcsákra, hogy valamiképpen külső rásegítéssel mégis kompenzáljuk az üres gyomrot. A gyakori nassolások azonban nem fogják megfordítani ezt a folyamatot, maximum minket zavarnak össze jobban. A legtöbb rágcsálnivaló ugyanis nagyobb kalóriatartalommal bír, ezért az éhségérzetet jóval jobban enyhíti, hiába az alacsonyabb tápérték. Következményképpen a gyerekek kevesebb ennivalóval is jól bírják a napot, és nem érzik szükségét annak, hogy sokat egyenek a főétkezések során, ahol a feltálalt étel nem elég ínycsiklandó, ők pedig nem igazán éhesek.

Kisgyerekek esetében a szülők helyzete különösen nehéz. A fentebb említett élethelyzetek könnyen megkívánják a nasi alkalmazását nevelési eszközként, ráadásul a finnyásság és ízérzékenység mint korosztályi sajátosság is sarokba szoríthat minket. Azonban tudnunk kell, hogy ezeknek a szokásoknak a későbbi korrekciója ennél sokkal nagyobb kihívás lesz. Hogy mindettől megkímélhessük mind magunkat, mind a gyerekeinket, érdemes tudatosabb figyelmet fordítani az aktuális szokásainkra, és minél hamarabb újraértékelni a hozzáállásunkat.

Nem kell nass nélkül élni!

Az ember számára az ételnek élvezeti értéke is van. Testünk megfelelő táplálását nemcsak a megfelelő tápanyagbevitel teszi ki, de az ételek elfogyasztásának élvezete is, mégis egyre kevesebb jelentőséget tulajdonítunk ennek. Kevesen szánunk kellő időt arra, hogy nyugodt körülmények között, közösen étkezzünk akár otthon, akár a munkahelyen. A legtöbben sétálva, az autóban, vagy éppen a konyhában rohangálva falatozunk időspórolás céljából, akaratlanul is példát mutatva ezzel a gyerekeinknek. A főétkezések során pedig unszolással, alkudozással, sürgetéssel és fenyegetéssel próbáljuk kétségbeesetten rávenni őket az evésre, nem túl sok eredménnyel. Az étkezések élvezeti értéke így könnyen szorul a rágcsálnivalók fogyasztására.

A célunk persze nem is az kell, hogy legyen, hogy teljesen kiiktassuk a nassolást az életünkből, de ne hagyjuk, hogy átvegye az irányítást a gyerekeink és a mi életünk felett. Manapság ehhez a tudatosságunkra van szükség, hiszen körülvesznek minket a fogyasztásra sarkalló hirdetések és üzenetek. Újra kell értékelnünk a hozzáállásunkat: hogy mi a fontos számunkra ahhoz, hogy a gyerekeink egészséges életmódját megalapozzuk. Ehhez megfontoltságra, időre és kitartásra lesz szükségünk. Időt kell szánnunk a saját étkezéseinkre, a gyerekeink türelmének fejlesztésére és a főétkezések élvezetére is. Könnyű elvenni a gyerekek kedvét a feszült asztali légkörrel, de legalább ilyen könnyű meghozni is, ha egyszer rászánjuk magunkat, és lépéseket teszünk ennek érdekében. 

Tippek az induláshoz

1. Figyeld meg, hogy milyen nassolási szokásai vannak a családnak, és mi az, amin változtatnál!
2. Oszd meg a tapasztalataidat és gondolataidat a pároddal, vagy akár az egész családdal, hogy együtt dolgozhassátok ki a megoldást, és senkit ne érjenek váratlanul az új szabályok!
3. Csökkentsétek le a főétkezések közötti nassolások számát lehetőleg egyre (ne közel a főétkezéshez), hogy megmaradjon annak az értéke is!
4. Légy felkészült és megértő a gyereked rosszallásával szemben! Erősítsd meg benne az éhség, a türelem és az egészség értékét, lehetőleg feszültség nélkül!
5. Tedd élvezetessé a közös étkezéseket! Szánj rájuk elég időt, és ha lehet, engedj bennük aktív részvételt! Ne erőltess semmit, és végképp ne vedd magadra az elutasításokat, hiszen a változás mindenki számára nehéz, a közös részvétel viszont sokat könnyíthet a folyamaton!