10 tipp, hogy jó legyen a kapcsolatod a kamasz lányoddal

Bár minden tini, szülő, illetve minden szülő-gyerek kapcsolat más és más, a világ bármely pontján serdüljön is egy tinilány, biztos, hogy valamilyen formában meg kell küzdenie a hormonális változások okozta dilikkel, a számtalan elvárással, a társadalmi nyomással és saját magával is. Ebben a folyamatban anyaként inkább kísérője, mint irányítója tudsz lenni, és ha minden jól megy, ő ellenálló és önálló felnőttként, te pedig épp idegekkel kerülsz ki ebből az időszakból. 

Marika Lindholm, a Psychology Today szerzője három tinilányt nevel, és ahhoz, hogy kamaszéveik alatt ne csak a józan eszüket, de a mindennél értékesebb kötődést is meg tudja őrizni a lányaival, 10 célt tűzött ki magának. Olyasmiket, amiket mindannyian szeretnénk elérni. 

1, Próbáld ignorálni a szemforgatást!

Hű, de idegesítő tud lenni, amikor valamelyik kérdésedre, kérésedre vagy véleményedre szemforgatás a válasz, igaz? Nekem legalábbis egyből felforr tőle az agyvizem. Még akkor is, ha pontosan emlékszem rá, magam is mestere voltam a műfajnak, sőt sokszor megtoldottam némi ciccegéssel és ajjogással is, ha tényleg nagyon nem tetszett valami.

Teljesen rendben van, ha benned is felmegy a pumpa ilyenkor, de ne önts olajat a tűzre azzal, hogy túlreagálod. Jobban jársz, ha az adott pillanatban ignorálod, majd később, egy semleges helyzetben térsz vissza a témára, inkább említésképpen. Én valami ilyesmit mondanék: „Figyelj csak, szerettem volna megkérdezni a véleményed valamiről délelőtt, de úgy nem tudlak komolyan venni, ha körben jojózik a szemed. Most meg tudjuk beszélni?” Kinézem belőle, hogy ezen elnevetné magát, és az is lehet, hogy kicsit oda is tudna figyelni arra, amit mondok. És azért így csak jobb, nem? 

A szemforgatás egyébként annak a jele is, hogy a lányod elkezdett kritikusan gondolkodni, és nem elégszik meg a kész válaszokkal. Ne aggódj, nem tart örökké: sajnos részben ki fogja nőni a kritikus gondolkodást is. 

2, Ne keverd össze a csinosat a kihívóval!

Idén, tizenpár év után ismét kimentem a Szigetre. Klassz volt, de egy óra körséta után felhergelt nagymama üzemmódban jöttem el. Hogy lehet ilyen rövid cuccokat felvenni? Mi? Ja, hogy ma már ez is nadrág? Hiszen bugyinak is kicsi! Persze, az ingerküszöböm is jóval alacsonyabb, mint régen (emlékszem, mennyit veszekedtek velem otthon, amiért télen sem vettem „normális” hosszúságú pólót a csípőfarmeremhez), de az is igaz, hogy manapság (megint) a zsebkendőnyi cuccok vannak divatban. Nem is nagyon van választás: ha nyáron bemész valamelyik fast fashion tinirészlegére, tuti, hogy csak a falatnyi sortok és gondolatnyi croptopok között válogathatsz.

Teljesen természetes, ha a te lányod is ilyesmit szeretne viselni, ezért ne szégyenítsd meg, és ne feltételezz róla rosszat akkor sem, ha megáll benned az ütő a sortja láttán. Valószínűleg nem azért hord ilyesmit, mert szexuális kalandokba akar bonyolódni, hanem azért, mert ez tűnik nőiesnek a számára. A „Mi ez rajtad már megint?” típusú kérdések helyett inkább beszélgess vele egy kicsit a cuccokról, és arról, hogy attól, hogy valamelyik Kardashiannak öltözik, még nem lesz hamarabb felnőtt. És jó tudnia azt is, hogy sajnos vannak, akik önkényesen valamiféle felhívásnak gondolják a többet is megmutató ruhákat. 

Emlékeztesd magad arra is, hogy valószínűleg amúgy sem tudna úgy öltözni, hogy neked tessen: én otthon inkább azzal küzdök, hogy ne állítsak be „szép, lányos” meg „nőies” ruhadarabokkal, amikor megint zavarni kezd a lányom bő gatya/kockás ing stílusa. 

3, Beszéljetek a szexről!

Tudom, tök ciki. Neki is az. De mégis kivel beszéljen ezekről a dolgokról, ha nem azokkal a felnőttekkel, akik a legjobbat szeretnék neki? Én a magam részéről azt szeretném, hogy boldog és örömteli legyen az életének ez a része is, és azt hiszem, ehhez elengedhetetlen, hogy az élet természetes részeként beszéljünk otthon a szexről is. Akkor, amikor ő szeretne, annyit és úgy, ahogy ő igényli. Nemcsak az úgynevezett felvilágosításról van szó, hiszen jó esetben ez nem is egy adagban, hanem egészen kicsi korától kezdve fokozatosan megy át neki. Arról is érdemes beszélgetni, hogy mi van olyan konkrét helyzetekben, amikor valami olyat szeretnének tőle, amihez neki nincs kedve, mit tehet, ha egy csókolózásból valami olyan kezd kialakulni, amire ő még nincs felkészülve, hogy milyen egy egyenrangú, kölcsönös szereteten és tiszteleten alakuló párkapcsolat, stb. 

Ha te nem beszélgetsz vele ezekről, magának keresi majd a válaszokat, és amit így talál (kortársak félinformációi, pornó, klipek), nem biztos, hogy a javára válik. 

4, Próbáld elviselni az önközpontúságot!

Egy kamasz világa önmaga körül forog. Saját érzései, azok folyamatos változásai, a kívülről aprónak tűnő, számára hatalmas válságok és kérdések feldolgozása minden idejét és energiáját elviszi. Ne haragudj, de ebben egy ideig sokkal kisebb hely marad annak, hogy a te problémáidra is fogékony legyen. Nem állítom, hogy egy tini nem lehet empatikus, de ne lepődj meg, ha amikor egy fárasztó nap után, nyúzottan hazaesel, nem az lesz az első kérdése, hogyan segíthet vagy milyen a kedved, hanem azzal nyit, hogy hova tetted a csíkos pólóját...

Ez kellemetlen, de élettani jelenség, megint csak olyasvalami, amit ki fog nőni. Abban, hogy azért legyen figyelme másra is, személyes példáddal addig is segítheted. Ha te is odafigyelsz rá, és figyeltek egymásra a család többi tagjával is, még az is lehet, hogy a nagy kamaszodása közben is gondol egyet és meglep: főz neked egy teát, amikor épp cudarul vagy. 

5, Legyél óvatos, ha a barátairól beszélsz!

Ahogy nő, úgy lesz egyre kevésbé fontos számára a felnőttek, annál inkább perdöntő a kortársak véleménye: egy egészségesen fejlődő kamasz keresi a kortársai társaságát, velük érzi jól magát. Ezek a tiniközösségek persze nagyon sokszínűek, és biztos, hogy vannak benne olyanok, akiknek a viselkedése neked nem szimpatikus. Olyan is előfordulhat, hogy megbántják valamivel a gyerekedet, esetleg gonoszak vele. Belőlem ilyenkor rendszeresen ki akar jönni az anyatigris, és (nem mintha valaha is előfordult volna, de) úgy érzem, simán ki tudnék osztani egy-két pofont azok között, akik ártanak neki. Szerencsére a szapulást is megállom, és a szakértők téged is arra biztatnak, hogy fogd vissza magad. 

Óriási dolog, ha megosztja veled, mi foglalkoztatja, mi történt vele, mi bántja. Ez nagyon nagy szó. De gondolj arra, hogy elsősorban a figyelmedre van szüksége, nem az értékítéletedre. Ha most épp valami összezördülés is van köztük, a barátai egyre inkább az identitása részei lesznek: nem akar tőled rosszat hallani róluk. Gondolj csak bele: biztosan veled is előfordult már olyan, hogy a partneredre (akit egyébként naná, hogy szeretsz) panaszkodtál egy barátodnak. Mert épp ilyen és olyan volt. Jó lett volna ilyenkor azt hallani: „Mindig is egy marha volt, sose csíptem!” vagy „Szerintem is nagyon arrogáns.”? Ugye, hogy nem? Hát nehogy már a végén még neked kelljen megvédeni! Hidd el, lányod se szeretne ebbe a helyzetbe kerülni. 

6, Tartsd a határokat!

Akármennyire szabadon neveled is a gyerekedet, olyan nincs, hogy ne legyenek határok. Nincs olyan, hogy bármit meg lehet csinálni, főleg veled nem. Egy tinilány, lássuk be (és érdemes ilyenkor tényleg a saját kamaszságunkra is visszagondolni), nagyon "szenyó" tud lenni. Pontosan tudja, mivel bánthat meg, és ha úgy van, nem fél előhúzni az ütőkártyát: tud keményen kritikus, sőt bántó is lenni. Ilyenkor könnyen eldurran az ember agya. Ne hagyd szó nélkül, de zárd rövidre a dolgot. „Velem nem beszélhetsz így.”

Ha ilyen heves pillanatotokban vagytok, inkább függeszd fel a vitát, és térjetek rá vissza, amikor lenyugodtak a kedélyek. Nem ördögtől való (még ha szitokszóként is használjuk) a büntetés sem. Ha olyat tett vagy mondott, ami megengedhetetlen, éreznie kell a következményeit. Mindegy, hogy a kedvenc sorozatáról, a délutáni lógásról vagy a hétvégi gördeszkasuliról tiltod le 1-2 napra, tudatosulni fog benne, hogy átlépett egy határt. Beszéljetek róla, miért volt elfogadhatatlan a viselkedése. 

7, Legyél te a felnőtt!

Tininek lenni furcsa, zavaros, sokszor felkavaró érzés és kiszolgáltatott állapot, amiben folyton változik valami. Lányod egyik nap lehet, hogy szinte felnőttesen intéz valamit, egyedül jön-megy, nagyon komoly gondolatai vannak, másnap meg úgy elragadják az érzései, mint egy háromévest. Nem lehet könnyű, de bármennyire is szeretnél kapcsolódni, nem érdemes a jó haver szerepében tetszelegni. Ő sem ezt szeretné.

Rád, rátok morális iránytűként van szüksége, és az kell neki, hogy tudja, rátok számíthat, ha gáz van. Ha tudja a szabályokat (még akkor is, ha nagyon sokszor megszegi őket), biztonságban érzi magát a benne zajló folyamatos változások ellenére is. Segíts neki azzal, hogy következetes vagy, hogy ha nem is irányítod, de terelgeted az életét. Nincs szüksége arra, hogy partnere legyél a kamuzásban, vagy megigyál vele egy sört. Az adott pillanatban lehet, hogy kúlnak tűnsz, de közben aláásod a saját szülőségedet. 

8, Engedd, hogy tanuljon a hibáiból

Annyira nehéz nézni, amikor valami rossz történik velük, nem jó érzés, ha rossz jegyet vagy beírást kapnak, ez tény. De ahhoz, hogy kellő önbizalommal ellátott és testileg/lelkileg ellenálló felnőttek legyenek, a tiniknek néha a saját kárukon is kell tanulniuk. Tény, hogy van az a helyzet, amikor az ember odakanyarítja a huszadik kis karikát az elsős gyerek füzetébe, hogy legyen már kész az a házi, és tudjanak legalább egy kicsit együtt lenni családilag. De egy tini útját folyton megkönnyíteni, mindig megmenteni a tettei következményeitől, nagyon káros.

Projekt van a suliban, amire hetek óta halogatja, hogy készítsen valamit? Lehet, hogy az apja fél óra alatt összebarkácsolna valamit neki az utolsó pillanatban, de biztos, hogy többet tanul abból, ha megérzi, milyen kellemetlen üres kézzel odaállni a tanár elé. Egy ilyen helyzet nemcsak arra ébreszti rá, hogy a tetteinek vagy azok elmulasztásának következményei vannak, de arra is, hogy ezek a következmények nem halálosak. Hogy ha igazán szeretne, javíthat, és hogy ha az adott helyzetben kellemetlenség is érte, csak rajta múlik, hogy legközelebb elkerülje. Nagyon sokat adhatsz neki azzal, ha engeded néha hibázni. Feltéve, ha abban is segítesz neki, hogyan léphet tovább. 

9, Segíts neki, hogy kritikus legyen

Egy tinilány nagyon kritikus tud lenni, főleg, ha a szülei vagy úgy általában a felnőttek szokásait, viselkedését kell górcső alá venni. A „bocs, anyu, de ez a kardigán nyanyás” megjegyzés például nálunk viszonylag rendszeres (tény, hogy felfrissíthetném a ruhatáram), és más tinilányos szülők is úgy érezhetik, az ő gyereküknél nincs élesebb szemű bíráló. Korántsem biztos viszont, hogy ilyen alapos, amikor a közösségi oldalakról felé áramló információkat vagy épp a média által közvetített cseppet sem reális nőképet kellene reálisan látnia.

Segíts neki, hogy jól tájékozódjon a körülötte lévő és a virtuális világban, és lásson egy kicsit a dolgok mögé is. Beszélgess vele arról, milyen nagy munka van például abban, hogy a médiában szereplő nők olyan tökéletesnek festenek, hogy a pornónak nem sok köze van a valósághoz, és hogy vannak olyan iparágak, amik rengeteget profitálnak abból, ha ő rosszul érzi magát, ezért próbál mindent megszerezni, amitől javulást remél. Ha ezekben támogatod, segíthetsz neki, hogy egészséges önképe és önbizalma lehessen, majd olyan nővé váljon, amilyen lenni szeretne. 

10, Vállald a felelősséget a hibáidért

Aligha van olyan szülő, aki a kamaszéveket le tudja hozni úgy, hogy soha sem kell szégyenkeznie a viselkedéséért. Ebben a megterhelő időszakban valószínűleg nálatok is volt, van vagy lesz kiabálás, igazságtalanság, sok-sok félreértés, vagy olyan, amikor a lovak közé dobod a gyeplőt. Ez teljesen normális, hiszen nem szentek, hanem emberek vagyunk. Ha képes vagy belátni a hibáidat, ha szeretnél mindig jobb szülő lenni, akkor semmi baj. Lépjetek tovább együtt!

Ha te is vállalod a felelősséget azért, amit teszel, hiteles leszel a számára, a bocsánatkéréssel pedig a köztetek lévő kötelék épségét óvod. Ha ez a két dolog megvan, már nagyon jó úton jársz, hogy elég jó szülője legyél a kamasz lányodnak.