A kórházi környezet célja, hogy biztonságos teret biztosítson a betegek gyógyulásához, akik a bent töltött idő alatt a legkorszerűbb ellátást kapják. Elkerülhetetlen tehát, hogy bizonyos esetekben akár napokat is kórházban töltsön a gyerek. Ami Rokach, a York Egyetem kutatója vizsgálta, hogyan hat a kórházi tartózkodás a gyerekekre, és mit lehet tenni annak érdekében, hogy minél kevésbé negatív élményekkel induljanak haza.
Új, idegen helyzet
A kórházi kezelések hatékonyságát egyre modernebb technológia segíti, így tehát a test a lehető legnagyobb biztonságban gyógyul. A kórházi kezelésre szoruló gyerek lelkiállapota már más kérdés: a betegség és a kórházban töltött napok bizony egy sor pszichés problémát okozhatnak. Nemcsak a gyerekek állandó környezete és napi rutinja változik meg, de az őket körülvevő embereken – hozzátartozókon, ápolókon és orvosokon is – rendszerint azt látja, hogy aggódnak érte, nem beszélve arról, hogy maga a betegség is jelentős stresszhatás, és a tünetek is folyamatos stresszállapotba helyezik a szervezetet.
Nem meglepő tehát, ha sok gyerek esetében szorongásos tünetek jelentkeznek a kórházban töltött idő alatt. Képzeljük el, hogy egy teljesen idegen országban járunk. Nem ismerjük a helyi szokásokat, a nyelvet, a környezetet. Meg kell tanulnunk alkalmazkodni. Bizonyos értelemben a gyerekek is így érzik magukat a kórházban, ráadásul a mentális és az érzelmi korlátaik, valamint a betegség során keletkező stressz nagyon megnehezíti az alkalmazkodást.
Elengedhetetlen tehát, hogy foglalkozzunk a témával, és megpróbáljuk minimálisra csökkenteni a kórházi környezet gyerekekre gyakorolt negatív hatásait. Már az 1950-es évektől kezdve vizsgálták, hogyan hat a kórházban töltött idő a gyerekek érzelmi, mentális és fizikai állapotára. Amikor a kicsik félnek, rosszul vannak vagy fáj valamijük, különösen fontos, hogy a megszokott, biztonságos környezetben és ismerős társaságban legyenek, hiszen ezek mind hozzájárulnak a gyorsabb gyógyuláshoz. Ezek a szempontok nemcsak a betegséggel járó rossz érzést enyhítik, de létfontosságú szükségletek a gyerekek számára.
Magyarázzuk el neki, mi történik
Minél kisebb egy gyerek, annál inkább függ a szüleitől. A szülő közelsége jelent neki érzelmi és fizikai biztonságot, ez pedig egy betegség esetén különösen fontos, mert megkönnyíti a betegséggel járó negatív érzések kezelését.
Nem ritka, hogy a gyerekek félnek a tűtől, a vérvételtől, az infúziótól, nehezen hiszik el, hogy mindez értük van, ez a félelem pedig akár az egész életüket is végigkísérheti. A legfrissebb kutatások eredményei rámutatnak, hogy a kórházi tartózkodás káros hatásai jóval erősebbek, ha a szülők nem tud bent lenni a gyerekkel, vagy ha bent is van, folyamatosan aggódik és nem tud nyugodt környezetet teremteni.
Szintén nehézség, hogy a gyerekek mozgástere is korlátozott, hiszen a legtöbb esetben ágynyugalomra van szükségük a gyógyuláshoz. Kutatások szerint a kórházban a gyerekek általában ugyanazt a játékot játsszák, ennek pedig jellemzően visszatérő motívuma a magány. Nem mindig értik meg, hogy gyógyulásuk érdekében vannak a kórházban, sokszor büntetésként élik meg a bent töltött napokat. Ennek következtében még rosszabbul érzik magukat, könnyen szorongásos tünetek alakulnak ki náluk, amelyek az esetek 10-30 százalékában komoly pszichés problémákká fejlődnek.
Orvosként, ápolóként, szakemberként érdemes tehát mindent megtennünk annak érdekében, hogy ne csak a kicsik testi egészségével, de a lelkiállapotával is foglalkozzunk. Legyünk őszinték a gyerekekkel, magyarázzuk el nekik, hogy mi miért történik. Bármennyire is ijesztő, hogy a gyerekünk kórházi ellátásra szorul, próbáljunk meg nyugodtak maradni és stabil támogatást nyújtani, hiszen ezzel tudunk leginkább hozzájárulni a gyógyuláshoz.
