Ha túl sokat foglalkozol azzal, hogy milyen felnőtt lesz a gyerekedből, csak felesleges feszültséget teremtesz. Jobban boldogul majd az életben, ha hagyod kibontakozni.
Kétféle csoportba sorolja a szülőket Alison Gopnik, neves amerikai pszichológus. Az egyik típus, az ácsok úgy gondolják, hogy a gyermeket formálni, alakítani kell. Úgy vélik, hogy ha a helyes dolgokat teszik, és a jó könyveket olvassák, akkor képesek lesznek arra, hogy az elképzeléseiknek megfelelő felnőttet faragjanak belőle.
A kertészek ezzel szemben kevésbé aggódnak amiatt, hogy mi lesz a gyerekből, és inkább biztonságos környezetet biztosítanak a kibontakozáshoz. Ennek a nevelési stílusnak a lényege, hogy gazdag, termékeny, de közben változatos, dinamikus ökoszisztémát hozzanak létre - mondta Gopnik az amerikai National Public Radionak adott interjújában.
Tapasztalat híján könyvből akarunk gyereket nevelni
A kutatónő szerint a szülők többsége az ácsok közé tartozik, pedig inkább kertészkedniük kéne. Évtizedeket töltött fejlődéskutatással, és tapasztalatai alapján a szülők túl sokat foglalkoznak azzal, hogy milyen felnőtt lesz a gyerekükből. Ez pedig csak felesleges feszültséget teremt. Megfigyelései szerint ugyanis minél kevésbé aggódik ezen a szülő, annál jobban teljesít majd a gyermeke az életben.
Az interjúban Gopnik elmondta, hogy a szülők szerepe napjainkra nagyon megváltozott. Régen az egész közösség részt vett a gyerekek nevelésében, és mire a fiataloknak saját gyerekük lett, addigra sok tapasztalatot szereztek mások gyermekei révén. A 20. századra a családok összementek, az emberek mobilisabbak és később szülnek gyereket. A fiataloknak már nem a gyereknevelésben, hanem az iskolába járásban van tapasztalatuk, és joggal gondolhatják, hogy ugyanúgy megtanulható egy könyvből, mint bármi más az iskolában.
A felfedezés öröme
A kisgyerekek számára sokkal jobb, ha ők maguk fedezhetnek fel egy játékot, mintha mi megmutatjuk nekik, hogyan kell használni. Egy négyévesek közreműködésével végzett vizsgálatból kiderült, ha egy felnőtt megmutatja nekik, hogyan kell használni egy új játékot (például sípol), akkor utána úgy használták, ahogy a felnőtt mutatta. Míg ha önállóan fedezhették fel, akkor nemcsak a csipogót találták meg benne, de a tükröt és a lámpát is.
A robotoknak is jót tesz, ha eleinte szabadon próbálkozhatnak, mondta az interjúban Gopnik. Ha egy robotnak megengedik, hogy szabadon táncoljon, és felfedezze, hogy mire képesek a végtagjai, akkor utána sokkal ügyesebb, ha kap egy feladatot, például vegyen fel a földről egy darab ruhát.
Gopnik a kaliforniai Berkeley Egyetem pszichológia és filozófia professzora The Gardener and the Carpenter (A kertész és az ács) című könyvében részletesen bemutatja a két típust. A szerzőnőnek magyarul két könyve jelent meg: a Bölcsek és a bölcsőben és A babák filozófiája.
