Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ki hitte volna, hogy gyerekkönyv-bemutatóra járni nagy buli? Mi legalábbis meglepődtünk. Egy könyv a nagyoknak, egy a kicsiknek a friss termésből.
Két könyvbemutatón jártunk gyerekeimmel a héten, mindkettőn volt hejehuja, dínom-dánom, rajzos, arcfestős, matricázós gyerekprogram, felolvasás, süti, szörp, no meg néhány boldog és elégedett gyerek, kedves és vicces szerző és illusztrátor.
November 8-án pénteken, a szuperjó Két Egér Könyvesboltban Turai Timea szerkesztő beszélgetett a nemrég megjelent A 3 emeletes mesekönyv szerzőjével, Darvasi Lászlóval, aki nemcsak felolvasott művéből, de kedélyesen elviccelődött a jelenlévő gyerekekkel és felnőttekkel is. Másnap pedig a Talált szív bemutatóján mulattunk a gyerekekkel.
A 3 emeletes mesekönyv
Ez a stand-up comedybe oltott mesekönyv a család összes tagjának, kicsiknek és nagyoknak is remek szórakozást nyújthat, és bár bizonyos részeit a nagyobb gyerekek is élvezni fogják, de azt hiszem, hogy teljességében főként a tájékozott és nyitott felnőttek számára szolgálhat valódi irodalmi élményként. Koncz Timea - aki a könyvbemutatón rajzolt és matricázott a gyerekekkel - derűs rajzai kellemes kiegészítését nyújtják ennek az egészen páratlan (felnőtt) mesekönyvnek.
Darvasi szerint a jó mesekönyvben mindig van valami varázslatos, valami mágikus: nos, ez a három emeleten játszódó mű kétségtelenül mindenki számára tartogat valami érdekeset: a gyerekek számára a nyughatatlan Zalhúber Tibike vicces kérdéseit, gombócos találmányokat, Pupákokat, papírcsákót, szép Tanító nénit és egy Gonosz Boszorkányt, az irodalmárok számára az önmagával és a szerzővel a történeteit megvitató mesekönyvet (“Elkezdődtél, öregem. Na várj csak, én? Igen, te. Ki vagyok én? Egy mesekönyv vagy.”).
Az esztéták számára kis szösszenetet a művészet keletkezéséről (“Egyszer világgá ment az Élet. Huss, kikelet, huss, napnyugat. Úgy unta már, hogy csak Élet legyen. Úgy döntött, addig megy, mendegél, amíg Művészet nem lesz. Művészetnek lenni jobb! A Művészetet tisztelik. Megbecsülik!”), a filozófusok számára egy aprócska elmélkedést arról, hogy hogy volt az, ami nem volt (“Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nem volt. Ez meg hogyan lehetséges? Hogy volt, ha egyszer nem volt? Úgy volt, hogy nem volt, de szeretett volna volni. Vagyis lenni.”), a történészek és politikusok számára pedig kis történeteket a foglyul ejtett és csapdába csalt Magyar Történelemről és a magyarok Istenéről. (A magyarok sokat könyörögnek az Istenükhöz. Kérnek tőle pénzt, hitelt, ingyen belépőt, fizetésemelést, üdülési csekket, labdarugó győzelmet, kevesebb náspángolást, nagyobb országot.”).
A Magvető Kiadó gondozásában megjelent könyvet bátran ajánlhatjuk tehát minden korosztálynak, mivel a meséből mindenki kicsipegetheti a számára izgalmas morzsákat, s talán nem véletlen, hogy nemcsak gyerekeknek szól, mivel a szerző egy interjúban így fogalmazta meg a mese üzenetét és lényegét: “a mese hordozza a nyitottság és elfogadás világnézetét.”
A Talált Szív
Teljesen más vízekre eveztünk aztán szombat délután, amikor egy klasszikus mesekönyv, aTalált Szívj átszóházi mókázásával egybekötött bemutatóján jártunk, ahol nemcsak elbábozták nekünk (és gyerekeinknek) a Talált Szív történetét, de kaptunk sütit, teát, és gyárthattunk levél alá rejtett szívet papírból.
A civilben bírónőként dolgozó Turbuly Lilla beszélt Aranyvackor-díjas könyvének születéséről, illetve elmesélte, hogy miképpen találtak egymásra a könyv gyönyörű rajzait készítő Horváth Ildi grafikussal.
Az öt fejezetből álló Talált Szív történetében Pepe, a nagycsoportos óvódás kisfiú az oviból hazafelé egy szívet talál egy levél alatt, s ez a főként ovisoknak, kisiskolásoknak szóló, nagyalakú, nagyon igényes kivitelezésű könyv a szív gazdájának kalandos kereséséről, illetve barátságról, szeretetről szól.
A könyvbemutatón az írónő elmesélte, hogy a történet alapjául szolgáló vers eredetileg valós élményéhez kapcsolódott, hiszen egy őszi napon Zalaegerszegen ő maga talált egy plüssszívet, s ez az esemény ihlette aztán a Talált Szív című verset, melyhez Horváth Ildi először puszta lelkesedésből készített rajzokat, amelyekre aztán regénybe illően véletlenül talált rá a könyv szerzője a neten:
Valaki elvesztette a szívét,/ és én megtaláltam./Piros plüssből varrták,/és pont akkora,/mint a kezem, ha ökölbe szorítom./Apa azt mondta, ekkora lehet/az én szívem is, anya pedig azt,/hogy tűpárnának szánták,/és biztosan azé a nénié a másodikon,/aki tegnap költözött a házba./Jobb szeretném, ha a Vandáé volna./Nem árulom el, hogy nálam van,/de nagyon vigyáznék rá,/és nem szúrnék bele soha/egyetlen árva tűt sem.
A Manó Könyvek gondozásában megjelent mű tökéletes karácsonyi ajándék lehet egyrészt a kedves, megható történet miatt, másrészt mert Horváth Ildi képei egyszerűen csodaszépek. Itt lehet nézegetni őket.
