Az első terhességem alatt egy beutalóért ugrottam el a háziorvosomhoz, aki ekkor leültetett, mélyen a szemembe nézett, és többször, igen komolyan megígértette velem, hogy ha szülés után lehangoltnak, üresnek, bűntudatosnak, haszontalannak vagy végkimerültnek érzem majd magam, akkor azonnal szólok neki. Azt mondta, a szülés utáni depresszió gyakoribb, mint gondolnánk, és időben kell majd szólnom, ha azt akarom, hogy gyógyszer nélkül kilábaljak belőle. Kissé meglepődtem a komoly figyelmeztetésen, dehát a háziorvosom háromgyerekes anyuka, biztos tudja, mit beszél.
Végül szülés után szerencsére nem kellett hozzá folyamodnom segítségért, a baba kb. kéthetes korában kezdődő rövid, átmeneti lehangoltságomat sok-sok babakocsis sétával, barátnős beszélgetéssel és halolajkapszulával sikerült orvosolni.
Kicsit kibillenni normális
A szülés és a gyermekágy időszakát a pszichológia úgynevezett normatív krízisként tartja számon, ami nagyjából azt jelenti, hogy többé vagy kevésbé mindekit kibillent a lelki egyensúlyából egy rövid időre. Bizonyos fokú megzakkanást az ember képes uralni a saját erőtartalékai, valamint jó esetben a körülötte lévő segítőkész emberek, férj, nagyszülő, barátnők, védőnő, gyerekorvos segítségével.
Vannak azonban olyan esetek is, amikor a krízis súlyosabb, tovább tart, illetve pszichiátriai kezelést is igényel. Fontos, hogy ezeket észrevegyük magunkon vagy hozzátartozónkon, mert az időben történő beavatkozás megelőzhet súlyosabb kórképeket. Ne legyintsünk rá, hogy „csak a hormonok”: a szülést követően valóban hirtelen, nagy hormonális változásokon esünk át, a közhiedelemmel ellentétben azonban a szülés utáni depressziót nem egyszerűen ezek okozzák, a különféle kutatások közül egyik sem tudta egyértelműen összefüggésbe hozni a szülést követő pszichés változásokat a hormonális változásokkal.
Baby blues
A nemzetközi szakirodalom baby blues, vagy postpartum blues (gyermekágyi szomorúság) névvel illeti azt a jelenséget, amikor az újdonsült anyuka néhány nappal a szülést követően egy időre síróssá. szomorúvá, érzékennyé, lehangolttá, érzelmileg labilissá válik. Ez nagyon gyakori jelenség, a különböző országokban 25-85% az előfordulása. Oka valószínűleg a hirtelen megváltozott életvitel, a kialvatlanság, a ránk zuhanó, súlyos felelősség. A baby blues a gyermekágyi depressziótól főként súlyosságában és a tünetek hosszában különbözik: míg az előző néhány hét alatt magától elmúlik, a depresszióra inkább az a jellemző, hogy a hetek múlásával egyre csak romlik a helyzet.
Gyermekágyi depresszió
A gyermekágyi depresszió sem ritka betegség, 10-20% a gyakorisága. Tünetei a „sima” depresszióhoz hasonlóak: szomorúság, reménytelenség érzése szinte minden nap, alacsony önértékelés, bűntudat, szorongás, étvágytalanság, álmatlanság (azaz akkor sem tud aludni az illető, amikor kivételesen esetleg lehetne), üresség és örömtelenség érzése, libidócsökkenés. Fontos tudni, hogy a fenti érzések egy része (a baba miatti szorongás, vagy a szexuális vágy csökkenése) teljesen természetes érzések, csupán akkor tekinthetőek tünetnek, ha a többi tünettel együtt, huzamosabb ideig fennállnak, a pácienst nem lehet megvigasztalni vagy felvidítani, és az idő előrehaladtával a helyzet nem javul, hanem súlyosbodik.
A gyermekágyi depresszió általában néhány héttel a szülés után kezdődik, és hónapokig, akár egy évig is eltarthat, főleg, ha az anyuka nem kap időben segítséget. A segítség pedig gyakran késik, főként azért, mert az újdonsült anyukák jelentős része inkább titkolni próbálja a tüneteket: a csodálatos kis tünemény megérkezése után rózsaszín vattacukor-felhők között kellene úszni a boldogságban, az elvárt viselkedés ilyenkor az átszellemült arccal szoptatás és pelenkázáskor pici babatalpak visongva puszilgatása. Nem szívesen valljuk be ennek az ellenkezőjét.
Mit tehetünk?
Érdemes tisztában lenni a kockázati tényezőkkel, így legalább sejthetjük, hajlamosak vagyunk-e a szülés utáni depresszióra. A betegségre hajlamosít, ha az anyuka már előzőleg is szenvedett depresszióban, valamint – nem meglepő módon – a bántalmazó párkapcsolat: akinek a párja nemhogy nem segít, de még kritizálja, megalázza, esetleg fizikailag is bántalmazza, az nyilván hamarabb összeomlik.
A kutatások további kockázati tényezőket is beazonosítottak: ilyen a dohányzás, a szegénység, a hasfájós, sokat síró csecsemő, a terhesség alatti depresszió vagy súlyos szorongás, valamint a támogató kapcsolatok hiánya. Az utóbbi tényezőt nem lehet eléggé hangsúlyozni, a tapasztalatok szerint ugyanis a támogató kapcsolatok nem csak a megelőzésben, hanem a kezelésben is kulcsfontosságúak. Az enyhe depresszió támogató csoportokon való részvétel, illetve néhány alkalmas segítő beszélgetés hatására gyorsan javul.
Csoportok, mozgás, hal
A depresszió kezelésében a nem gyógyszeres megoldások élveznek előnyt, és legtöbbször használnak is. A lakóhelyünkhöz közeli kismamacsoportokról a védőnő adhat felvilágosítást, sok helyen a védőnők maguk is szerveznek hasonlókat, de érdemes a helyi művelődési házban, illetve a La Leche Liga oldalán is körülnézni. Ha csoportot nem találunk, akkor is fontos (és gyógyító hatású), hogy rossz érzéseinket megosszuk valakivel – ez lehet egy tapasztalt barátnő, családtag, háziorvos, védőnő, gyermekorvos, szoptatási tanácsadó, illetve súlyosabb esetben pszichológus vagy pszichoterapeuta.
A további, nem gyógyszeres terápiás lehetőségek közé tartozik a megfelelő táplálkozás: a kutatások szerint fehérjedús és omega-3 zsírsavban gazdag diéta javasolt, mert ez csökkenti a depressziós tüneteket. Az omega 3-at elfogyaszthatjuk a táplálékkal is, de ha nincs lehetőségünk, vagy nem szeretnénk minden nap lazacot enni, akkor kapszula formájában is recept nélkül elérhető.
A rendszeres mozgás is antidepresszív hatású, persze, ki akar depressziósan, háromszor másfél óra alvás után futni menni? Mégis érdemes kirángatni magunkat a friss levegőre legalább napi egy félórás babakocsis séta erejéig, hiszen ezzel elkerülhetjük a hangulatunk további romlását. Súlyosabb esetekben hangulatjavító (antidepresszív) kezelés lehet szükséges, ezt pszichiáter írhatja fel. A megfelelő szer kiválasztása a tünetek alapos elemzése után történik, szakembert igényel, szóval semmi esetre se fogadjuk el a szomszédasszony nyugtatóját, különösen, ha szoptatunk.
Ne zárkózzunk el a kezeléstől, hiszen az anyai depresszió, különösen súlyos és elhúzódó esetekben nem csak az anyára, hanem a csecsemőre is kimutathatóan rossz hatással van. Depressziósan az ember hajlamos azt gondolni, hogy egyedül van ezzel a gonddal, az összes többi anyuka szemlátomást vígan tologatja bájos gyermekét a babakocsiban, csak én vagyok ilyen selejt.
A gyermekágyi depresszió azonban nem a gyengeség jele és nem jellemhiba, hanem kezelhető probléma. Ezenkívül nem csak velünk történik, hanem meglepően gyakori: ha hihetünk az idevonatkozó, elég kiterjedt kutatásoknak, a szembejövő anyukák közül minden hetedik hasonló betegségben szenved. Még csak nem is a nyugati világ jellegzetessége: különböző, akár törzsi kultúrákban is ugyanúgy megtalálható.
Gyermekágyi pszichózis
A „pszichózis” kifejezést a pszichiátriában olyan állapot megjelölésére használják, amikor a páciensnek elvész a valósággal való adekvát kapcsolata, azaz olyan dolgokat lát, hall (hallucinációk) vagy gondol (téveszmék), amik nem léteznek. Gyermekágyi pszichózisról akkor beszélünk, ha az anyuka a szülést követően kerül pszichotikus állapotba, jellemzően a szülést követő 1-4. héten.
A depressziótól eltérően ez meglehetősen ritka betegség, nagyjából 1000 szülésre esik egy eset, hátterében pedig genetikai hajlamot valószínűsítenek. Előfordulhat, hogy a hallucinációk, téveszmék nyugtalan, felpörgött, akár vidám hangulattal társulnak, de ennek az ellentéte is. A legveszélyesebb a depressziós hangulattal együtt járó pszichózis, ilyenkor a téveszmék, hallucinációk is lehangolóak vagy bűntudatkeltőek lehetnek: az anya olyan hangokat hallhat a fejében, hogy „szar anya vagy”, „semmire sem vagy jó”, „jobb lenne, ha meghalnál”, illetve olyan téveszméi lehetnek, hogy az utcán mindenki figyeli és a tévében is arról beszélnek, hogy ő alkalmatlan, a szomszéd azért húzta le a redőnyt, hogy ne is lássa, mit művel.
Ritkán vallásos színezetű téveszmék is előfordulnak, például az anya azt hiszi, megátkozták vagy az ördög szállta meg őt vagy a babát. A téveszmék jellegzetessége, hogy a beteg semmivel sem nyugtatható meg, a téves elképzelésében nem lehet megingatni, lebeszélni róla.
Mikor kell tehát gyermekágyi pszichózisra gyanakodni? Ha az újdonsült anyuka olyan dolgokat lát vagy hall, amiket senki más nem; vagy hangokat hall a fejében, amelyek gyakran kommentálják a cselekedeteit vagy utasításokat adnak; vagy ha úgy érzi, a tévé, a rádió, Isten vagy démonok közvetlenül hozzá beszélnek és furcsa üzeneteket küldenek. Ha az anyuka gyanakvóvá válik barátaival, családjával szemben, úgy érzi, azok hirtelen kifejezetten ártani akarnak neki, vagy üldözik. Ha hirtelen úgy érzi, kiválasztottá vált, valamilyen világméretű célt kell teljesítenie, vagy külső erők irányítják a cselekedeteit. Ha úgy érzi, mindjárt megőrül, nem emlékszik, hogyan kell hétköznapi dolgokat megcsinálni, nem tudja, milyen nap van, vagy hogyan kell fogat mosni.
Pszichotikus állapotban az ember nem tud logikusan gondolkodni, hajlamos azt hinni, hogy ez az állapot már örökre így marad, és kiútként az öngyilkosság is felmerülhet. Fontos tudni, hogy az ijesztő tünetek antipszichotikus gyógyszeres kezeléssel már néhány hét alatt nyomtalanul gyógyíthatóak, bár súlyos esetekben kórházi bentfekvésre is szükség lehet. A legtöbb kórházban igyekszenek valahogy megoldani, hogy a kezelés ideje alatt az anya felügyelet mellett legalább néhányszor láthassa a gyermekét, a Szent János Kórházban pedig elérhető olyan program, amelynek keretében a pszichés zavarral kezelt anya segítséggel, alkalmas körülmények között együtt lehet a babával. Megfelelő kezelés mellett a pszichotikus állapot gyorsan rendeződik és az ember ugyanolyan teljes értékű, szerető anyuka lesz, mint bárki más.
