Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ebben az öt hasznos könyvben mindent megtalál, amit a szülésről, szoptatásról, anyaságról, éjszakai alvásról és gyereknevelésről tudni kell.
A terhességet, szülést, szoptatást és csecsemőgondozást nem kell könyvből tanulni, hiszen ezek velünk született képességek, a könyvnyomtatás feltalálása előtti időkben is szaporodott valahogyan az emberiség, és minek olvasnánk olyasvalamiről, ami a szomszéd macskának is tökéletesen megy.
Teljesen érthető, ha így gondoljuk, és valóban nem szükséges mindent összeolvasni, sőt, egy bizonyos ponton túl inkább csak elbizonytalanít – habár tegyük hozzá, hogy a jószándékú rokonok, barátnők egymásnak ellentmondó tanácsai, és az internet könyvolvasás nélkül is egészen biztosan összezavar majd.
Azoknak, akik mégis szeretnek könyvekből informálódni, összeállítottunk egy túlélőcsomagot a terhesség, szülés és babázás témakörben. Maga a téma eléggé megosztó, manapság a szülést és a babázást is rengeteg eltérő ideológia veszi körül, és egy szoptatásról szóló beszélgetés is könnyen becsületsértésig fajuló vitába torkollhat. Igyekeztünk olyan könyveket válogatni, ahol az ideológiai háttér mellett (vagy helyett) naprakész tudományos információkon alapuló, hasznos gyakorlati tanácsokkal találkozhatunk.
1. Daniel Stern: Anya születik
Rengeteg könyv szól a csecsemő és a kisgyermek lelki fejlődéséről, ugyanakkor az anya pszichés változásait valamiért hajlamosak vagyunk elhanyagolni. Stern, aki egyébként világhírű csecsemőkutató, várandós nőkkel és anyákkal készített mélyinterjúk tapasztalatait összegzi, meglepően pontosan, érthetően és ítélkezésmentesen leírva, mi vár ránk a terhesség, szülés, babázás környékén.
Megtudhatjuk, hogyan álmodozik a legtöbb nő születendő gyermekéről a várandósság különböző szakaszai alatt, és hogy sokak elvárásával szemben nem a szülés pillanatában válunk anyává, hanem fokozatosan, és napokkal, akár hetekkel később, a csecsemőről való gondoskodás során alakul ki a kötődés, és az anyai érzés.
Stern kitér a 24 órás szolgálat okozta fáradtság, és a szinte előre elképzelhetetlen mértékű felelősség pszichés hatásaira, valamint megnyugtat, hogy az irreális szorongás (megbotlok, leejtem a babát, leáll a légzése, leesik a pelenkázóról, berepül az udvarról egy madár és elrabolja) normális, sőt, bár szubjektíven kellemetlen érzés, de igazából evolúciósan kifejezetten hasznos jelenség, mert segít fenntartani az anya éberségét.
Leírja, hogyan változik meg az anyánkhoz való viszonyunk, milyen buktatói lehetnek ennek a folyamatnak, hogyan jön létre a frissen szült nő körül (ideális esetben) egy más anyukákból álló támogató hálózat, hogyan változik a házastársi kapcsolat. Külön fejezetet szentel a koraszülött és fogyatékos babák anyukáinak, valamint a munkához való visszatérésnek.
Stern a könyvet laikusoknak szánta, közérthetően és életszerűen fogalmaz, és rengeteg esetismertetést, interjúrészletet is közöl, ahol anyák mesélnek az élményeikről. Utólag, a pár hónapos gyerekkel a kezemben csak megerősíteni tudom: minden egészen pontosan úgy zajlott, ahogy a könyvben szerepel, jó érzés volt leírva látni mindezt, és nagyon fontos könyvnek tartom.
2. Ina May Gaskin: Útmutató szüléshez
Ina May Gaskin és férje 1971-ben az USÁ-ban alapították meg a Farm nevű kommunát, és Ina May hamarosan létrehozott itt egy centrumot, ahol a nők bábák segítségével szülhettek. Ez a centrum volt az egyik első kórházon kívüli szülést lehetővé tevő az Egyesült Államokban. Ina May és bábatársai a következő évtizedekben rengeteg tapasztalatot szereztek, emellett tudományos igényességgel is képezték magukat.
Egy kutatás szerint a Farmon történő szülés nem járt nagyobb egészségügyi kockázattal, mint a kórházi szülés – fontos megjegyezni azonban, hogy Ina May és társai minden esetet mérlegeltek, és csak azokat vállalták el, ahol úgy ítélték meg, hogy valóban nem lesz szükség orvosi beavatkozásra. Ha mégis, a Farmon rendelkezésre álltak műszerek, orvosi háttér, és Ina May nem egy alkalommal maga ültette kocsiba a vajúdót és vitte be a kórházba, ha így látta helyesnek.
Az Útmutató szüléshez ugyan a viszonylag háborítatlan vajúdást preferálja, lehetőleg bába és a családtagok aktív segítségével és részvételével, azonban Ina May egyáltalán nem elutasító az egészségüggyel és a kutatási eredmények értelmezésével kapcsolatban sem: könyvében naprakész adatokat idéz, és a bevett gyakorlatnál csupán valamivel kevesebb műszeres beavatkozást és vizsgálatot javasol.
A könyv erőssége, hogy gyakorlati tanácsokat ad a vajúdáshoz, pontosan leírja annak szakaszait, melyik szakaszban mit fogunk érezni és hogyan segíthetjük a folyamatot. Első fejezete szüléstörténetekből áll, ez talán egy kicsit hosszú és unalmas (egyesek számára talán túlzottan naturális is, ugyanakkor maga a szülés a valóságban is eléggé naturális folyamat), ezekből a történetekből is kapunk tippeket, tanácsokat. A könyv második része a női nemi szervek anatómiáját és működését ismerteti, hosszú fejezetet szentel a szülési fájdalomnak, illetve, hogy ez miben különbözik más típusú fájdalmaktól. Nem titkolja, hogy a szülés nehéz és alkalmasint embert próbáló feladat lesz, de ez így természetes, és mégsem ijesztő. Tippeket, tanácsokat ad arra vonatkozóan, milyen hozzáállással, gondolkodásmóddal, illetve milyen apróbb technikákkal tehetjük elviselhetőbbé a szülésünket.
Az általam olvasott könyvek közül ez volt az, amelyik a leginkább valósághű módon írta le a vajúdás és a szülés folyamatát, és tanácsai is használhatóak voltak.
3. W. Ungváry Renáta: A szoptatás kézikönyve
A terhes nők többsége tájékozódik a terhesség alatti életmódot és a szülést illetően, valamint babaholmikat vásárol – ez vérmérséklettől függően kimerülhet a barátnők faggatásában és néhány használt holmi beszerzésében, de felvásárolhatjuk közismert bababoltok komplett katalógusát, és olyat is ismerek, aki tudományos igénnyel képezte magát szakértővé a terhesség alatti körömlakkozás és hajfestés kockázatait illetően.
A szoptatásról viszont valamiért nem olvasunk és nem tájékozódunk terhesség alatt, pedig nem ártana: a nők jelentős többségénél felmerül valamilyen, apróbb vagy jelentősebb nehézség az első hetekben, anyánk, barátnőink és a védőnő pedig homlokegyenest ellenkező tanácsokat adnak majd.
W. Ungváry Renáta több évtizedes szoptatási tanácsadói tapasztalatát összegzi könyvében, és ami még fontosabb, teszi ezt naprakész tudományos eredményekre támaszkodva. A jól megírt, élvezetes stílusú és könnyen érthető könyvben tájékoztatást kapunk a tejtermelődés élettanát illetően, valamint rengeteg gyakorlati tanácsot a szülést követő óráktól nagyobb csecsemő szoptatásáig bezárólag.
Olyasmikre kell gondolni, hogy hogyan, mikor, milyen gyakran, mennyi időre helyezzük melyik mellre a csecsemőt; fejjünk-e vagy ne, és ha igen, hogyan, mikor, mennyi ideig; hogyan ismerhetjük fel a tejpangás, mellgyulladás jeleit és mi a teendő; mit tegyünk, ha kevés a tej, ha túl sok a tej, ha erős a tejadó reflexünk, ha mohón eszik a baba, ha lustán eszik és evés közben bealszik a baba, ha bukik a baba, ha hasfájós a baba; ha befelé fordul a mellbimbónk, ha kisebesedik, ha fáj.
A kérdések egy része valódi kismamáktól származik, és jó látni, hogy másokban is felmerültek ugyanazok a kételyek, mint bennünk. Röviden kitér a testkép és a párkapcsolat megváltozására, a függelékben pedig sírásnaptár és alváskalauz található.
4. Pamela Druckerman: Nem harap a spenót
Míg Ina May Gaskin a természetes szülés híve, W. Ungváry pedig a La Leche Liga volt elnökeként szoptatás- és kötődő nevelés-párti, addig Pamela Druckerman egy egészen másfajta hozzáállást közvetít. A könyv nem gyakorlati kézikönyv, hanem önéletrajzi eseményeken alapuló, vicces riportkönyv: Pamela brit, amjd amerikai nőként Párizsban szülte meg három gyermekét, rácsodálkozott a francia gyermeknevelési szokásokra, némelyik szokás tudományos hátterének is utánajárt, és ezekről, meg saját élményeiről humoros könyvet írt.
A francia gyermekek ugyanis átalusszák az éjszakát, viszonylag rendesen viselkednek, a francia anyák pedig, lebüfizett mackónadrágos brit társaiktól eltérően nejlonharisnyában és kirúzsozva mennek babáikért a bölcsődébe. A könyvből gyakorlati tippeket is kapunk például az altatást, majd a kisgyermek etetését illetőe.
Emellett kitűnően rávilágít az angolszász iskola hátrányaira is, amelyek közül sokban magunkra ismerhetünk: a terhességnek szinte kötelező velejárója a folyamatos aggodalmaskodás, az anyaságnak pedig a bűntudat, a „rossz anya vagyok”-érzés,és a csecsemő, illetve kisgyermek pszichés sérülékenységének túlhangsúlyozása.
A lényeges ideológiai különbségek mellett számomra meglepőek voltak a homlokegyenest különböző iskolák hasonló tanácsai is: Pamela szerint a francia gyermekgyógyászok azt ajánlják, ne kapd ki azonnal az ágyból a felébredő csecsemőt, mert a REM-fázisban aktív csecsemő jó esetben maga visszaalszik, ezért pár perc türelmet javasolnak – ugyanezt javasolja William Sears, a kötődő nevelés atyja is; a francia hozzátáplálási és étkeztetési szokások pedig esetenként meglepően hasonlóak a La Leche Liga által javasoltakhoz.
Mégsem annyira a gyakorlati tanácsok miatt szerettem a könyvet, hanem mert felszabadító érzés olvasni, hogy így is lehet, hogy nem aközött kell választani, hogy a gyermeked kötődni fog, de te belerokkansz, vagy te önző módon jól vagy, de a gyerek biztosan lelki sérült vagy pszichopata lesz felnőve. És még azért is, mert nagyon szórakoztató.
5. Elizabeth Pantley: Békés álom könnyek nélkül
A csecsemő altatásában két nagy iskola létezik, a Sears nevével fémjelzett, azonnali válaszkészségen és együtt alváson alapuló, valamint a Ferber által kidolgozott „sírni hagyós” módszer. Pantley egyikhez sem tartozik: szerinte nem kell három évig félóránként felugrálnunk a babánkhoz éjjelente, de a sírni hagyást sem preferálja. Ehelyett kíméletes viselkedésterápiás technikákkal segít az alvási szokások kialakításában.
A módszer ettől még egyáltalán nem könnyű, ugyanis precizitást és kitartást igényel: először részletes naplót kell vezetnünk babánk alvási szokásairól, majd kiválasztani az ajánlott technikák közül azokat, amiket megvalósíthatónak tartunk, és ezeket kitartóan alkalmazni. Tíznaponta értékeljük a haladást, de Pantley nem ígér azonnali változást, ehhez több hétre is szükség lehet. A könyv erőssége, hogy konkrét, gyakorlati tanácsokkal, tippekkel, ötletekkel segít, és hogy biztató hangvételű és messzemenőkig empatizál a kialvatlan és elkeseredett szülőkkel: a szerzőnek is volt egy nagyon rosszul alvó gyermeke.
