Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az új angol mozgalom azt tűzte ki célul, hogy a családok egy évig ne költsenek a gyerekre. Se ruha, se játék, se program, se eldobható pelenka.
Új mozgalom körvonalazódik Angliában, a Free Our Kids, amelyik azt tűzte ki célul, hogy kiszabadítsa a családokat a "fogyasztás csapdájából", a blogra ezt a cikket olvasva bukkantam rá. A cél tulajdonképpen nemes, pláne, ha azt is beleszámítjuk, hogy az elindító anya maga is hoz áldozatokat, vagyis nem arról van szó, hogy a gyereken spórol, és magára költi, amit így megtakarított. Nem tudok viszont megszabadulni az érzéstől, hogy van az egészben valami mű, valami kényszeres.
Itt vannak a mozgalom alapszabályai, ezek kisgyerekes szülőtől származnak, nem pedig divatozó, bulizó tinik szüleitől, ezt azért fontos szem előtt tartani!
1. Kaja: nem vesznek semmit, ami kifejezetten gyereknek van szánva: mesemintás müzliszelet, picike gyereksüti, karibtengerkalózai joghurt. A családi menü szigorúan heti rendszerben előre tervezve, három étkezés naponta, egészséges, tápláló kaják. Nasinak csak olyasmi, amit amúgy a felnőtteknek is eszébe jutna magukhoz venni.
2. Nulla forint (font) ruhákra. Mivel itt egy két és fél éves gyerekről van szó, a divatszempontoktól nyugodtan el lehet tekinteni. Az anya azt határozta el, egy éven keresztül kizárólag már meglévő, és örökölt cuccokat használnak majd. Cipőügyben még nem döntött.
3. Nulla forint játékokra, az elv nagyjából az, mint a ruháknál. Anyuka azt szeretné bebizonyítani, nem attól lesz jó szülő, hogy elárasztja a gyereket tárgyakkal.
4. Nulla forint programokra. Na, ez már azért meredek egy kicsit. Terv szerint egy teljes évig csak otthon és barátokkal csinálnak programot. Egy teljes év koncert, színház, mozi, cirkusz, játszóház és állatkert nélkül - szerintem itt erősen átestünk a ló túloldalára.
5. Mosható pelenkák. A mozgalmat elindító anya által idézett statisztika szerint egy angol szülő a gyerek két és fél éves koráig átlagosan 923 fontot (körülbelül 330 ezer forintot) költ eldobható pelenkákra. Tekintve, hogy mennyibe kerül egy csomag pelenka, és hogy milyen végtelen mennyiséget fogyasztunk el belőle, mire a gyerek szobatiszta lesz, ez nem is hangzik soknak. A mosható pelenka nagy vállalás - őszinte elismerésem, elvileg maximálisan egyetértek a céllal, gyakorlatilag én biztosan képtelen lettem volna rá.
6. Hajvágás otthon. Na, ez egy vicc, szerintem nálunk a legtöbb két és fél évesnek amúgy is az anyja vágja a haját - már ha egyáltalán van mit.
Amire nem vonatkozik a költési stop: bölcsőde, mert az anya dolgozik, és egészségügyi kiadások, mert anya azért nem egy állat.
Szóval, itt vannak ezek a célok, nemes az indíttatás, de mégis értetlenül állok előtte: ha valakinek baja van a fogyasztói társadalommal, miért a gyereken veri le? Miért nem magára nem költ valaki egy éven át? Szerintem ugyanezeket a nemes célokat demonstrálhatná nyugodtan magán is: főzne rendesen, nem venne ruhát, nem csinálna magának fizetős programokat, stb. Egy két és fél éves gyerek, aki három és fél lesz, amikor a kísérletnek vége, nyilván semmit nem fog fel ebből az egészből, valószínűleg emlékezni sem fog rá.
Mit gondolnak erről a mozgalomról? Tudnak vele azonosulni? Legalább részben? Vagy önök szerint is van benne valami kényszeres?
