A kijelentésen vitatkozhatunk és felháborodhatunk, de nézzük, mit gondol erről egy amerikai apa. Iróniaövet becsatolni!
A jobb szülő kérdés nem komoly verseny, de mondjuk ki: az apák jobbak. Vigyázat, szubjektív írás következik egy seattle-i apukától, kérjük nem komolyan venni!
Az apák sokkal lazábbak, mint az anyukák
Másként fogalmazva, az anyák sokkal megbízhatóbbak, de ez csak szócséplés. Mi nem rohanunk oda mindig, ha a gyerek hasra esik, engedjük tévézni az este nyolcas határidő után is, és sokkal szívesebben sózzuk rá a nagyira, ha kell egy szabad este vagy hétvége. A szülők közötti különbség eredete világos: a terhesség idejére a férj és a feleség viselkedése is megváltozik, de amikor a gyerek megszületik, az apák visszatérnek a régi jó (vagy rossz) önmagukhoz.
Első számú bizonyíték
A feleségem rábeszélte a szüleimet, hogy vigyázzanak a lányunkra, amíg mi U2-koncertre megyünk. Nem nagy ügy, csakhogy a szülők 4000 kilométerre élnek tőlünk. Találgass, ki lakik a szomszédban: egy rendes középiskolás kiscsaj, aki ugrana minden gyerekfelügyelői munkára.
Második számú bizonyíték
A feleségem a hétköznapokon ennivalón csinos pöttyös ruhába, a hozzá passzoló pöttyös harisnyába és szalagos kalapba öltözteti a lányunkat. A lábára rózsaszínű fűzős szandált húz. Most komolyan, minek ez a nagy pucc? Én a gyereket kopott farmerbe és olyan pólóba rakom, amire Rolling Stones nyelvet vagy halálfejet vasaltak, és mindenki boldog.
Az apa játssza a jó zsarut és mindenki szereti a jó zsekákat
Miért? Mert benne van a nevében: ők a jó arcok. Ez a szabály tyúk vagy tojás kapcsolatban áll a fentiekkel, mert a jó zsaru mindig lazább, a jó zsaru mindig később lövi fel a pizsamát. Mikor hármasban vacsorázunk, és a lányom nyitott szájjal mutogatja az összerágott kaját, a feleségem leszidja, és hangosan sopánkodik, hogy ugyan kitől tanulta ezt a szörnyű magatartást (lelövöm a poént: tőlem). Hogy én mit reagálok? Csak nevetek a lányomon, szerintem irtó vicces, mikor ezt csinálja. Különben is, az ilyen a felszabadult pillanatokban kötődünk igazán egymáshoz. A lányom egész életében emlékezni fog, hogy nyitott szájjal hülyéskedtünk a vacsoraasztalnál, és ha eljön az idő, mikor ő viseli gondját a szenilis apjának, megismételhetjük a játékot.
Az apák jobbak a játékban
Egy délután a lányom kirángatott a kertbe játszani. Fetrengtünk a fűben, nekem esett, én elkaptam és beizzítottam a Csikizőgépet. Az apák szeretnek vagányan játszani, a gyerekek úgyszintén. A feleségemmel olvasnak és kockatornyokat építenek együtt. Én a járókájába rakom és messziről plüssállatokkal bombázom. A lányunk rajong a könyvekért, de imádja, mikor egy maci képen találja.
Anya bűntudata nincs meg az apáknál
Anyai bűntudat: az meg micsoda? Arra gondolok, hogy szomszédasszony csak biokaját ad a lányának és már totyogó korában megtanította újrahasznosítani a műanyag szemetet, kötni és pókerezni. Mégis kit érdekelnek ezek a dolgok?!
“Ez tudományos tény”
- a halhatatlan Ron Burgundyt idézve. Ez a 2007-es tanulmány minden kétséget kizárva kimondja (igen, azóta készültek újabb kutatások ebben a témában, de nem vagyok kíváncsi rájuk – a végén még lerombolják az elméletemet), hogy “az apák gyereknevelési teljesítményükre jobb értékelést kapnak, mint az anyák”. Ha elolvasod a tanulmányt, valójában az derül ki, hogy az apák teljesítménye nem csökkent az előző generációval összehasonlítva. Mindegy, én elfogadom, mint tudományos tényt.
Öt szilárd, megdönthetetlen bizonyíték; és még sorolhatnám a többit is. Ahogy itt ülök, a lányom elkezdett üvölteni az emeleten. Biztosan rosszat álmodik. Lépteket hallok, majd suttogást, és a jajveszékelés abbamaradt. Itt vagyok lent, és veregetem a saját vállamat, amíg a feleségem a gyereket nyugtatja. Hát legyen, de az apák néha akkor is jobbak, mint az anyák.
Bob Trott és lánya kalandjairól a szerző blogján olvashatsz többet.
