óriások

A különböző Facebook-oldalakon és internetes (gyakran álhír) site-okon felbukkanó fotó 1903-ban készült Delhiben, az akkoriban még brit fennhatóság alatt álló India egyik legnépesebb városában, egy különleges össznépi ünnepség idején. A durbár szó perzsa nyelven „uralkodói udvart”, „kancelláriát” jelent, Brit Indiában azonban a hivatalos udvari események megnevezésére használták: 1877-ben Viktória királynő India császárnőjévé való kinevezésekor rendeztek először Delhiben koronázó durbárt, melyen katonai parádék, zenei előadások és sportesemények kíséretében felvonultak a különböző indiai méltóságok (rádzsák, maharadzsák, nizámok, satöbbi), hogy hódolatukat és tiszteletüket fejezzék ki az újdonsült uralkodó előtt.

Ország-világ felvonult Delhiben az angol király tiszteletére

Viktóriát fia, VII. Eduárd (a jelenlegi király, III. Károly ükapja) követte a trónon, akinek koronázására 1902 augusztusában került sor a Westminster-apátságban, a következő januárra pedig Lord Curzon, India alkirálya meghirdette a koronázó durbárt. Az ekkor már 61 éves Eduárd édesanyjával ellentétben nem utazott el Indiába a tiszteletére rendezett pompázatos eseményre, maga helyett öccsét, Artúr herceget küldte, az alkirályt azonban nem zavarta az uralkodó hiánya, igyekezett minél díszesebb, hetedhét országra szóló ünnepséget rendezni.

Az ünnepségsorozat december 29-én kezdődött, magára a durbárra, vagyis az alattvalók ünnepélyes felvonulására pedig újév napján került sor: a legkisebbtől a legnagyobbig India minden tartományának és régiójának uralkodója megjelent díszes kíséretével a helyszínül szolgáló, Delhi határában található síkságon – sokan közülük ekkor találkoztak egymással először személyesen –, hatalmas katonai parádék meneteltek ünnepélyesen, a gyarmatosítókat képviselő Lord Curzon és a maharadzsák agyaraikon arany gyertyatartókat viselő elefántok hátán vonultak be a színre. Egyesek szerint sohasem volt a világon annyi értékes drágakő egyszerre egy helyen, mint Eduárd király durbárja idején.

Igazi szenzációt keltett a maharadzsa két óriás testőre

A kíváncsiskodó fotósok és újságírók figyelme azonban elsősorban Dzsammu és Kasmír állam maharadzsájának kíséretén akadt fent, melyben két, már-már a bibliai óriásokra emlékeztető szoborszerű figura jelent meg a színen, mindenki ámulatára. A maharadzsa testőrségébe tartozó két férfi neve nem maradt fenn az utókor számára; a korai beszámolók szerint ikertestvérek voltak, és egy Balmokand nevű városból vagy faluból származtak, a nagyobbik testvér 236 centiméter, a „kisebbik” 223 centiméter magasra nőtt. A két óriás elit lövészként szolgálta urát és parancsolóját, a maharadzsát, aki azért hozta el őket a durbárra, hogy minél nagyobb figyelmet, ezzel pedig elismerést szerezzen magának.

A maharadzsa számítása bejött, az újságírók és a fotósok nyüzsögtek a gigászi termetű testőrök körül, de számos civil érdeklődő is próbált szót váltani és közös fényképet készíteni velük, még Ausztráliában is a kasmíri óriásokról és természetesen uralkodójukról szóltak a tudósítások. Az érdeklődők között volt a neves amerikai utazó, feltaláló és fényképész, James Ricalton is, aki a világ minden táján, Izlandtól az Amazonason át Ázsiáig és Oroszországig megfordult, és rengeteg egzotikus úti fényképpel gazdagította a világot. Az 58 éves Ricalton és munkatársa, George Rose természetesen a durbár színpompás eseményeit megörökíteni érkeztek Delhibe, és ha már ott voltak, több felvételt is készítettek az óriás testvérpárról.

A leghíresebb fotón Ricalton beállt a két óriás közé, akik mellett igazán aprónak érezhette magát – ez a fénykép vált igazán világhírűvé és terjed ma is az interneten –, más felvételeken a gigászi ikrek ölében pihent, de olyan fotó is készült, melyen az átlagos termetű Ricalton és három törpe áll „tornasorban” az egyik óriás mellett, jól érzékeltetve a magasságbeli különbségeket. A felvétel tehát teljesen valóságos és nem fotómanipuláció által kreált; a két kasmíri óriás további sorsáról azonban nem szól a fáma, gyors és rövid hírnevet követően eltűntek a történelem színpadáról.

Az 1903-as ünnepséget követően még egyetlen koronázó durbárra került sor Delhiben, 1911-ben Eduárd fia, V. György trónra lépésekor – az új király személyesen tiszteletét tette az eseményen, és be is jelentette, hogy Brit India fővárosát Kalkuttából Delhibe helyezi át.