Kossuth Zsuzsanna

Férjével aktívan részt vett az ellenzéki politikában

Kossuth Zsuzsanna Erzsébet Paulina 1817. február 19-én született Sátoraljaújhelyen udvardi és kossuthfalvi Kossuth László ügyvéd és neje, tyrlingi Weber Karolina nyolcadik, legkisebb gyermekeként, birtoktalan evangélikus köznemesi családban. A feltűnően csinos, kék szemű lány gyerekkorában szembesült a kolerajárvány pusztításával, mely élmény egész életében elkísérte és meghatározta sorsát. Tizenhat éves volt, amikor idős édesapja állás nélkül maradt, ezért a szülőkkel együtt Pestre költözött, ahol legidősebb bátyja, Kossuth Lajos anyagi támogatásából éltek; Zsuzsanna segített testvérének a Törvényhatósági Tudósítások szerkesztésében, emellett történelmet, irodalmat, nyelveket tanult, és bátyja segítségével a jog- és az alkotmánytan rejtelmeiben is elmélyedhetett.

A Törvényhatósági Tudósítások merész hangvétele szúrta a bécsi udvar szemét, ezért 1838-ban betiltották a lapot, Kossuthot pedig letartóztatták; az újság utolsó számának kéziratát Zsuzsanna mentette meg és rejtette el a házkutatást végző osztrák hatóságok elől. A család egyre nagyobb anyagi nehézségekkel nézett szembe, így a szülők jónak látták az eladósorba került gyermekeik megházasítását: 1841 januárjában Kossuth Lajos feleségül vette Meszlényi Teréziát, egy dunántúli ősi katolikus földbirtokos család sarját, az újdonsült Kossuthné pedig nem restellte összeboronálni agglegény bátyját, Meszlényi Rudolfot férje hajadon húgával. Zsuzsanna és a Fejér vármegyei követként, ügyvédként és hírlapíróként is tevékenykedő Meszlényi még ugyanabban az évben kimondták egymásnak a boldogító igent, és Sárbogárdon telepedtek le, két lányuk és egy fiúgyermekük született.

Férjével együtt Zsuzsanna aktívan részt vett a politikai életben és a Fejér vármegyei ellenzéki munkában (feladva a Meszlényi család hagyományos kormánypártiságát): csatlakoztak a Kossuth által létrehozott Országos Védegylethez, és megalakították annak első vidéki fiókegyletét, támogatták az önkéntes nemesi adózást és felszólaltak a katolikus egyház által követelt reverzális ellen, amely vegyes házasságok esetében előírta, hogy a gyerekeket katolikus hitre kell keresztelni. Meszlényiné folyamatosan küldött tudósításokat a bátyja által szerkesztett Pesti Hírlapba, melyekben beszámolt a Fejér vármegyei politikai csatározásokról, és követként részt vett a Védegylet 1845-ben Pesten tartott közgyűlésén.

Főápolónőként rengeteget tett a szabadságharc ügyéért

Meszlényi Rudolf végül szorgalmas politikai tevékenységének esett áldozatul, 1847-ben a reformereket tömörítő Ellenzéki Kör képviselőjeként részt vett a pozsonyi országgyűlésen, ahonnét hazafelé tartva megfázott, tüdőgyulladást kapott, és mindössze 35 évesen távozott a földi világból. Zsuzsanna éppen várandós volt legkisebb gyermekükkel, ifjabb Rudolffal, aki néhány hónappal az apa halála után jött a világra; gyászában és a nehéz körülmények miatt a gyerekekkel Pestre költözött, ahol ismét bátyja anyagi támogatásából élt. A szabadságharc kitörése azonban újabb markáns fordulatot hozott özvegy Meszlényiné életében.

Az 1849 áprilisában kormányzóvá választott Kossuth Lajos kinevezte a húgát az összes tábori kórházak főápolónőjének, mely megbízatás alapvetően két fontos feladatot foglalt magában: egyrészt biztosítania kellett a kórházi ápolás zökkenőmentes lebonyolítását, ellenőriznie a tisztaságot és az élelmezést, az ápolónők munkájának koordinálásával segítenie az orvosok munkáját, másrészt meg kellett szerveznie az adományok gyűjtését a sebesült honvédek kórházi ápolására.

Zsuzsanna rendkívül komolyan vette a feladatát, sorra látogatta a kórházakat, felhívásaival önkéntes ápolónőket toborzott, akiknek betanítását is személyesen irányította, és összesen 72 tábori kórház felállításához nyújtott segítséget. Szabványosították a műszereket és az orvosi eszközöket, modernizálták az ellátást, Debrecenben raktárat hozott létre, ahonnét folyamatosan elláthatták a kórházakat gyógyszerrel és kötözőanyaggal. Az önkéntes nőegyleteken belül megalapították a betegápoló egyleteket, az asszonyok és lányok lepedőket, gyolcsokat gyűjtöttek, melyből kötszert készítettek.

Kétszer is a Habsburgok börtönében sínylődött

Kossuth Zsuzsanna egészen a világosi fegyverletételig ellátta a rábízott feladatot, a szabadságharc bukása után azonban menekülésre kényszerült gyermekeivel, anyjával, testvéreivel és más rokonaival együtt. A tizenhárom fős csoport azt tervezte, külföldre szöknek és csatlakoznak Kossuthhoz, azonban csak Nagyváradig jutottak, ahol az orosz katonák elfogták őket; a tragédiát tetézte, hogy a menekülés viszontagságaiba belehalt Zsuzsanna kétéves kisfia, Rudolf. Az oroszok átadták az osztrákoknak a családot, akiket Pest-Budára vitettek, és fél évig fogva tartották a budai Várban; Zsuzsanna fél év után állhatott bíróság elé, ahol jogászhoz méltó tudással és szónoki tehetséggel felvértezve védte meg magát, azzal érvelt, hogy a szabadságharc idején csak azt tette, ami minden nőnek a kötelessége: enyhíteni a szenvedést és ápolni a sebesülteket.

A családot végül szabadon engedték, ezt követően Zsuzsannára hárult a kenyérkereset feladata: nevelőintézetet alapított, ahol ő maga tanította az irodalmat és a nyelveket (a történelem tanítását nem engedték neki a Habsburg hatóságok). Eközben híres bátyja a nyugati emigráns magyar körökkel együttműködve egy felszabadító háború előkészítésén munkálkodott, melynek részeként Komárom egykori tüzérparancsnokát, Makk Józsefet bízta meg egy magyarországi titkos ellenállási szervezet kiépítésével. A titkos mozgalmat Kossuth Zsuzsanna, nővére, Lujza és gyermekeinek nevelője, Jubál Károly irányították, a szervezetbe azonban árulók férkőztek, akik feladták a szervezkedést a Habsburgoknak. Haynau emberei aprólékosan felgöngyölítették a szálakat, és 1851 végén letartóztatták a résztvevőket, köztük Jubált és a Kossuth nővéreket.

A férfi másokat mentve magára vállalta a vádakat, végül a Habsburg Birodalom elleni összeesküvés vádjával kivégezték. Zsuzsannát és Lujzát letartóztatásuk után néhány napig a pesti Újépületben tartották fogva, ahol a borzalmas körülmények – decemberi hideg fűtetlen, ablaküveg nélküli cellában – miatt tüdőgyulladást kaptak, ezért átszállították őket a bécsi börtönkórházba, ahol tavasszal az orvosok életben maradási esélyeiket latolgatták. Mivel úgy gondolták, nem maradt sok ideje hátra a két fogolynak, megengedték nekik, hogy a börtönkórházban fogadhassák gyermekeiket. A Kossuth nővérek elleni vádakat végül ejtették, nem találtak ugyanis elegendő bizonyítékot a perbe fogásukra, másrészt az ekkoriban Amerikában turnézó, rendkívüli népszerűségre szert tett Kossuth imázsát sem akarták tovább fényezni azzal, hogy testvéreiből mártírt csinálnak.

Távoznia kellett Magyarországról, Amerikában érte a halál 

Zsuzsannát és Lujzát azzal a feltétellel engedték szabadon, hogy elhagyják a birodalom területét, és sohasem térnek vissza; idős édesanyjukkal és családjukkal Brüsszelbe utaztak, ahonnét Lujza és a rokonság nagy része hamarosan az Egyesült Államokba távozott, Zsuzsanna lányaival azonban beteg édesanyja mellett maradt, és a Védegyletben szerzett szervezői tapasztalatait kamatoztatva csipkeverő műhelyt hozott létre. Miután az idős Kossuthné 1852 karácsonyán elhunyt, Zsuzsannának is el kellett hagynia Belgiumot, gyermekeivel ő is Amerikába vándorolt ki, ahol szintén csipkeverésből akart megélni; a helyi magyarok arra kérték, nyisson nevelőintézetet, ő azonban egyre súlyosbodó tüdőbetegsége és meggyötört lelkiállapota miatt visszautasította a felkérést.

Kossuth Zsuzsanna 1854. június 29-én, mindössze 37 évesen hunyt el tüdőbajban New Yorkban. Földi maradványainak elhantolásáról egy vagyonos New York-i polgár, Mr. Douglas gondoskodott, aki felajánlotta, hogy családi sírboltjában, a First Presbyterian Church bejáratánál helyezzék örök nyugalomra a magyar szabadságharc főápolónőjét. A sírhelyet ma emléktábla jelöli.