híres magyar bohóc

A Habsburg-trónörököst is lenyűgözte Zoli bohóc, alias Fips

Hirsch Zoltán 1885. február 6-án látta meg a napvilágot Dombóváron, szerény körülmények között élő, zsidó származású munkáscsalás öt gyermeke közül harmadikként; élete első három évét rendellenesen apró termete és angolkórja miatt nagyrészt kórházban töltötte, de később sem volt jobb sorsa, gyerektársai folyamatosan gúnyolták, megalázták. Apja nyomdokaiba lépve Zoli kitanulta a bádogosmesterséget, azonban, miután a család Pécsre költözött, magával ragadta egy teljesen új dolog, a cirkusz világa: szülei tiltása ellenére folyamatosan a helyi Schmitt-cirkusz sátrainál őgyelgett, beszédbe elegyedett az artistákkal, később már munkát is vállalt a társulatnál, az öltözőket takarította, és vizet hordott a személyzetnek.

Az alig több mint egy méterre nőtt kamasz fiú hamarosan elhatározta, a világ legkisebb bádogosa helyett inkább a világ legnagyobb bohóca lesz: Budapestre, majd Bécsbe utazott, ahol igyekezett kapcsolatba kerülni a helyi cirkuszi világ képviselőivel, jelmezes fényképeket készíttetett magáról, melyeket egyfajta névjegykártyaként nyújtott át az artistáknak, impresszárióknak, illetve postán elküldte őket neves európai cirkuszok igazgatóinak. A kitartó próbálkozás végül meghozta az eredményt, Zolinak szerződést ajánlott az amszterdami Max Schumann-cirkusz. Mivel hősünk magyar neve nem sokat mondott a holland közönségnek, Fips művésznéven lépett színpadra, ahol gyakran különböző jelmezekben – például török basaként – adott elő mutatványokat, apró létrára mászott, orra bukott, tortával dobálták, kergették a társai.

Hamarosan elcsábította Fips bohócot a Senez artistacsoport, akikkel bejárta egész Európát, sok más helyszín mellett felléptek Moszkvában, Londonban, Rómában, Velencében, Marseille-ben, de (háromszor is) eljutottak Dél-Amerikába és Afrika francia gyarmati részére is. 1909-ben egy beszámoló szerint Ferenc Ferdinánd Habsburg trónörökös is megnézte gyerekeivel a világhírű bohóc műsorát, a később Szarajevóban merénylet áldozatául esett főherceget lenyűgözte a komoly artistaszaktudással bíró Hirsch előadása. Hosszú külföldi karriert követően végül az első világháború idején hősünk hazatelepült Budapestre, ahol 1915-től immár saját nevén, Zoli bohócként lépett színpadra, és vált a magyar közönség, elsősorban a gyerekek kedvencévé.

Imádott a saját termetén viccelődni

A következő tíz évben Zoli bohóc ritkán fogadott el külföldi ajánlatokat, főként a Városligetben székelő cirkuszi társulatok – Könyöt Adolf sátorcirkusza, majd a Beketow, a Barokaldi, végül a Schmidt Néparéna – tagjaként lépett porondra; annyira sikeres lett, hogy filmes szerepekre is felkérték, saját állítása szerint, akárhová ment, azonnal felismerték, autogramért könyörögtek, gyakran a gyerekek rohamozták meg. Busás cirkuszi jövedelméből Pécsett elegáns házat és birtokot vásárolt, a fővárosban pedig az éjszakai élet ismert figurájának számított, törzshelyén, a New York Kávéházban gyakran zárás után, hajnalig kártyázott ivócimboráival.

A vele készült riportok, interjúk tanúsága szerint Zoli bohóc mindig vidám, joviális természetűnek mutatkozott, folyamatosan ontotta magából a poénokat, és nem restellt saját termetén, „testi fogyatékosságán” viccelődni. Egy alkalommal megkérdezték tőle, ha létezne varázserejű növesztőpor, élne-e vele, mire ő azonnal kikérte magának a felvetést: „Isten ments! Hiszen akkor odalenne a jövedelmem!” Máskor a hölgyekről faggatták, mire elmondta, egyáltalán nem kedveli a hozzá hasonló termetű nőket: „Ha én kicsi vagyok, legalább a nők legyenek nagyok”. Sosem feledkezett el a gyerekekről, önéletrajzában (lásd lentebb) például különböző jótanácsokat adott számukra, azt kamuzta, azért nem nőtt nagyra, mert sosem ette meg a levest és a főzeléket.

A Zoli bohóccal kapcsolatos leghíresebb történet is a gyerekekhez kötődik: e szerint egy ízben a földalattin megszólította hősünket egy szegényesen öltözött férfi, és arra kérte, látogassa meg betegségben haldokló kisfiát, aki az orvosok szerint nem fogja megélni a következő reggelt. Zoli bohóc természetesen igent mondott a kérésre, elkísérte nyomorúságos otthonába az összetört apát, és egész éjszaka szórakoztatta a Gabi névre hallgató nagybeteg fiút – visszaemlékezésében ezt az alkalmat nevezte élete legnehezebb fellépésének. Másnap a férfi meglátogatta Zolit a cirkuszban, és jó hírrel örvendeztette meg: Gabi reggelre jobban lett, és az orvosok úgy vélik, fel fog épülni.

Származása miatt eltiltották a fellépéstől, majd lágerbe hurcolták

Az 1920-as évek második felétől hősünk ismét nemzetközi vizekre evezett, legnagyobb sikereit a londoni Olympia cirkusz társulatában aratta, a róla és artista kollégáiról készült fényképeket, filmfelvételeket az egész brit birodalomban bemutatták, de fellépett Bécsben, Hamburgban, Milánóban, Svájcban, Norvégiában is, mígnem ismét kikötött Magyarországon, a Fővárosi Nagycirkusz elődjénél, Fényes György városligeti társulatánál. Az újabb világháború és a szélsőjobboldal térnyerése azonban megakasztotta Hirsch karrierjét – noha ötvenes éveinek derekán sem veszített semmit fürgeségéből és mozgékonyságából, a zsidótörvények miatt nem engedték többet színpadra.

Az 1940-es évek elején a pályaelhagyásra kényszerített Zoli bohóc megírta önéletrajzát Kis ember nagy élete címmel, és főként ennek árusításából élt: házról házra járva saját maga árulta a kötetet, melyet minden egyes vevőnek személyesen dedikált. 1944-ben végül a nyilashatóságok tiltott könyveladás és a sárga csillag nem rendeltetésszerűen történő viselésének (az előírásban szereplőnél kisebb csillagot készített magának) vádjával letartóztatták. Még ekkor is humorosra vette a figurát, a vádak ellen úgy védekezett: „Azt hittem, kicsi embernek kisebb csillag is elég.”

A hatóságok Auschwitzba deportálták, ahol egyes – ellenőrizhetetlen – történetek szerint portásegyenruhában és cilinderben kellett vigyázzba állnia és kalapot lengetnie az elhaladó SS-tisztek előtt. Egy másik, szintén nem ellenőrizhető történet szerint Zoli bohóc a láger poklában is bizonyította emberiességét és helytállását, a gázkamrába küldött gyerekeket szórakoztatta, hogy elviselhetőbbé tegye számukra az utolsó perceket. Nem tudni, az 59 éves egykori cirkuszi sztárt pontosan mikor és milyen körülmények között érte a halál a lágerben, annyi bizonyos, hogy sohasem tért haza Auschwitz poklából.