érzelmi éretlenség

Mindannyian szeretnénk önmagunk leghitelesebb és legteljesebb változataként élni, de ez egy hosszú folyamat eredménye, ami nem mindig zökkenőmentes. Egy-egy párkapcsolati konfliktus esetén gyorsan kiderül, ha valamelyik fél érzelmileg éretlen: ekkor reakciói nem egy felnőtt ember, hanem leginkább egy gyerek viselkedéséhez hasonlítanak. Ez természetesen a legkevésbé sem segíti a konfliktus megoldását.

Saját maga áll a figyelme középpontjában

Az, hogy egy párkapcsolatban hogyan közelítünk a másikhoz, milyen reakciót várunk a másiktól, vagy mik az igényeink, a saját érettségünk függvényében alakul. Ez nem kis részben a gyerekkorunk következménye: akinek például a szülei érzelmileg éretlenek voltak, abban nagy valószínűséggel nem alakulhatott ki a biztonságos kötődés, ami későbbi emberi kapcsolataiban, így a párkapcsolatban is érzékelteti a hatását.

„Az érzelmileg éretlen ember jellemzően egovezérelt, azaz figyelme középpontjában saját maga áll, a helyzetekben elsősorban önmagát veszi észre” – magyarázza dr. Berentés Éva, a pszichológia tudományok kandidátusa, a Mindenható gyermekkor című könyv szerzője. Az érzelmi érettség nem egy morális kategória, nem jó vagy rossz, hanem egy aktuális személyiségállapot. Az énközpontúság számtalan helyzetben megnyilvánulhat: „Ha elmegyek egy randira, és azt veszem észre, hogy a másik csak magáról beszél, és nem kérdezi meg tőlem, hogy én hogy vagyok, vagy hogy mi a véleményem az adott témáról, már sejthető, hogy az illető nem kötődik biztonságosan, érzelmileg még nem eléggé érett, nem tud egyenrangú lenni. Ha minősít, mert mondjuk vegán vagyok, ez arról árulkodik, hogy nem elfogadó, tehát az érzelmi érettség két dimenziója máris hiányzik. Egy kapcsolatban a biztonságos kötődés, az érzelmi érettség hiánya kognitív vagy érzelmi határsértéseket fog eredményezni” – véli a szakember.

Az elvárás és a megfelelés dinamikájában él

Az érzelmileg éretlen emberek gyakran támasztanak elvárásokat, vagy nehezen kérnek segítséget, mert úgy gondolják, hogy akkor kiszolgáltatottnak és gyengének tartanák őket. Az elvárás egy kapcsolatban azt is jelentheti, hogy az illető elvárja a partnerétől, hogy kitalálja a gondolatait; csinálja azt, ami neki jó, de ezt ne kelljen kérnie, hiszen „tudhatta volna”. A másik félben ez zavart okoz, nem tudja pontosan, mikor minek kellene megfelelnie, így egy vég nélküli játszma veheti kezdetét. „Az érzelmileg éretlen emberek az elvárás és a megfelelés dinamikájában élnek: mindig azt akarják, hogy a világ legalizálja, erősítse meg őket. Vagy ők várnak el valamit, vagy meg akarnak felelni. Jelen lehet egy hibáztató-vádló-számonkérő attitűd, míg az önreflexió csak kevéssé. Hosszú távon ezeknek óriási szerepük van a párkapcsolatban” – fogalmaz a pszichológus.

Csak a hibákra koncentrál

Az érzelmi éretlenség másik jellemzője a problémaorientáció. „A problémaorientált ember hamarabb veszi észre a hibát, azt, ami nincs, vagy aminek lennie kellene. Hajlamos a helyettesítő érzelmekre, ezért gyakran bosszankodik, aggódik, sajnálja magát, vagy a körülményektől függetlenül mindenben a »jót« látja meg, azaz örömködik. Jellemzően vagy a múltban vagy a jövőben él, ami magas szorongást eredményez, és szintén elvonja a figyelmét a valódi feladatokról, benne a szükséges önreflexióról” – mondja dr. Berentés Éva. „Vegyünk egy példát. Valakinek megmutatom egy versemet, mert kíváncsi vagyok, hogy mit szól hozzá, majd a másik szinte azonnal azt mondja: »Ugye észrevetted, hogy a címsorban van két elütés?« A feladat a vers közös megbeszélése lett volna, de az egyén mégis a hibát fogalmazza meg. Miért van erre szüksége, milyen célt szolgál? Könnyű belátni, hogy arra az élményre van szüksége, hogy ő az, aki a hibát észreveszi, meglátja, tehát okosabb szemfülesebb, »jobb«, mint a másik ember.”

Nem végez érzelmi munkát

Szintén árulkodó a társunk érzelmekhez fűződő viszonya, amelybe beletartozik érzelmeink felismerése, azonosítása, kimondása, sőt a másik érzelmeinek tükrözése is. Ez szorosan összefügg az egocentrizmussal, hiszen ha valaki csak magára tud figyelni, akkor képtelen a másik emberre, az ő érzéseire ráhangolódni. „Egy tekintélyelvű nevelési hagyományokkal rendelkező társadalomban ez nem könnyű, mert ott az érzelmek, az érzelmi munka és a valódi intimitás háttérbe szorulnak” – figyelmeztet a szakember.

Nem mondja ki az érzelmeit, hanem „fertőz” velük

Az egyik legfontosabb (és legérdekesebb) jelenség ezzel kapcsolatosan az úgynevezett érzelmi fertőzés.

A másik ilyenkor tanácstalan lesz, és szorongani kezd: érzi, hogy valami nincs rendben, de mivel az illető szavakkal nem fejezi ki a gondját, a mondandóját, tehetetlennek érzi magát. Ha pedig mégis megkérdezi, hogy mi a probléma, legfeljebb azt a választ kapja, hogy „semmi”.

Azt szeretné elérni, hogy mindenáron neki legyen igaza

A kommunikációs éretlenség szintén jellemző az érzelmileg éretlen emberekre. Ők azok, akik saját véleményüket tényként kezelik, kommunikációjuk nem elsődlegesen a feladatmegoldásra irányul, hanem azt szeretnék elérni, hogy igazuk legyen. A vita hevében elbizonytalanodnak, ekkor vagy támadással reagálnak („Ez is miattad van!”), visszavonulnak („Én már nem is mondok semmit”) vagy kilépnek a helyzetből („Én itt befejeztem”). Nem nehéz belátni, hogy ezen stratégiák egyike sem vezet semmilyen probléma megoldására, viszont ez a típusú kommunikáció hosszú távon igencsak rombolja a kapcsolatot.

Másoktól vár mindent

Ugyancsak az érzelmi érettség fokmérője, hogy kitől várjuk az önmegvalósítást, korábbi sérüléseink gyógyítását: önmagunktól, a másiktól vagy a kapcsolattól. Az érzelmileg éretlen emberekre gyakran ez utóbbi jellemző; ők azok, akik szinte egybe akarnak olvadni partnerükkel, függnek tőle, minden percüket a másikkal akarják tölteni, és ha partnerük számára ez fojtogatónak is tűnik, ők csak akkor nyugszanak meg, ha ez a függésen alapuló kapcsolat visszarendeződik – ezt élik meg biztonságosnak. „Az érzelmileg éretlen ember gyakran egy életen át tudattalanul, önismereti felfedezések nélkül követi a saját születéskori sűrített élményeit, az egész élete arról szól, hogy másoknak megfeleljen, vagy erősnek, tévedhetetlennek láttassa magát. Az érett ember egyenrangú, elfogadó és feladatközpontú. Mindezen tulajdonságok egy hosszú folyamat eredményeképpen alakulnak ki, amihez stabil önismereti igény és önreflexió szükséges. Ezek hiánya sajnos alapvetően gátolja az egyéni fejlődést, az érettség, az énazonosság és végső soron az emberi boldogság kialakulását” – fogalmaz dr. Berentés Éva.