Amerika átverés

Kútásás közben találtak rá a különös óriásra

William C. „Stub” Newell, a New York államban található Cardiff falucskában élő gazda 1869. október 16-án éppen kutat ásatott a farmján az istálló mögött, amikor a munkások ásója váratlan akadályba ütközött: először azt hitték, egy halott indián tetemére bukkantak, azonban tovább vájva a talajt egy nagy méretű, szoborra emlékeztető kőtárgy került felszínre, melyet mindenki teljes ámulattal fogadott. A három méter magas, kb. 1300 kilogramm súlyú tárgy egy óriási, humanoid férfi megkövesedett tetemére emlékeztetett; az „illető” görnyedt pózban hevert, arcán különös mosoly tükröződött, jobb kezével pedig az ágyékát igyekezett takarni.

A hihetetlen felfedezés híre gyorsan elterjedt a környéken, és azonnal tömegek érkeztek megtekinteni a néhai óriás földi maradványait; az élelmes Newell másnap sátrat húzatott fel a furcsa objektum köré, és 50 centet kért a látogatóktól, akik cserébe negyedórán keresztül megtekinthették a megkövesedett óriást. A szenzációt azonnal felkapta a bulvársajtó, naponta 300-500 látogató érkezett a helyszínre, a környékbeli szállodák rekordforgalmat bonyolítottak a rengeteg turistának köszönhetően, akik az ország minden pontjáról özönlöttek megtekinteni a fantasztikus leletet.

Perre mentek a megkövült óriástetemért

A sajtóban általánosan elterjedt nézet szerint a furcsa tetem a Teremtés könyvében említett óriások egyikének földi maradványa lehetett, akiket Isten az özönvízzel kiirtott a Föld színéről. A laikusok és a szenzációhajhász újságírók mellett néhány tudományos szaktekintély is Cardiffba utazott, hogy megfejtse a különös lény titkát: John F. Boynton geológus úgy vélte, a kiásott lelet nem megkövesedett emberi maradvány, hanem egy szobor, melyet a 16. vagy 17. században készítettek jezsuita hittérítők a környéken élő őslakos törzsek megfélemlítésére. A Yale Egyetem paleontológusa, Othniel C. Marsh ugyanakkor friss vésőnyomokat vélt felfedezni a kőóriáson, és kijelentette, egyértelműen hamisításról van szó.

A tudományos szakvélemények azonban nem zavarták a folyamatosan tóduló népeket, akik szentül hittek a megkövült óriásról szóló mesében; Newell végül 23 ezer dollárért (mai árfolyamon 493 ezer dollár, vagyis kb. 174 millió forint) eladta a leletet David Hannum üzletembernek, aki Syracuse városába költöztette, és ott mutogatta fizető nézők számára. A korszak legnagyobb cirkuszi impresszáriója, Phineas Taylor (P. T.) Barnum is felfigyelt a kőóriásra, és 50 ezer dollárt ajánlott érte Hannumnak, aki azonban visszautasította a tetemes összeget. Barnum ezért egy szobrásszal lemásoltatta a kőóriást, és a másolatot kezdte mutogatni, mintha az lenne az eredeti; riválisa természetesen nem hagyta annyiban a dolgot, pert indított, a bíró azonban figyelmeztette őt, ahhoz, hogy megnyerje a pert, először azt kéne bizonyítania, az ő óriása is „eredeti”.

Egy gazdag szivargyáros frappáns átverése volt a cardiffi óriás

A különös ügynek végül két hónappal a cardiffi óriás felbukkanását követően, december 10-én lett vége, amikor egy New York-i szivargyáros, George Hull nyilvánosan beismerte, a kőalak az ő munkája, és puszta tréfáról, átverésről van szó. Hull, aki meggyőződéses ateista volt, és nyíltan kiállt Darwin evolúcióelmélete mellett, egy iowai üzleti útja során vitába keveredett egy helyi metodista lelkésszel: a pap mindenáron igyekezett meggyőzni őt, hogy a Bibliában foglaltak szó szerint értendők, a világ teremtése a mózesi könyvekben leírtak szerint történt, és Darwin állításai tévesek. A vita során szóba kerültek az özönvíz előtti óriások, ennek ihletésére döntött úgy Hull, hogy bebizonyítja, mennyire könnyen rászedhetők az emberek.

A jó humorú és vagyonos üzletember vásárolt egy öttonnás gipsztömböt az iowai Fort Dodge-ban található kőbányából – a bánya tulajdonosának azt hazudta, a tömb egy Abraham Lincoln-szoborhoz kell –, majd felbérelt egy chicagói márványkereskedőt, aki két szobrásszal kifaragtatta a gigantikus emberalakot. Az óriás figurájához maga Hull állt modellt, és kifejezetten ügyelt rá, hogy az alak a legapróbb részleteiben is valósághű legyen, még a bőr pórusait, redőit is leutánozták tűszúrásokkal, végül kénsavval és nyomdafestékkel kezelték a szobrot, így érték el annak megviselt, sok évezredesnek tűnő állapotát. A szivargyáros összesen mintegy 2600 dollárt (mai áron kb. 53 ezer dollárt, vagyis kb. 18 millió forintot) költött a nagyszabású átverés kivitelezésére.

Az elkészült gipszszobrot Hull 1868 novemberében unokatestvére, Newell farmjára vitette, és az éjszaka leple alatt elásatta, ezután majdnem egy évig várt, majd következő októberben felhívta a gazdát, és megkérte, ásasson egy kutat az istálló mögött, a szobor rejtekhelyén. A leleményes szivargyáros ötlete bevált, az emberek csakugyan bevették az óriásokról szóló mesét; a nagy leleplezést követően a cardiffi óriás gyorsan kikopott a köztudatból, 1901-ben még felbukkant a New York állambeli Buffalóban rendezett nemzetközi vásáron, azonban csak nagyon csekély érdeklődést generált. A szobor ezután egy iowai sajtómágnás, Gardner Cowles, Jr. tulajdonába került, aki 1947-ben eladta a New York-i Cooperstownban található farmermúzeumnak – napjainkban is itt tekinthetik meg a kíváncsi érdeklődők.