afázia színész

A játszma a friss magyar filmek kínálatából kiemelkedő alkotás: három fő karaktere, a Kulka alakította Markó Pál, valamint a Hámori Gabriella megformálta Gáti Éva és a Nagy Zsolt által játszott Jung András karaktereihez tér vissza a film, melynek előzménye A vizsga címmel szintén nagyon sikeres, fordulatokban gazdag film volt. Van azonban egy elkerülhetetlen tény A játszmával kapcsolatosan – Kulka János azóta, hogy az első részben Markónak kölcsönözte tehetségét, afáziás lett, ám Köbli Norbert forgatókönyvíró nemhogy nem mondott le róla: egyenesen rá, a vele megtörténtekre írta a szerepet. Az alakítás a Magyar Mozgókép Fesztiválon a legjobb férfi főszereplő díját érte.

A színész és karaktere eggyé válnak

Innentől kezdve A játszmát nem lehet „csak” olyan filmként nézni, amely bemutatja a hatvanas évek Magyarországának valóságát, valamint titkosszolgálatának működését. Persze ebben a minőségében is minden igényt kielégít, ám most mégsem a fordulatokra térnék ki, hanem arra, ahogyan Kulka és Markó alakja áttűnnek egymáson az egyes jelenetekben. 

Ez a filmélménynek nem lesz rovására, sokkal autentikusabbá teszi a sztorit.

Ami ezután következik, az egyszerre felemelő és kissé szívfacsaró is. Kulka János több évtizedes karrierjének ismeretében láthatjuk, mi mindent változtatott meg benne és rajta a stroke és az annak következtében kialakult afáziás állapot. Nehezen tudunk nem elgondolkodni azon, mit jelenthet mindez egy színész számára, aki mozgása, gesztusai és szavai segítségével ad át mindent nekünk, nézőknek – az egyértelmű, hogy ezek megváltoztak Kulka János esetében. Ahogyan A játszma werkvideójában is elmondja: biceg, a szavak nem úgy jönnek, ahogyan azt szeretné, miközben odabenn, a fejében minden a régi.

Az afáziáról is szól így a film

Az, hogy a Kulka alakította Markó húzza egy kicsit a lábát, talán a legkisebb része a metamorfózisnak. Kulka János mondatai takarékosak, rövidre szabottak, nagymonológokat nem kapott Köblitől, de még ezzel együtt is érezzük, halljuk az intonációból, hogy az a fajta természetes beszéd, amely nemhogy egy színészt, hanem mindannyiunkat jellemez ideális esetben, odaveszett.

hiszen az afázia által elé gördített akadályokat csak így tudja leküzdeni a színész.

És leküzdi: nagyon fontos leszögezni, hogy A játszma nem kegyelemkenyér Kulka János számára, nem egy ajándék, amit szánalomból vagy szeretetből kaphat egy színész. Nagyon faramuci lenne jutalomjátéknak hívni is, holott a személyre írott szerep más esetben ezt mondathatná velünk. Maradjunk inkább annyiban: olyan szerep ez, amely örökre emlékezetes marad attól, ahogyan megmutatja, hogy még egy afáziás Kulka János is sokakat lejátszhatna a vászonról.

Csak Magyarországon tízezer embert érint évente

Jól látszik az is a filmből, hogy az afázia nem befolyásolja az érintettek tudását, gondolkodásmódját vagy érzelmeit, csak akadályokat állítanak eléjük abban, hogy kifejezzék vagy megértsék azokat, legyen bármi is az oka az afáziás állapotnak. (Megjegyzendő ugyanis, hogy a stroke mellett daganatos betegségek, fejsérülések és egyéb kórállapotok is idézhetnek elő afáziát.) Háromféle afázia létezik ugyanis: az egyik változatban a beszédképzés, a másikban a beszédértés, a harmadikban mindkét terület érintett. Kulka János beszámolói alapján nála az első, azaz a Broca-afázia fordulhat elő. 

Az ő küzdelmeikre is felhívja a figyelmet A játszma: minőségével, fordulataival, az összes főszereplő alakításával érdemes arra a Fazakas Péter rendezte film, hogy a legjobbak közt említsük. És külön köszönet Köbli Norbertnek azért, hogy Kulka Jánost ismét szöveges szereppel láthattuk a vásznon.