Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Elképzelni sem lehet, akkora a szegénység a Nairobi területén található Kiberában, a világ egyik, a kontinensnek pedig a legnagyobb nyomornegyedében. Ez az a hely, ahonnan képtelenség kitörni.
A kenyai Kiberában félmillióval többen élnek, mint Szlovéniában összesen. Mert amíg déli szomszédunk lakossága hivatalosan 2 116 792 fő, addig a kenyai főváros területén két és fél millióan nyomorognak.
Ez a világ egyik legnagyobb nyomornegyede
A kenyai főváros területének 6 százalékát elfoglaló Kibera 1918-ban jött létre a núbiai katonák telepeként egy Nairobi melletti erdőben, ahol az első és a második világháborúban végzett szolgálatok jutalmaként osztottak ki telkeket. A korabeli brit gyarmati kormány lehetővé tette a település informális növekedését, elsősorban azért, mert a núbiaiak a brit korona egykori szolgái voltak. A bérbeadók azonban az 1970-es évek eleje óta a törvény által megengedettnél lényegesen több bérlőnek adták ki az ingatlanjaikat,
így amióta a nyomornegyedben élők a kínált árakat viszonylag megfizethetőnek találták Kiberán, egyre csak nőtt a lakosok száma.
Óvatos becslések szerint Kibera jelenleg 600 ezer–1,2 millió szegény ember otthona, de egyes források 2 és fél millióra saccolják a negyedben nyomorgók számát.
Így élnek a kenyai szegények
Bármelyik adat is legyen a legközelebb az igazsághoz, mindegyik riasztó, pláne úgy, ha tudjuk, hogy Nairobi városközpontjától délnyugatra található, egy vasútvonal és a Ngong folyó által határolt Kibera területe mindössze 4 négyzetkilométer. Ekkora helyen sorakoznak egymás hegyén-hátán a nyomornegyedben élők, sárral vagy betonpadlóval és hullámos tetőkkel épült sátrai, amelyek átlagos mérete alig éri el a 4 × 4 métert.
A rogyadozó, gyakran tíz embert is elszállásoló lakókat körülbelül havi 1600 (!) forintnyi kenyai shillingért bérlik, amely legtöbbjében se víz, se áram nincs.
Se villany, se víz
Hogy is lenne, hiszen Kibera csupán körülbelül 20 százalékában van villamos energia, az is leginkább az utcai világításban merül ki. A helyieknek több mint 2000 forintnak megfelelő összeget kellene fizetniük azért, hogy legyen a sátrukban egy kis fény, ám ezt a legtöbben nem engedhetik meg maguknak.
A közelmúltig a tavakból kellett a vizet a negyedbe szállítani, miután Kiberának nem volt saját vízkészlete sem.
Ám az odahordott víz sem tiszta, olyannyira, hogy használatával egy pillanat alatt lehet megfertőződni tífusszal vagy kolerával. Most szerencsére már két fővízvezeték fut a város ezen területére, a lakosok 3 kenyai shillingért, vagyis kicsivel több mint 6,5 forintnak megfelelő összegért tudnak 20 liter vizet szerezni.
A latrinától a folyóig
A vízhiány természetesen a vécézési lehetőségeket is leszűkíti. Általában ötven sátorra jut egy földbe vájt gödör, úgynevezett latrina, amely kiürítéséről a fiatalabb fiúk gondoskodnak: kiszedik a tartalmát, majd a folyóba dobják.
Jó pár jótékonysági szervezet küzd a jelenség ellen, és próbál segíteni ezen a területen is, ám sajnos ez is egy fájdalmasan lassú folyamat.
Súlyos fertőző betegségek terjednek
Martin Muchangi, a vízügyi, közegészségügyi és higiéniai, elhanyagolt trópusi betegségek és közegészségügyi vészhelyzetek programigazgatója egy korábbi cikkben elmondta, hogy a nyomornegyed lakosságát megannyi fertőző és nem fertőző betegség sújtja: ezen a területen többek között a hasmenés, a vérhas és a tífusz nagyobb arányban van jelen, mint a fejlettebb és a jobb infrastruktúrával rendelkező külvárosokban. Ráadásul Kiberában nincsenek kórházak sem, az ellátást jótékonysági szervezetek biztosítják, és mindenkit arra ösztönöznek, hogy
végeztesse el a HIV-tesztet, és pozitív eredmény esetén kérje az ingyenes gyógyszereket.
Bűnt bűnre halmoz az erős ital
Nagy kihívást jelent a jótékonysági szervezetek számára a nyomornegyedben elterjedt changaa, az az igen erős, magvak, gabonafélék, kukorica, köles, gyümölcs, zöldségek vagy a pálmalevél nedvéből készült alkoholos ital is, amelyet gyakran hígítanak repülő-üzemanyaggal, balzsamozófolyadékkal vagy akár akkumulátorsavval. Noha az ital illegális, sokan ebből, a fémhordókban készülő elképesztően veszélyes „nedű” készítéséből élnek, az ára – átszámolva – poharanként mindössze 22–23 forint. Ráadásul a teljes hatáshoz sokat sem kell hozzá fogyasztani. Miután a changaa függőséget okoz, sokan mindent megtennének, és meg is tesznek azért, hogy hozzájussanak.
A főzet fogyasztása nem egy ember halálát okozta már a nyomornegyedben, de többek között ez okolható a gigantikus méretűvé vált bűnözésért és a prostitúcióért is.
A Kiberában tapasztalható több mint 50 százalékos munkanélküliség miatt sokan már reggel elkezdenek inni, amely nagyban okolható a rendkívül rossz közbiztonságáért: a bűnözés és a nemi erőszak napi szinten jelen van a nyomornegyedben. Nagy gondot okoz az is, hogy a legtöbb férfi még mindig nem használ óvszert, ennek következményeként pedig egy adott időpontban a 16–25 év közötti nők körülbelül fele terhes.
Nyomornegyedi túrák
Bár első hallásra furcsának tűnhet, de a Kibera Tours rendszeresen szervez túrákat a nyomornegyedbe. A nonprofit szervezet a séták árából a helyi közösséget támogatja: egyes túrák például a kiberai gyerekek iskolájának működtetését segítik, a további nyereséget pedig közvetlenül Kibera életének javítását célzó projektekre fordítják. A túra szervezői többek között azt kérik a résztvevőktől, hogy
értékeket ne vigyenek magukkal, ne kukucskáljanak be a sátrak ablakain, és ne fotózzanak az emberek iránti tiszteletből és a fényképezőgépek biztonsága érdekében.
Kifejezett kérés az is, hogy a túrázók ne osztogassanak se pénzt, se édességet a séta során, és bár említik, hogy Kibera a világ legbarátságosabb nyomornegyede, minden túrát biztonsági személyzet kísér, és a szervezők nem vállalnak felelősséget az elveszett tárgyakért, balesetekért vagy az egyéb előre nem látható eseményekért.
