Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Az Omega több tekintetben is úttörőnek számított a magyar könnyűzene történetében.
Kóbor János és a legendás Omega együttes ikonikus zenetörténeti korszakokat tudhatott a háta mögött, és számos dologban úttörőnek számított. Elsőként jelent meg önálló albuma Magyarországon, később a 10 000 lépés című albumé volt az első kinyitható lemezborító, az album zenei anyagából készült az első önálló tévéshow, és az Omega jutott ki elsőként az Egyesült Királyságba is. A zenekar és az általa képviselt életérzés örökérvényűsége nemcsak a zenének, de a szövegeknek is köszönhető.
Kóbor János szerettei, barátai és rajongói ma elbúcsúzhatnak tőle a budapesti Szent István-bazilikában. Míg az Index helyszíni fotóriporttal jelentkezik a búcsúztatás helyszínéről, mi 5 olyan dalszövegrészlettel búcsúzunk, amelyet örökre a szívünkbe zártunk.
1. Gyöngyhajú lány (szövegíró: Adamis Anna)
Mikor nagyon egyedül vagy
Lehull hozzád egy kis csillag
Hófehér gyöngyök vezessenek
Mint jó vándort fehér kövek
Igen, hív egy gyöngyhajú lány
Álmodtam, vagy igaz talán
Ránk vár gyöngye mögött
Ég és föld között
2. Ha én szél lehetnék (szövegíró: Adamis Anna)
Jöttem, hadd lássalak, ismerj meg engem,
Én a szél voltam, immár ember lettem.
Nem szállok fent, már a földhöz köt minden,
Jöttem, hadd lássalak, ismerj meg engem.
3. Ezüst eső (szövegíró: Bródy János–Várszegi Gábor–Mihály Tamás)
Messzi földről jöttem én
Átölelt a tiszta fény
De elborult az ég, és a csillagok tüzét
Elnyelte a köd és a szürkeség
Minden oly sötét
4. Tízezer lépés (szövegíró: Adamis Anna)
Tízezer lépés kéne csak,
Tízezer boldogtalan nap,
Tízezer elfelejtett csók,
Tízezerszer elszakított.
Tízezer titkos, néma vád,
Tízezer év nincs, hogy tisztázd,
Tízezer szavad közénk áll,
Tízezer vad országhatár.
5. Petróleumlámpa (szövegíró: Adamis Anna)
Kémlelt éjeket, sok lepkét megégetett
És tűrt sok-sok-sok hazugságot.
Száz év rálépett, ismeri az életet
És érti a nagyvilágot.
Petróleumlámpa,
Milyen szép a lángja.
+1 Csillagok útján (szövegíró: Bródy János–Várszegi Gábor)
Sarkamról lerázom a csillagok porát
Tejfehér ködben indulok tovább
Napfoltos arcom az égnek fordítom
Kilenc bolygó súlyát tartom vállamon
