Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Nem is olyan egyszerű egy-egy rosszul kiválasztott almával elrontani egy-egy klassz receptet, mégis vannak az egyes fajtáknak olyan felhasználási módjai, amik egyszerűen sokkal jobban illenek hozzájuk, és a lehető legtökéletesebb végeredményt adják. Ezekből gyűjtöttünk össze néhányat.
A The Daily Meal ezúttal azt vette sorra, melyik almafajtából mit érdemes készítenünk, ha a lehető legfinomabb, legjobb textúrájú végeredmény a célunk, bármilyen receptről legyen is szó. Lássuk, melyik almából finomabb a szósz, és melyik az, amelyikből inkább pitét vagy sült köreteket érdemes készítened!
Fuji
Az 1930-as években Japánban kifejlesztett fuji alma csak az 1980-as években indult hódító útjára Amerikába. A gyümölcsök édesek, ropogósak és feszesek, és emellett alacsony savtartalommal, mézes és citrusos jegyekkel rendelkeznek. A fuji meglehetősen sűrű textúrájú, ezért főzve jól megtartja szerkezetét. Rétesben, pitében, csipszként és köretként sütve is remek.
McIntosh
A fajta keresztapja John McIntosh, aki a legenda szerint az 1820-as években fedezte fel a később róla elnevezett almát. A gyümölcsök mérete közepes, 130 gramm átlagtömegű, zöld alapszínű, lilás színnel, csíkozott. Fehér húsú, bő levű, roppanós fajta, ami vélhetően a Fameuse és a Detroit Red almafajták véletlen kereszteződése révén jött létre. Gyorsan népszerű lett, hiszen szuper lédús, fanyar és puha fajtáról van szó. A McIntosh alma könnyen szétesik, ami azt jelenti, hogy a legszerencsésebb frissen vagy almaszószként fogyasztanod. Kiválóan alkalmas gyümölcslevek és almabor készítésére is.
Red Delicious
A red delicious az összes almafajta közül a legelterjedtebb, és Iowából származik, ahol az 1870-es években fedezték fel. Az almák ropogósak, lédúsak és enyhén édesek, de sokszor kissé lisztes állagúak lehetnek. Főzéskor könnyen szétesik, ezért ha nem almamártást készítesz belőle, akkor inkább frissen fogyaszd.
Gála
A gála almák finom ízük és remek állaguk miatt ideálisak gyümölcssalátához. A sárgáspiros alma húsa meglehetősen kemény és roppanós. Mivel nem tárolható túl sokáig, csak körülbelül 3-4 hónapig, így jobb, ha minél előbb elfogyasztod, ha esetleg sok termett volna belőle. Mivel vizes és kásás lehet a szerkezete, ezért pite helyett lehetőleg inkább almalevet készíts belőle.
Crispin, Mutsu
Eredetileg mutsu almának hívták, amikor az 1930-as években felfedezték Japánban. Később, amikor az 1940-es évek végén először vitték őket az Egyesült Államokba és az Egyesült Királyságba, Crispinnek nevezték el. Az almák nagyok, lédúsak és ropogósak, édes, kissé fanyar ízűek, mézes jegyekkel. A Crispin nagyon sokoldalú: kiválóan fogyasztható frissen, de süthető, pitébe szeletelhető, vagy almaszósszá is pürésíthető.
Braeburn
A braeburn almákat 1952-ben fedezték fel Új-Zélandon. Halványsárga húsuk édes, ropogós és lédús állaguk mellett fahéjra és szerecsendióra emlékeztető ízekkel vannak tele, így hamar népszerűek lettek világszerte. Édes és sós felhasználásra egyaránt kiválóak. Főzéskor jól megtartják alakjukat, így jól működnek pitékben és süteményekben, de klassz sült almaként vagy sült húsok, pörköltek köreteként és hozzávalójaként is.
Jonagold
A jonagold alma 1968-ban született New York államban. A gyümölcsök nagyok, ropogósak és lédúsak, fanyar édességgel és mézes jegyekkel. A jonagold ideális főzéshez, de jól süthető, és felhasználható pitékben, süteményekben és tortákban is. Lekvárnak és szószok készítésére is kiválóan alkalmas, de zöldségekkel együtt is süthető. Érdekessége, hogy két almafajta, a golden delicious és a jonatán alma keresztezéséből született.
Granny Smith
Smith nagyi almájának története szerint Maria Ann Smith „nagyi” az 1860-as években Ausztráliában bukkant egy palántára, amit igyekezett megmenteni. Ezek a népszerű zöld almák híresen savanykás ízűek, szilárd szerkezetűek és lédúsak. Míg a Granny Smith alma frissen a legfinomabb, szilárdsága és savassága alkalmassá teszi arra is, hogy felhasználd a pitéktől, tortáktól és palacsintáktól kezdve a levesekig és a salátákig. Nagyon finom sajttal is.
Golden Delicious
A golden delicious alma semmilyen módon nem kapcsolódik a red delicious almához: valójában a gala, a jonagold és a Crispin gyermeke. Tömör és ropogós, mézes aromájú, enyhén édes. Mivel vastag héja van, sokan inkább meghámozzák. Rendkívül sokoldalú: finom gyümölcslé, aszalvány és befőtt készíthető belőle. Salátákban is kiváló, és frissen fogyasztva is finom. Arra azonban érdemes ügyelni, hogy hamar megbarnul, így érdemes minél előbb megenned a belőlük készült salátát.
Idared
Az egyik legnagyobb előnye, hogy rendkívül sokoldalúan felhasználhatod: főzéshez, pitékhez, szószokhoz, kompóthoz, de akár almalének is kiváló. A lédús gyümölcs nem túl édes és nem nagyon savanyú, ráadásul sokáig eláll, így ha almafát ültetnél a kertben, érdemes ezt választanod.
Ambrosia
Az ambrózia almát az 1990-es évek elején fedezték fel Kanadában. Ezeknek az alacsony savtartalmú almáknak édes, mézes ízük van, kellemes virágos aromájuk, és rengeteg levet adnak a gyümölcscentrifugában. Ez a fajta kiválóan használható édes és sós recepteknél egyaránt, mert lassan barnul meg, és főzve is megtartja formáját. Süthető gyökérzöldségekkel, nyersen szeletelhető salátákba, és sokféleképpen beépíthető egy tökéletes ünnepi vacsora receptjébe is.
