Zajlanak a világ eseményei, új szabályok jönnek és mennek, izgalmak, veszélyek, változások és némi napsütés színezgetik mindennapjainkat, ám a lecsó minden évben a nyárhoz tartozik, akárcsak a leégés vagy a balatoni hekk. És ha már így alakult, hogy ez a fogás ennyire stabil gasztrooszlopa lett nyári mindennapjainknak, miért ne választanánk meg a lecsók királyát? Döntsük el végre, hogyan is állunk ebben a kérdésben, derüljön ki, hogy a mi kedvencünk a többieké is, vagy épp azt utálják-e a legtöbben, amiért mi évek óta rajongunk.
Szevasztok, lecsók!
Legegyszerűbb változatában a lecsó egy úgynevezett „véletlenül vegán” fogás, akárcsak az Oreo kekszek, a lekváros kenyér vagy a ketchupos sült krumpli.
Naná, hogy nem magyar étel, hiszen a világon mindenhol kézenfekvő ötlet volt a legfinomabb, egyszerre termő zöldségeket összekeverni, és persze hogy mindenütt egy kicsit másképp csinálják. Mi többnyire egy nagy adag vöröshagymát párolunk üvegesre olajon, majd mehet bele jó adag lecsópaprika, paradicsom és ha szeretjük, akkor akár egy kevés cukkini és tojás is. A balkáni gyuvecsben nemritkán többféle zöldség, mellette rizs vagy burgonya is van, a francia ratatouille padlizsánt, kicsit több paradicsomot és kakukkfüvet is tartalmaz. Az olaszok gyakran készítik zellerrel és cukkinivel, a török menemen tetején lágyra sütik a tojást. Ha pedig mégsem lenne elég, kóstold meg az izraeli shakshukát tojással, római köménnyel és egy nagy adag friss petrezselyemmel.
Ha mégis rá kellene jönni, hogy vajon mikor érkezhetett hozzánk, abból lenne érdemes kiindulni, mikor lettek adottak az alapanyagok ahhoz, hogy elkészítsük. Vagyis nem csak ismernünk kellett akkor már a paprikát és paradicsomot, hanem elérhetővé is kellett válniuk a legtöbbek számára. Hogy mikor készült itthon az első lecsó, nem tudni, ám annyi biztos, hogy mivel a paprika és a paradicsom egyaránt az amerikai kontinensről érkeztek, így nyilván annak felfedezése előtt mi jó eséllyel nem ettünk hasonlót. Nyilván még néhány évvel később sem, mivel mind a paradicsom, mind a zöldpaprika csak lassan válhatott a paraszti tömegek konyhájának alapvető hozzávalójává.
Naná, hogy azóta mindennapos kedvenc, ami annyi változatban készül, ahányan főzik. Egyesek jó magyarosan, szalonnával és kolbásszal készítik, másoknál marad kifejezetten zöldséges, de olyan is akad, aki szerint tojás nélkül enni nem érdemes. És most szavazzuk meg, melyik a legfinomabb lecsó, kattints arra, amelyiket az alábbiak közül legszívesebben eszed a nyári kánikulában!
