Kis gyerekkel az ember nem megy csúszdaparkba, de ha mégis, akkor se bánja meg. Az újpesti Aquaworld csúszdáit kapkodva teszteltük, de bejöttek, noha ez egy másfajta kényeztetés.
Már alig vártam, hogy a gyerekeimmel elmehessek egyszer csúszdázni, na, nem az unalomig ismert játszónkra, hanem rendes csúszdaparkba, mert rémlett valami gyerekkorom németországi strandjain eltöltött időkből, és tudtam, imádni fogom. Feltehetően ezért aztán nem is sikerült kivárnom, míg bármelyik kölyköm eléri a 140 centiméteres magasságot, de hát nincs is jobb a mélyvíznél, talán csak a kismedence, így ma nem a testünket-, és nem tejben-vajban, hanem vízben teszteljük az adrenalinszintünket, avagy azt, hogy élvezhető-e kicsikkel is egy élményfürdő.
Csak hétközben
Így kisebbik gyerekem egyéves szülinapján felkerekedett a család, hogy ellátogasson a újpesti Aquaworldbe, azért pont oda, mert kicsi a valószínűsége, hogy pont ott történik bármiféle tragédia, ahol már meg kellett halnia valakinek. A szerdai nap mind időjárásilag, mind a tömeget elkerülendő bölcs választásnak tűnt, rajtunk kívül alig voltak páran, mondjuk, az is lehet, hogy sokan voltak, csak a hely olyan óriási, hogy elnyelte a látogatókat.
A kicsivel a hullámokban kezdtünk, és bár nem tartotta hidegnek a vizet, annyira azért mégsem élvezte, mint gondoltam, így rögtön átpályáztunk a gyerekmedencébe, ahol viszont három és fél éves bátyja rettegett a gondolattól is, hogy le kéne csúsznia a kicsik bármelyik csúszdáján. Megfontolt gyerek, na, de legalább a korábban vásárolt vízipisztoly bejött neki.
Lift és csúszás, tiszta sízés
Amíg mi a bokáig érő vízben bohóckodtunk, apjuk elment csúszdákat tesztelni, és olyan sokára került elő, hogy már kezdtem beijedni, de aztán elégedett mosollyal az arcán visszatért, és akkor már tudtam, hogy megint magunk felé húzott a kezünk, ezt a programot a srácok majd hat év múlva fogják csak teljes odaadással élvezni. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne érezték volna jól magukat, inkább az volt a furcsa, hogy aktívabb pihenéshez szokott énemnek nagyon is bejött a semmittevős csúszdázgatás.
Már ötödszörre vitt fel a lift a kamikázé nevű örülethez, és kezdtem én is túl sok időt a családtól távol tölteni, de hát a hat csúszda túl sok, igaz nem sok különbség van köztük, lehet csúszni gumival és gumi nélkül (aka abroncs), pont a kamikázéban csak nélküle. Pedig egyedül annak a használata közben ment fel komolyabban az adrenalinszintem, a végére még a fenekem is feltörte, de hiába ez se nem hullámvasút, se nem is sípálya, csak folyton elfelejtettem. Így, hogy egyetlen percet sem kellett várni a csúszáshoz, az állapot több mint ideális volt, de azért nem hiszem, hogy nagyobb tömegben lenne kedvem a lökdösődéshez, sorban álláshoz, szóval valahova fel kéne csak nekem húzni egy ilyen létesítményt.
A jó idő miatt mindeközben a család az egyik külső gyerekmedencében pancsolt, és nem érezte meg hiányomat. Általában szülő nem tartózkodhat a kis vízben, de - nyilván a csekély számú látogató miatt - ránk nem szóltak, ami szerencse, mert amúgy nem tudom, ki meri az egyéves gyerekét akár a bokáig érő vízben is otthagyni. Később megebédeltünk, hogy kerek legyen a program, sőt a kültéri játszót is teszteltük, de a vízben azért jobb volt. Legnagyobb bánatomra viszont nem próbálhattam ki a mesterséges hullámlovas pályát, mert le volt zárva, pedig el se tudom képzelni, hogy működik, vajon tényleg generál-e akkora hullámokat, amin az ember fel tud állni egy szörfre?
Nem mintha ez az elején nem lett volna világos, hogy élményfürdőbe menni pici gyerekkel majdhogynem felesleges pénzkidobás (a két órás felnőtt jegy 2500 Ft, a gyerekeknek 1-3 év között nem kell fizetni, amúgy 1900 Ft, a napijegy pedig az egyik legdrágább honi szinten - 4900 Ft), de egyetlen pillanatát nem bántam meg, és ha az országban minden csúszdapark ilyen klassz, akkor még az is elképzelhető, hogy máshová is elmegyek a magas élményfaktor miatt (10/9). Persze gyerek nélkül, csak csúszkálni gumival vagy gumi nélkül.
