Judit azzal kezdte, hogy jelentéktelennek érzi magát. Én nem tudom, ki hogy van vele, de nekem a szívembe harapott ez a mondat. Nem állítom, hogy a Világmindenség középpontjának kellene gondolni magunkat, de sokat tűnődtem azon, hogy milyen kudarcok, krízisek hatására jut el valaki oda, hogy ezt kimondja. Judit 43 éves, két felnőtt gyerekkel. Nemrég lépett ki egy hosszú, de nem boldog házasságból és egy éve elvesztette az édesanyját. Rövid idő alatt elemésztett magából 20 kilót és az amúgy fürge, gyorseszű, karakán, lázadó lelkű kicsi asszony biznytalan, félénk, visszahúzódó lett, aki főleg fekete nagy lebernyegekbe öltözve járt-kelt az utcán, hogy lehetőség szerint minél jobban elbújhasson, minél jelentéktelenebbnek tűnjön. Úgy érezte, hogy túlságosan sovány lett, így elvesztette nőiességét és önbizalmát ahhoz, hogy férfiakkal ismerkedjen.
Nem véletlen, hogy Juditot a lánya küldte a műsorba. Sokszor igazán nehéz annyi akaraterőt, energiát összpontosítani magunkban, hogy az újrakezdéshez szükséges "nagylevegőt" besszippantsuk a tüdőnkbe. Sőt, sokszor a hozzánk legközelebb állók, pont azért, mert olyan közel vannak, sem tudnak segíteni. Ilyenkor jól jöhet valaki, aki távolabbról érkezik, aki tényleg kívülről néz ránk.
Sokan kérdezik tőlem, hogy mennyit lehet a külsőségeken kívül változni ez alatt a körülbelül két hét alatt. Én úgy vettem észre, hogy azok tudtak igazán erőt meríteni ebből a "beavatásból", akik nemcsak sodródtak az árral, hanem folyamatosan saját magukon folyatták át az eseményeket, reagáltak és megpróbálták sorsukat a saját kezükbe venni. Akiknél igazából leesett a tantusz. És ezek a felvillanó szikrák a szemekben óriási válozásokat okoztak az arcokon. Nagy igazság, hogy a vidám, pozitív, bizakodó tekintet átrajzolja az arcvonásokat.
Azt hiszem, hogy Judit saját maga számára nagyon fontos utat járt be. Ezt abból éreztem, hogy minden nap az előző napi dolgokkal kapcsolatosan mondott, kérdezett valamit...folyamatosan járt az agya még a szállodában is. És nem hitt el mindent elsőre, sőt néha még másodszorra sem, viszont amit elfogadott azon látszott, hogy mélyre megy. Napról napra egyre lazább lett és az eleinte félénk, fürkésző szempár vidám, sőt kacér pillantásokat vetett.
Az volt a tervem, hogy a nagy leleplezést vele mindenképp egy franciás hangulatú tengerpartnak berendezett kirakatban csináljuk meg, ahol ruha nélkül, vidáman nézhet szembe azokkal az emberekkel, akiknek néhány hete még menekült a tekintete elől...ma este a Viasat3 műsorán kiderül, hogy mi lett a végeredmény!
Lakatos Márk a Tejben-vajban vendégbloggere, posztjait a Viasat3 támogatja.
