A téma most a Takeout hasábjain került terítékre, melynek szerzője, Allison Shoemaker nem egyszerűen jó, hanem nagyszerű főtt tojásra vágyott, úgy, hogy a pucolással a lehető legkevesebbet kelljen vesződnie. Hősünk ezért gyermekkori emlékeire, barátai tanácsaira, illetve az internetes tudásbázisra támaszkodva vad kísérletezésbe kezdett.
A tojások
Allison viszonylag sok időt töltött a YouTube-on pucolós videókat nézegetve, miközben megállapította, hogy azok furcsán megnyugtatóak tudnak lenni. Amikor aztán úgy érezte, hogy az összes népszerű megközelítést kiismerte, végiggondolta, hogy milyen tojásokkal dolgozzon.
Mivel az alaptézis az, hogy a keményre főzéshez a régebbi tojások alkalmasabbak, ő is ebből indult ki. Felkeresett egy termelői piacot, ahol az összehasonlítás végett ugyanarról a standról vásárolt kéthetes és friss tojásokat, melyeket fehér és barna színű bolti termékekkel egészített ki.
Allison ezen a téren arra jutott, hogy a régebbi tojásokat könnyebb lehet megpucolni, de csak egy kicsit, illetve az is feltűnt neki, hogy a fehér héjú darabok jellemzően lassabban készülnek el – bár általánosítani nyilván nem lehet, hiszen ahány tyúk, annyi tojás.
A főzés
Allison szinte az összes ajánlott főzési módszert kipróbálta, majd a tojásokat a pucolás előtt minden esetben hét percre jeges vízbe áztatta. Lássuk tehát a különféle technikákat, illetve azt, hogy nála mennyire váltak be.
A módszer: A tojásokat hidegen tegyük fel, forraljuk fel a vizet és lassú tűzön főzzük 10 percen keresztül.
Az eredmény: Nehezen pucolható héj és zöldes árnyalatú tojássárgája.
A módszer: A tojásokat forrásban lévő vízbe helyezzük, majd 10 percen át alacsony fokozaton főzzük.
Az eredmény: Itt mutatkozott a legnagyobb különbség a régebbi és a friss tojások között, de összességében mindegyik remekül sikerült.
A módszer: Ugyanaz, mint az előbbi, de egy evőkanálnyi ecettel megspékelve.
Az eredmény: Könnyű pucolhatóság és tökéletes tojássárgája (kivéve a fehér tojásoknál).
A módszer: Még mindig ugyanaz, csak az ecet mellé egy nagy csipet só is került.
Az eredmény: Ez is szuper, ám az előbbinél egy fokkal nehezebben pucolható.
A módszer: Gőzölés forrásban lévő víz felett 6 percen át.
Az eredmény: Lágytojás.
A módszer: Gőzölés fedő alatt 10 percen át.
Az eredmény: A legegyszerűbb pucolhatóság.
A módszer: Tojásfőző készülék.
Az eredmény: Hasonló, mint a hagyományos forralásnál, annyi könnyítéssel, hogy az időt se kell figyelni, mert ha kész a tojás, jelez a gép.
A pucolás
A tojáspucolásnak szintén megszámlálhatatlan iskolája van, köztük egy sor őrült megoldással, melyek Allison szerint nem kimondottan működőképesek. A következő módszerek viszont nagyon is azok, és a különbségek leginkább csak a ráfordított időből fakadnak.
A trükk: Először a tojás alsó részét törjük fel, ahol egy légbuborék található.
Az eredmény: Viszonylag egyszerű pucolás.
A trükk: Csak enyhén törjük fel a tojás alsó részét, majd gurigázunk vele néhányat az asztalon.
Az eredmény: A héj kis darabokban jön le, de a darabkák a tojásmembránhoz ragadnak, így könnyen eltávolítható az egész.
A trükk: A tojásokat (Allison itt az ecetes főzést alkalmazta) egy vízzel felengedett műanyag dobozba tesszük, rárakjuk a tetejét, majd alaposan összerázzuk.
Az eredmény: Teljes siker. A héj könnyedén megadja magát és néhány mozdulattal lefejthető.
A konklúzió
Allison szerint konyhai multitasking, vagyis több párhuzamos teendő mellett a tojásfőző készülék és a görgetéses pucolás válhat be a legjobban, egyébként pedig a gőzölés, mert borzasztóan egyszerű és az utómunkálatokat is megkönnyíti. Ha csak a tojás hámozását nézzük, ott a rázogatós eljárás az egyértelmű nyertes, így ezt minden körülmények között ajánlja.
