A Király utcához, bulinegyedhez közel eső lakások most a fénykorukat élik. Andrea is ezért döntött a Mozsár utcai ingatlan megvétele mellett, mert tudta, hogy ha egyszer el akarja adni, biztosan sokkal többet tud érte kapni, mint amennyiért vette plusz, amit beletett. Egyelőre azonban esze ágában sincs megválni tőle, sőt, büszkén mutogatja.
Miért pont ezt a lakást választottad?
Régóta dédelgetett álmom volt már, hogy nagyobb lakásba költözzek. Egyrészt jó pár évet töltöttem el egy belvárosi földszinti lakásban, ami az örökmozgó, bulizós éveimben tökéletesen funkcionált, ámde kissé megkomolyodtam, és fontosabb dolgok léptek az életembe, ami miatt a kis lakás szűkösnek és sötétnek bizonyult. Hosszas mérlegelés után végül is arra az elhatározásra jutottam, hogy belevágok egy komolyabb projektbe és nagyobb lakásba költözöm. A keretek nagyon szűkösek voltak, a négyzetméter igények hatalmasak, de a sors kegyes volt hozzám, és végül is találkozott a két dolog.
A lakás a második emeleten van, nyugati fekvésű és egy belső, zárt udvarra néz. Épp olyan, mint a régi otthonomnál, és amikor kinéztem az ablakon, velem szemben láttam a földszinti kislakásom klónozott mását, szinte, az „előző életemet”. Talán emiatt is esett erre a választásom, na, meg az ára is kiváló volt.
Mikor már megvan a lakás, mi a következő teendő?
Először is a legfontosabb egy jó ügyvéd. Aztán, ha a lakásban bérlők vannak, mindenképp kérjük meg az eladót, hogy adják írásba a kiköltözésük szándékát, pontos idejét. Velem ugyanis megesett, hogy a vételár kifizetéséig úgy tudtam, mire átveszem a kulcsokat a bérlők már nem lesznek ott. A bérlők viszont ott maradtak, és kezdődött az érzelmi hercehurca. Hiába fizettem ki a vételárat, a lakásomba nem mehettem be, bár a bérlők nagyvonalúan felajánlották, hogy lakjunk együtt.
A másik meglepetés akkor ért, amikor a vételár kifizetését követően, két hónap elteltével ki kellett kérnem a tulajdoni lapot, és kiderült, nincs is a lakás a nevemen. Ennek csupán az volt az oka, hogy az eladónak nem volt személyazonosító száma, ami mind a banki hitel folyósítás rostáin, mind a közjegyzői hitelesítésnél átment, ám végül a földhivatalnál megakadt.
A nem várt meglepetések folytatódtak, mikor is kiderült, mekkora közüzemi tartozást halmoztak fel a kedves bérlők az évek alatt. A legdurvább pedig az volt, amikor végre a bérlőktől és közüzemi terhektől mentes, üres lakásba belépve - már októberben - szerettem volna kicsit befűteni, és felgyulladt a cirkó kazán.
Az volt az egyik kritérium, hogy olyan lakást vegyek, ami gépészetileg rendben van és nem kell milliókat költeni a felújításra. Végül kellett. Úgyhogy ezeknek mind nem árt utánanézni, mielőtt bárki is lakásvásárlásra szánja el magát.
Tényleg mindent egyedül csináltál a lakásban?
Mivel a budget nagy része olyan dolgokra folyt el, amire igazán nem számíthattam – hozzáteszem, az eladó nagyon rendes volt, mert a rejtett hibákból fakadó költségek egy jelentős részét magára vállalta –, eléggé meg kellett fontolnom, mi az, amire áldozhatok.
Ezen felül sietnem kellett, mert már igazán benne voltam a hideg időszakban. Megtendereztettem több generálkivitelezőt is, majd hüledeztem egy jót az árakon.
A kényszer viszont nagy úr, és mivel be is szerettem volna bútorozni a lakást, ezért azt az utat választottam, hogy külön mestereket választok vízvezeték szerelésre, festésre, burkolásra. Nos, ha lesz még lehetőségem az életben egy újabb felújításra, biztos generálkivitelezőt választok: rengeteg időbe telt ugyanis összeszervezni a csapatokat. Mindenki máskor ért rá, más volt a vállalási ideje, belefogtak új megbízásokba, csúszott a munka. Hibáztak, jöttek a kifogások, ezt mért nem lehet így, miért nem lehet úgy. Egyik csapat ment, másik jött, szörnyű volt. Végül rengeteg dolgot megtanultam a mesterektől, például, hogyan kell falat vakolni, hogyan kell burkolni, a régi, repedezett ablakokat szakszerűen felújítani, hogyan lehet csempét festeni, galériát építeni, laminált padlót lerakni. Mindezeket szépen lassan, sunyiban ki is próbáltam esténként, amikor a szakik elmentek, és rájöttem, hogy nem ördöngösség, persze, ha valakinek van hozzá affinitása.
A belső dizájn kialakításánál elsődleges szempont volt, hogy a konyha, étkező, nappali egy légtérbe kerüljön. Mivel ez is, mint a legtöbb belvárosi lakás egymásba nyíló szobákkal rendelkezett, úgy döntöttem, hogy a konyha megszüntetésével nyerhetek egy kisebb, külön nyíló szobát; így a régi kamra pedig gardrobe-ként funkcionálhat. Mivel a vizesblokk adott volt a szobában, egyetlen 5 m-es elvezető cső elhelyezésével át lehetett költöztetni a konyhát a nappaliba.
Mivel fontosnak tartom, hogy zuhanyzó is legyen egy lakásban, nem volt kétség, hogy egy ilyen is helyet fog kapni, ráadásul ezt a hálóba álmodtam meg. Mivel nagyon kicsinynek bizonyult volna ez a szoba beépített fürdővel együtt, ezért terveztem egy fekvő galériát bele, ezzel növeltem a szoba életterét. A zuhanyzót mindenképpen úgy szerettem volna kialakítani, hogy ne törje meg a teret, légies legyen, átlátható, mégis rejtett. A zuhany elhelyezése praktikusan arra a falrészre került, ahol régen a konyhaszekrény volt. Szerencsére ez a falrész a szomszédos fürdőszobával határos, ezért a vezetékekkel, elfolyó kiépítésével sokat tudtam spórolni. A kivitelezésnél nagyon oda kellett figyelni a szigetelésre, semmiképp sem szerettem volna eláztatni a szomszédot, ezért nem csak az aljzatra, hanem a falra és a zuhany környékére is tetettem folyékony fóliát. Az eredeti régi járólapot ahol tudtam, meghagytam. Sokkal költségesebb lett volna felszedni, padloponnal újból kiönteni és egy szintbe hozni az újonnan burkolt felületekkel, így viszont tökéletes alapot biztosított a laminált burkolatnak.
A tér légiességét edzett üvegfallal oldottam meg. Szívem szerint nem tettem volna ide semmilyen üveget, de akkor le kellett volna mondanom a meleg burkolatról, amihez nemcsak a mintázata miatt ragaszkodtam, hanem azért is, mert egy hálószobában kellenek a finom, meleg dolgok, jól esik mezítláb járkálni rajtuk. A fekvőgalériához felvezető lépcsőnél kerültem az előre legyártott, szokványos dolgokat. Azt szerettem volna, ha nem látnék korlátot, és az egésznek olyan hatása lenne, mintha a falra rajzolták volna. Ezt egy ügyes asztalos remekül kivitelezte a rajzaim alapján. Igazából a fekvőgalériához korlátot sem szerettem volna, de gondolnom kellett a biztonságra, ha mondjuk a tesóm itt alszik a gyerekeivel, vagy bármelyik barátom gyerekkel jön. A korlát házilag elkészíthető volt egy 60X60-as gyalult stafnival, pár méter kenderkötéllel, és kampós csavarral. A galéria építését is házilag oldottuk meg, spórolva a költségeken.
A mosdópult egy régi asztalos bak mása, amit gyalulatlan másodosztályú fából készítettem. Később ezt minimálisan gyalultuk, hogy jól megmaradjanak a fa erezetei és egy speciális festékcsalád színeit használtuk fel hozzá. A falra, a mosdó mögé egy sor marokkói csempét tettünk fel. Erről azt kell tudni, hogy a méregdrágán megrendelt csempék egyik dobozának a fele sajnos nem az eredetileg rendelt csempét tartalmazta. Mivel szerettem volna minden anyagot a lakásban tudni a munkálatok megkezdéséig, és közel két hónap elteltével bontottuk ki a csempéket, sajnos már nem volt mód a cserére és igazából idő sem (4-5 hét volt a szállítás). Szerencsére csempéből maradt bőven, így jutott az ablakpárkányra is.
Milyen tippekkel, praktikákkal lettél gazdagabb a felújítás során?
Az eredetileg sarokkádas fürdőszobát teljesen átalakítattam. Nem tartom praktikusnak a sarokkádat: a régi lakásomban az volt, és szinte sosem használtam, temérdek mennyiségű vizet pazaroltam el vele. Azoknál, akiknél pedig csak bojler szolgálja a meleg vizet, elbúcsúzhatnak a napi többszörös fürdéstől, mosogatástól. Főleg, hogy energiatakarékosságból a bojlereket leginkább az éjszakai áramkörre szokták rákötni, és egy reggeli áztatós akció során egész napra elfogy a melegvíz. Új vágyam az esőztetős zuhanyzó lett.
Rendkívül tetszett a fekete fürdőszoba, s bár mindenki próbált lebeszélni róla, senkinek sem sikerült. Ha valamibe beleszeret, semmiképpen se hagyja, hogy lebeszéljék róla! Egyáltalán nem bánom. Mindig is tetszettek azok a fürdők, amiknek szoba jellege van. Szerintem az otthon töltött időnk nagy részét vagy a konyhában, vagy a fürdőszobában töltjük, szóval miért ne lehetne a fürdőnek szoba hangulata?! Én a fürdőben csak a zuhanyzót csempéztettem ki, a falat pedig vízálló, mosható fürdőszoba festékkel festettem le. A grafitszürke csempe mellett nagyon jól mutat a fehér kontraszt. Mivel kicsi a fürdő alapterülete, ezért a mennyezetre és a fal felső részére is mélygrafit festéket használtam. A lámpákat egy bolhapiacról hoztam. A grafitszürke csempébe pedig egy kis spanyol hangulatot varázsoltam a burkolólappal, amit a szentendrei Antik Centumban vásároltam. Törülközőtartónak egy régi iskolai fogast újítottam fel, egyéb dolgok tárolására pedig egy létrapolcot csináltattam. Minden bútorhoz matt szürke pácot használtam. Egyedül a mosdó felületét kellett hajólakkal lekezelni, hogy a fán ne látszódjanak a vízcseppek, és hogy jobban bírja a kiképzést.
A vécé fali csempéi nagyon jó állapotban voltak, színvilága, mintázata, viszont nem tetszett. Fájt a szívem leverni és újraburkolni, ezért elkezdtem kutatni más megoldás után. Végül egy nagyszerű anyagra bukkantam, a neve Harzo, és kimondottan csempefestésre használják. Kipróbáltam, vesztenivalóm nem volt, és őszintén mondom egy év után is, hogy remekül funkcionál. Egy sima teddy hengerrel fel lehetett vinni a Harzo tapadóhídját a megtisztított régi csempére, és a kívánt színű zománcfestékkel le lehetett festeni. Egy teljesen tökéletesen tisztítható, homogén felületet kaptam, amelyen a fuga sosem fog elszíneződni, sem a vegyszerek hatására kifehéredni, mint ahogy például a grafit csempénél használt fekete, méregdrága fugával történt. A vécé felújított falát egy színes marokkói cementlappal dobtam fel. Ezt, ha tehetném, máskor hazai manufaktúrából rendelném, mert botrány a minősége, szállításnál megsérült a doboz fele, és a csomagolás más típusú lapokat is tartalmazott, a szállításra pedig 5 hetet kellett várni. Ha valaki ilyet rendel, még a boltban nézze át egyenként a lapokat!
A konyhabútor volt a kedvencem. Szeretek bútorokat rajzolgatni, de még jobban szeretem készen látni a terveim. Az ötletet egy magazinban látott raklap bútor adta, viszont szerettem volna, ha jobb minőségű anyagot használunk fel a konyhabútorhoz. Aki tömörfa bútorokban gondolkodik, bizonyára tisztában van azzal, hogy nem 20 fillérbe fog kerülni – erre nekem is rá kellett jönnöm, és mivel a budget kifogyóban volt, kompromisszumot kellett kötnöm. Végül a látható részek is inkább táblásított borovi fenyőlapokból készültek, mintsem különböző méretű és minőségű fa deszkák összeillesztéséből - az eredeti koncepció ugyanis ez volt. Ahhoz, hogy a deszkákból illesztett jelleget, hatást megtartsam, elkezdtem játszani a festékekkel. Használtam pácot, lakkot, zománcfestéket, táblafestéket. Árnyaltam, satíroztam, fröcsköltem, folyattam. Tulajdonképpen mindenféle technikát felhasználtam, hogy a kellő hatást elérjem. Sőt, hogy még jobban feldobjam a bútort az apró részletekkel, itt-ott mintás, réz színű szegecseket vertem a bútorlapba.
Mivel az alsó szekrénysor egy teljes 4 méteres falrészt felölel, nem is volt szükségem több tárolófelületre. A poharakat, rozsdamentes edényeket pedig szerettem volna látható helyre tenni. Ezek azok az eszközök, amik a mindennapi használatra kellenek, mosogatógépben könnyedén elmoshatóak, sűrűn cserélődnek, így nem áll fenn a veszélye, hogy a por lepi őket a falra szerelt lebegő polcokon.
A nappaliban eredetileg fűrészporos tapéta volt, amely itt-ott kezdett elválni a faltól. Mindenképp szerettem volna megszabadulni tőle, és amikor lebontottam, egy a romkocsmák hangulatát idéző textúrált falat találtam. Nagyon megtetszett és el tudtam képzelni egy kontrasztos fehér fallal, ezért meghagytam eredeti állapotában. Egyedül a felületkezelésre figyeltem oda, két soron csiszoltuk, alapoztuk és a végén vízüveggel kentük le, hogy véletlenül se legyen porózus.
Mivel bizonyos falrészeken adott volt a régi vakolatrétegek mintázata, így nem fektettünk hangsúlyt a többi falrész felújítására, átglettelésére sem. Egyszerű csiszolás után alapoztunk és fehér beltéri falfestéket használtunk.
A fal csempézésére is csak azokon a helyeken került sor, ahol nagyobb igénybevételnek van kitéve a környezet, értem ez alatt a mosogató és a főzőlap környékét. Rendkívül tetszett a metrócsempe, de szerettem volna eltérni a szokványos, csúsztatott felrakási módtól, és amikor a földön játszottam a lehetőségekkel, a lakás régi parkettájának mintázata ihletet adott. A falon pedig tovább játszhattam a formákkal, hisz a parketta halszálkamintázatát nem feltétlenül kellett négyszögletes formába zsúfolni. Így kisebb-nagyobb helyek kimaradhattak a falon, az eredeti textúrát meghagyva.
Mivel költséghatékonyságból nem akartam a világítás miatt szétvésetni a falat a vezetékeknek, a felújításból kimaradt zártszelvényeket rögzítettem fel a falon, melyről praktikusan le tudtam lógatni az étkezőasztal és a pult világítását. Ezeket a lámpákat szintén a bolhapiacon találtam.
A nappalit nem szerettem volna bútorokkal telezsúfolni. A nagyitól örökölt régi foteleket kárpitoztattam újra, és ehhez készítettem kiegészítőket, például lámpabúrát egy IKEÁ-ban talált állólámpa vázzal. Egyszer egy vastelepen találtam egy háromlábú szék lábainak vázát. Az ülőfelületéhez a mosdószekrényből a mosdótál miatt kivágott kerek falapot használtam fel, melyet szintén kárpitoztam, és szegecsekkel rögzítettem a kárpitot a falakhoz. És hogy a dohányzóasztalka se hiányozzon, egy régi bőröndre lábakat szereltem és átfestettem. Így apróbb holmikat is tudok tárolni benne. Már csak egy intenzív és vibráló kép hiányzott, meg valami szőnyeg.
Mennyit költöttél a felújításra?
Összesen 4 millió forintot, ami igazán kedvező egy ekkora lakás esetében. Természetesen ez annak köszönhető, hogy rengeteg dolgot meg tudtam csinálni saját kezűleg, és hogy folyamatosan járok bolhapiacokra, meg az ismerősöktől is mindig kapok olyan dolgokat, amikkel ők nem tudnak mit kezdeni. A gépészetre körülbelül 1 300 000 forint ment el, a konyhabútor 500 000 volt, a a csempe, burkolás és a gerenda 6-700 000, a galéria, az üvegkabin a fürdőbe 1 millió, a maradék meg a saját készítésű dolgokra és az alapanyagokra.
Tervezel további lakásokat felújítani?
Sajátot mostanában nem, viszon4 sok ismerősöm kért meg, hogy csináljam meg az ő lakását is - természetesen nem ingyen. Most ezek vannak előtérben, ha kész vannak, szívesen megmutatom azokat is.
További tippek és költséghatékony megoldások a galériában, klikkeljen!
