Karafiáth Orsi horror-vígmusicalje, a Macskadémon egyelőre csak ezen a hétvégén látható a Madách Tolnay Szalonjában. A felolvasó-színházi, illetve koncertverzió rengeteg nevetést ígér, ráadásul olyan tehetséges fiatal színészek bukkannak fel benne, mint például a Macskadémont alakító Szemenyei János, vagy a kissé molett, kétségbeesett Orsi bőrébe bújó Mózes Anita.
Aki sok humorral és fülbemászó dallamokkal teli borzongásra vágyik, ne habozzon, és váltson jegyet a Madách Színház Tolnay Szalonjában limitált alkalommal – 18-án és 19-én este – látható Macskadémon című horror-vígmusicalre. A Karafiáth Orsolya költő, író és Bella Máté zeneszerző tollából származó, cseppet sem szokványos darab a Madách musicalpályázatának hatására szökkent szárba, amelyet kifejezetten azzal a céllal hirdettek meg, hogy értékelhető magyar zenés darabok szülessenek.
A pályázatra meglepően sok és nem utolsósorban igényes munka érkezett, a Karafiáth-Bella szerzőpáros darabja végül a harmadik helyezést zsebelhette be. Ennek eredményeként február 18-án, pénteken felolvasó-színházi, illetve koncert formában kerül a közönség elé a kissé molett és szingli Orsi (Mózes Anita) története, aki egy titkokkal és baljós jelekkel teli bérházba költözik macskájával, Rigóval.
A Macskadémon a negatív energiákból táplálkozik
Bár a lány szeretné rendbehozni félresiklott életét, a zsugori, minden lében kanál házinéni, Borbála (Bajza Viktória) és masszív-alkoholista férje, Máté bácsi (Barát Attila) nem sokat segítenek a kivitelezésben. Ráadásul a ház folyosóin, zegzugaiban valami szörnyen gonosz ólálkodik, az izzó szempár pedig mindig ott bukkan fel, ahol a legnegatívabb energiák áramlanak. (Mintha csak a Twin Peaks ártószellemét, Bobot látnánk, akinek kedvenc tápláléka ugyebár maga az intenzív félelem.)
A Macskadémon rendkívül negatívnak induló alakja már önmagában is igencsak hatásos, hát még ha egy ilyen tehetséges és fiatal színész kezébe kerül, mint amilyen Szemenyei János. Be- és kilépői, sátáni(nak szánt) kacajai folyamatosan fenntartják a figyelmet – és nem utolsósorban mozgásban tartják a rekeszizmot –, ellenpontként pedig remekül működik a depressziós író, András (Járai Máté) karaktere, akit – ki tudja, miért – Vérgörénynek becéznek.
Jó kis csapat jött össze az előadásra
„Olyan mű született, aminek irodalmi és színházi értéke is van. Irónia van benne, határozott képet mutat a mai világról, megszólal és látszik benne Budapest” – mondta a sajtófőpróbát követően Szirtes Tamás igazgató. Irónia, dráma, fanyarság, különösség: szerinte ez mind jellemzi Karafiáth Orsolya és Bella Máté darabját. Elmondta: azért is ideális helyszín erre a Tolnay Szalon intimebb tere, mert a nagyszínpad „ápol és eltakar”, ott el lehet tusolni egy darab gyengéit. Itt viszont egyértelműen kiderült, hogy szellemesek a dalszövegek, jók a dalok és érdekesek a karakterek.
„Én, mint szerző arra vagyok kihegyezve, hogy ha dalszövegben van rontás, akkor felszisszenek és öt percig nem tudok másra figyelni” – árulta el a hibák iránti érzékenységét Karafiáth.
A zenét jegyző Bella Máté szerint egy nagyon jó csapat jött össze az előadásnak köszönhetően, amit leginkább az mutat, hogy a rendelkezésükre állt kevés idő ellenére ilyen minőségű munkát adtak ki a kezük közül: nem zárja ki, hogy a továbbiakban dolgoznak még így együtt. (A narrátor szerepében Laklóth Aladárt láthatjuk, a rendező Harangi Mária volt.) Az igazgató szerint önzés lenne csak a Madách Színház számára megtartani a darabot, ezért valamennyi színigazgatót tájékoztatták, és sokan el is kérték már a példányt.
Komoly munka és sok irónia
A Macskadémon szerepében – ezáltal pedig számtalan érdekes alakban – látható Szemenyei János bevallása szerint nagyon élvezi az általa életre keltett összes karaktert: „Pont ma volt az az érzésem, milyen jó lenne ezt úgy csinálni, hogy tényleg letesszük a példányt és nem kell azzal foglalkozni, hogy megszakítom minden mondatomat azzal, hogy közben meg kell néznem, mi a következő”.
Egy korábbi beszélgetésünkkor Karafiáth Orsolya még musicalparódiaként emlegette a darabot, most viszont úgy módosította ezt a kijelentését, hogy a komoly játék és az irónia az, amitől működni tud. Ezzel Szemenyei János is egyetért: „Ez nem a műfaj paródiája, inkább nagyon sok irónia van benne, ami szerintem nagyon jó. De ironikus színházat csak akkor érdemes csinálni, ha halálosan komolyan el van énekelve és játszva – és csak utána lehet ironizálni”.
A felolvasó-színházi változatot a tervek szerint egyelőre csak kétszer, ezen a hétvégén tűzik műsorra, de ha nagy az érdeklődés, akkor az eredetileg betervezett két előadás mellé később többet is beiktatnak. Úgyhogy tessék felkerekedni és megnézni ezt az üdítő, nem éppen szokványos musicalt: megéri!
Macskadémon-időpontok a Madách Tolnay Szalonjában: február 18. és 19.
