A párkapcsolatok talán legnagyobb kihívása az, hogy a partnerek képesek-e a saját és a közös életüket időről időre megfelelően összehangolni. Egy hosszú kapcsolatban, házasságban számos kisebb-nagyobb változást, életciklus-váltást együtt kell megélni és feldolgozni a feleknek, anélkül hogy egyikük kinőné a másikat.
Baktay Miklós terapeuta azt mondja, az ember juvenalizálódott lény, azaz mindenkiben benne van az örök fiatalság, ami ahhoz kell, hogy reagálni és alkalmazkodni tudjunk a különböző helyzetekhez, vagyis képesek legyünk a változásra. „Az ember a nyitott viselkedésprogramok miatt tulajdonképpen örök gyerek marad, sosem lehet tudni, kiből mi lesz, mert végtelenül rugalmasak vagyunk. Egyéni szinten ez egyszerűbb, hiszen úgy alakítom az életem, ahogy éppen gondolom, de két ember is képes arra, hogy együtt változzon, ha megvan az összetartó erő, ha vannak közös élmények, és hajlandóság az együttműködésre.”
Szerelmesek, párok, szülők és birodalmak
A Baktay házaspár szerint az egyes életciklusok természetes állomásai két ember közös életének. „Az első ciklus az egymásra találás szakasza, ilyenkor a felek megismerkednek, sokat beszélgetnek, társaságba járnak, és persze a testi érintés és a szexualitás is nagyon fontos szerepet kap. A második szakaszban aztán már jóval nagyobb a tét, ilyenkor a feleknek meg kell tanulniuk együtt élni a hétköznapokban is. A kötelességek, a gondoskodás, a közös élet kialakítása kerülnek előtérbe - sok kapcsolat bomlik fel már ebben a szakaszban. A harmadik szakasz a Mi időszaka, a szülővé, a családdá válás korszaka, amikor az a legnagyobb kihívás, hogy a szülői szerepek ne zabálják fel a férfit és a nőt. Majd ha ezeket a megpróbáltatásokat is sikerül túlélni, jön a negyedik periódus, a kiteljesedés, mikor jó esetben egy teremtő párkapcsolat alakul ki, melyekben a felek közös birodalmat építenek.„
Az élmény terápiával könnyebb a változás
Baktay Zelka azt mondja, az élményterápia azért nagyon hatékony abban, hogy egy párt átsegítsen a változások gyötrelmein. A foglalkozások során a felek át tudják élni azt, hogy idegen szerepben is képesek együttműködni, rátalálnak a saját én-erejükre, és persze meglátják a másik nagyszerűségét is. „Mi az élményekben hiszünk – mondja Zelka. A közösen megélt, ismeretlen élményeket a felek ugyan mesterségesen állítják elő, de a viselkedésük azokban már igazi lesz. Ha az új élmények hatására a sémák átalakulnak, az visszahat a viselkedésre is." A Baktay-féle élményterápia lényege, hogy a párok valami olyan közös feladatot találjanak ki, aminek nincs kézzel fogható haszna, mondjuk menjenek el lufikat eregetni, vagy keljenek át éjszaka együtt egy hegygerincen. Az ilyen élmények során a felek ismeretlen szerepekben kénytelenek helyt állni, és közösen megoldani egyáltalán nem hétköznapi helyzeteket.
"Az egymásra utaltság, a közös csíny olyan ősi reflexeket mozgat meg az a párokban, ami egy életre összekötheti őket. Nem azon kell rágódni, hogy mennyi mindenben különbözünk, vagy másképp működünk, hanem közös élményekből kell felépíteni az életünket, miközben a problémák helyett a megoldásokra fókuszálunk. Ha a bajtársi érzések kialakulnak, akkor a pár nagy eséllyel lesz képes együtt, összefogással és nagy rugalmassággal megfelelni az élet nagy kihívásainak."
A Baktay Miklós szerint minden szakasznak megvan a maga ideje, ritmusa, sem elhamarkodni, sem elnyújtani nem szerencsés ezeket az életciklusokat. Bár egyszerűnek hangzik, nem az, mert rengeteg változást kell együtt és külön-külön is rugalmasan megélni. A párnak össze kell hangolnia az egyéni és a közös érdekeit, ki kell alakítaniuk egyfajta közös identitást, amelyben úgy tudnak együtt élni, hogy meg is osztják egymással az életünket, de meg is őrzik saját autonómiájukat.
Nemcsak anya és apa, hanem férfi és nő is
„A szülői feladatok hatalmas felelősséget rónak a felekre, mégis nemcsak a saját, de a gyerekeink érdeke is, hogy ne áldozzunk fel mindent a szülői szerep oltárán – magyarázza Baktay Zelka. Aki úgy nő fel, hogy a szülei elfelejtettek nő és férfi maradni, annak lehet, hogy rengeteg szép emléke lesz, de amikor ő maga jut oda, hogy családot alapítson, könnyen megrekedhet a második szakaszban, miközben nem mer átlépni a szülői szerepbe. Nem csoda, hiszen a saját szülei példáján azt látta, hogy ott mindennek vége van. Ilyenkor jön az a jól ismert mondat, hogy még kicsit élni szeretnék, mielőtt gyereket vállalok.
Azok a szülők, akik csak a gyerekeiknek élnek, elfelejtik, hogyan kell házaspárként élni, így mire végre lenne egymásra idejük, akkor jön az üres fészek szindróma, és egyszerűen nem tudnak mit kezdeni a másikkal, és a hirtelen keletkezett űrrel. A legjobb, ha a párok már az első gyerek megszületése előtt megtapasztalják, hogy mennyi mindent lehet együtt csinálni, és ezeket az élményeket később, már szülőként is újra és újra megélik egymással. Nem a duma, hanem a közös élmények azok, amik a feleket igazán összekötik, és a mély kötődés segít át a nagy változásokon.”
Öt napra az lehetsz, aki akarsz
A bennlakásos párkapcsolat gazdagító tréning alatt a párok rendhagyó hétköznapok keretében hangolódhatnak újra egymásra. Az öt napos tábor alatt a pár mindkét tagja egy merőben új identitást választ magának, és ehhez az identitáshoz mindvégig hűen ragaszkodik. Az új, ismeretlen szerepek következtében magában a kapcsolatban is új dimenziók, új szintek jelennek meg. A közös játékok, a szokatlan élmények, a hétköznapi problémák hátra hagyása mind-mind a társas létet erősítik. Annak ellenére, hogy maga a helyzet mesterséges, a felek valódi érzelmeket élnek át.
Osztozni a jón is tudni kell
Azt gondolnánk, a jóban könnyebb osztozni, mint a rosszban, az igazság az, hogy a nagy lépések, sikerek éppúgy kikezdhetik a kapcsolatot, mint a problémák. Baktay Miklós szerint, akkor tudunk igazán örülni a párunk sikerének, ha nekünk is van benne részünk. „Ahhoz, hogy egy pár fel tudja dolgozni, hogy az egyik félnek jobban megy a szekere, mint a másiknak, ahhoz osztozni kell a sikeren, és persze a munkán is. De sokszor az is elég, ha kommunikálunk, ha megbeszéljük egymással a szakmai problémákat, hiszen már így is részesei lehetünk a másik életének. Volt olyan párunk, ahol a férfi zenészként kereste a kenyerét, a nő pedig állandó féltékenységben őrlődött otthon. A megoldás egyszerűbb volt, mint gondolnánk: azt tanácsoltuk, hogy a nő valamilyen módon vegyen részt a férje szakmai életében, segítsen a szervezésben, a rajongókkal való kapcsolattartásban. És ezzel az egyszerű gyakorlatias lépéssel a férfi sikerei a pár közös sikerévé váltak, ami többé nem elválasztotta, hanem összehozta őket. Egyrészt együtt kell felkészülni a sikerekre is, másrészt maga a felkészülés hozza meg a sikert.”
Baktay Zelka szerint akkor lesz egy pár élete kiegyensúlyozott, akkor tudnak megfelelni az újabb és újabb kihívásoknak, ha az életüket az együttműködésre alapozzák. „A lényeg az, hogy mindenki találja meg azokat a szerepeket, amikben jól érzi magát. Nem leosztani kell a feladatokat, hanem együttműködni. Apa nyugodtan vigye el a gyerekeket focizni, míg anya inkább színházba menne. Nincs szükség arra sem, hogy szimmetrikusak legyenek a szerepek, gondoljunk például a papás szülésre, ami szintén egy közös élmény, mégsem vitatható, hogy mindenki mást csinál.”
Elképesztő történetek, de működnek
Egy élményterápiára jelentkező pár azt találta ki közös feladatnak, hogy tüntetést szerveznek egy kisvárosi rendőrség elé. Be is jelentették a demonstrációt, a rendőri erők pedig felkészültek a legrosszabbra is. A tüntetés végül egyetlen transzparens kibontásából állt, melyen a következő felirat állt: "Több megbecsülést a rendőröknek".
Egy másik pár egy előkelő étteremben kicserélte a férfi és a női mosdó feliratát, egy harmadik pedig egy véletlenszerűen kiválasztott GPS koordináta által meghatározott pontra akart elhelyezni egy plüss ördögfigurát. A koordináta egy tó közepén volt, a csónakkal elakadtak, végül a csónak tulaja mentette ki őket.
Bár mindegyik sztori szürreálisnak és gyerekesnek tűnik, valójában a különleges élmények hatására a párok totálisan kiszakadnak a hétköznapokból, a problémákból, és közös, örömteli, izgalmas jelent teremtenek maguknak.
Egyedül és együtt is teljességben
Egy pár életében gyakran felmerül a kérdés, hogyan lehet egy hosszú kapcsolatban úgy együtt élni, hogy közben az egyéni fejlődés is elég teret kapjon. Baktay Miklós úgy gondolja, egy kapcsolaton belüli közös fejlődés mindig többet hoz a konyhára, mint amit az egyének külön-külön produkálnak. „Ezt egy egyszerű matematikai képlettel le tudom írni. Te a négyzeten + Én a négyzeten mindig kisebb lesz mint a Te meg Én összege a négyzeten, nyugodtan ki lehet számolni. Szükség van arra, hogy a felek egyénként is megélhessék a fejlődést, de ezt meg is kell tudni osztani a másikkal, az egymás iránti érdeklődés ott kell, hogy legyen. Így lesz az egyéni fejlődésből is közös, összetartó erő, ahelyett hogy az egyéni ambíciók elválasztanák a feleket.”
Baktay Miklós szerint lényegtelen, hogy a pár tagjai hány évesek, vagy honnan jöttek. A lényeg az, hogy a férfinek és a nőnek is kialakult identitása legyen, nem az, hogy melyikük mivel foglalkozik, hiszen az ész egyetemleges eszköz. „Én azt mondom, hogy a matematikus és az irodalmár ne azon siránkozzanak, hogy alapvetően más az érdeklődési körük, hanem csináljanak együtt mondjuk egy akváriumot, és éljék meg ezáltal azt a közös élményt, ami igazán összeköti őket.”
