Két éve nyújtotta be válókeresetét egy 47 éves asszony, mert a férjétől nem kapott elég szexet a 21 évig tartó házassága alatt - írta a The Telegraph. Az eset nem is volna olyan különös: a bíróság megállapította a férfi felelősségét, a válás megtörtént, de a nő visszatért a bíróságra, hogy jogi úton követeljen elégtételt a száraz évekért.
Az 51 éves volt férjet a francia polgári törvénykönyv alapján kártérítésre ítélték, hiszen a házastársaknak osztozniuk kell a közös életükön. Az ítélőbíró úgy határozott, hogy ez a törvény azt is jelenti, hogy "a szexuális kapcsolat a házasság lényegi része". Ezért kimondta: mivel egyedül a férfi a felelős a tönkrement házasságért, 10 000 eurós kártérítést kell fizetnie volt felesége számára.
A törvényben nincs olyan rendelkezés, amely előírná a minőségi szexet
"Magyarországon a válási szokás általában behatárolódik a gyerek-lakás-vagyon köré, a magyarok mentalitása miatt hálószobatitkok viszonylag ritkán kerülnek a perek fókuszába. Ugyan vannak furcsa igények, de a magyar bíróság egy ilyen igényt vélhetően nem tartana megalapozottnak, illetőleg annak bírósági érvényesítése nagy nehézségekbe ütközne. A válás okát a bíróság számára csak akkor kell megjelölni, ha a felek között nincsen egyező akaratnyilvánítás, a válóok lényegében szinte bármi lehet, akár a szexuális élet kifogásolható minősége is" - mondta a Díványnak dr. Takács Anett ügyvéd.
"Másrészről, hacsak nem volt a hölgy ebbe a helyzetbe kényszerítve, akkor a magyar bíróság előtt egy ilyen kártérítési, kártalanítási igény vélhetően nem fogna helyt, azt nagyon nehezen lehetne a bíróság előtt képviselni. Eleve nehéz megfogni és megmagyarázni a lényegét, azaz, hogy a másik fél egyoldalú, felróható magatartása okozta ezt az igen hosszan tartó sérelmet. Tehát már a probléma megvilágításánál nagyon nagy kérdőjelek vannak, és még nagyobb nehézségek adódnak a bizonyításnál" - magyarázta az ügyvéd.
Ez az igény azért sem érvényesülhetne itthon a bíróság előtt, mert bizonyítani kéne, hogy valóban nem éltek nem életet, és ezért kizárólag az egyik fél okolható.
"A felek a házasságkötéssel azt vállalják, hogy a hivatalos magyar családjogi törvény szerint egy családnak minősülnek, és a családjogi törvényből eredő jogaikat és kötelezettségeiket gyakorolják. A családjogi törvényben azonban nincs olyan rendelkezés, amely előírná, hogy megfelelő minőségű szexuális életet kell élni. A házasságot, a házasfelek jogait és kötelezettségeit nemcsak jogi, hanem erkölcsi normák és társadalmi elvárások is szabályozzák, amelyek alapján akár el is várható a házasságban a megfelelő minőségű szexuális élet. Jellemzően házasságot ma már nem úgy köt az ember, hogy nem ismeri a másikat" - tette hozzá dr. Takács.
Az ügyvéd arra is kitért, hogy a magyar joggyakorlatban még nem vált ismertté a franciához hasonló ügy, amelyben figyelembe kellett venni, hogy a felek éltek- e nemi életet a házasság megkötése előtt. "Summa-summarum, azt gondolom, hogy Magyarországon vélhetően nem sok eredményre vezetne egy ilyen jellegű kereset benyújtása, valószínűleg a külföldi sajtóban is azért lett belőle hír, mert ott sem jellemző az ilyen bírósági döntés."
Két nagy világvallás bezzeg felkészült erre a kérdésre, előírásokkal
Úgy tűnik, a szex nélküli kapcsolat erőteljesebb negatív hatással van a házasság alakulására, mint amilyen pozitív hatással lehet a jó szex. A Talmud mindenre felkészült, például szigorúan tiltja a házasságon kívüli szexet, és emellett megköveteli a házastársi együttlétet. Még pontos menetrendet is tartalmaz, hogy a férjnek mikor kell a feleségét „megörvendeztetnie” - igen, ez van, az akkori bölcs férfiak még tudták, hogy kell úriember módjára fogalmazni.
Tehát, az anyagilag független férfi felesége jár a legjobban, mert ő a jog szerint naponta követelheti az urát, a munkások hetente kétszer, az öszvérhajtók mára sovánnyá apadt táborába tartozó férfiaknak hetente egyszer kell a feleségük kedvében járniuk. Ha ezt túl soknak tartják, átválthatnak tevére, mert a tevehajcsároknak csak havonta egyszer kell a feleségükkel hálniuk. Legjobban a rosszul házasodott, Arzéniát választó tengerészek jártak: nekik félévente egyszer kell eleget tenniük házastársi kötelezettségüknek.
A Katolikus Lexikon viszont inkább az elhált házasságokról beszél. 1917-ig ez olyan házasságot jelentett "amelyben a házasfelek egymás között, önmagában gyermek nemzésére alkalmas cselekedetet hajtottak végre, amelyre a házasság természeténél fogva irányul, s amelyben a házastársak egy testté lesznek." Ez 1917 után annyiban módosult, hogy az "egy testté válásnak" emberi módon kell végbemennie, nincs tehát elhálva az a házasság amennyiben ez "erőszakkal, részegen vagy kábítószer hatása alatt történt meg". Így még mindig nyitva marad néhány kérdés a spekulálók számára, hogy a közös beleegyezéssel, nemi érintkezés nélkül történt mesterséges megtermékenyítés vajon minek is számít.
Az el nem hált házasság tehát az, ha az "egy testté válás" embertelen, másrészt – és itt már világosan fogalmaz a Lexikon - ha nemi aktussal be nem teljesített. A közösülés megtörténtét részletesen tárgyalja: az egyházi joggyakorlat szerint az elhálás biológiai feltételei akkor teljesülnek, ha a merevedést legalább részletes behatolás követi, és a magömlés a hüvelyben történt.
Az egyház házasságkötés után elhálást vélelmez, amíg ennek ellenkezője be nem bizonyosodik. "Ez ellen a jogvédelem ellen az el nem hált házasság alóli pápai felmentésért folyó eljárás során bizonyításnak van helye." Egy ilyen bizonyító eljárás menetére nagyon kíváncsiak lennénk, de sajnos a szövegét nem tudtuk megszerezni.
Arra egyik vallás tanaiban sem térnek ki, mi jár annak, aki nem tesz eleget a házassági kötelezettségeinek, és ennek hiánya forintosítva mennyit is jelentene.
