Ha valaki ideges, akkor általában azt szokták mondani neki, hogy próbáljon megnyugodni. Alison Wood Brooks, a Harvard Egyetem egyik professzorának kutatása szerint viszont ez rossz megközelítése a helyzetnek. Egyrészt azért, mert szinte mindenki megtapasztalhatta már, hogy reménytelen bizonyos helyzetekben megnyugodni, másrészt azért, mert Brooks azt írja, hogy létezik ennél sokkal jobb út is. Azt ajánlja, hogy ha valaki ideges, akkor próbálja meg ezt izgatottsággá szelídíteni – számolt be a Mashable.
Izgalom vs. nyugalom
Tanulmányok sorozatában Brooks alanyainak olyan stresszel járó feladatokat kellett teljesíteniük, mint a karaokézzanak, tartsanak beszédet, vagy végezzenek el egy matektesztet. A kutatásban résztvevők egyik részét arra kérte, hogy hangosan biztassák magukat, hogy ők nagyon izgatottak, a másik részét pedig, hogy azt mondogassák, mennyire nyugodtak. Egy-két kutatásban volt egy harmadik csoport is, akiknek nem kellett mondaniuk semmit. Ez így nem tűnik a legkifinomultabb kutatásnak, mégis elég volt ahhoz, hogy hatást váltson ki az emberekből.
Azok, akiknek azzal kellett szuggerálniuk magukat, hogy ők izgatottak, valóban izgatottak is lettek. Ami viszont sokkal tanulságosabb - és valamennyire meglepő is -, hogy jobban is teljesítettek a stresszes feladatoknál, mint azok, akiknek azt kellett ismételgetniük, hogy ők nyugodtak, vagy azok, akiknek nem kellett mondaniuk semmit. A karaokézásban például pontosabban találták el a hangokat és a ritmust, amikor beszédet tartottak, akkor jobbra értékelték őket a hallgatók, és több pontszámot értek el a matekteszten is.
Végtelen felhasználási terület
Brooks magyarázata erre az, hogy az ember részben be tudja csapni magát, és az idegességet akár izgatottságként is fel tudja dolgozni. Azért inkább izgatottságként, mert ez egy nyilvánvalóan magasabb ingerszintű állapot, mint nyugalom. Ha viszont valaki az idegességből nyugalomra szeretne váltani, akkor duplán nehezíti a saját dolgát, mivel nemcsak az előjeleket kell megcserélnie (negatívból pozitívba), hanem az intenzitást is. Ez még nem jelenti azt, hogy azok, akik izgatottak is lettek, ne lettek volna ugyanannyira idegesek is - csakhogy az izgalom serkentőnek bizonyult.
És hogy miért segíti a teljesítményt az izgatottság? Brooks szerint azért, mert megváltoztatja, hogyan látja valaki a feladatokat. Azok, akik izgatottak, inkább lehetőségként gondoltak egy-egy helyzetre, nem pedig fenyegetésként. Ha Brooks elmélete helyes, akkor ez nem csak sportolóknak jelenthet segítséget, hanem bárki könnyebben birkózhat meg például bizonyos rossz érzésekkel. Ő maga az unalmat hozta fel példának, amire reakcióként az ember felpörgetné magát, holott éppen csak nyugodtan kellene éreznie magát.
