Manapság is hallani bizarr szüléstörténeteket, mégis hálásak lehetünk, hogy ebben a korban válhatunk édesanyákká. A 19. században – sőt még a 20. század elején is – Magyarország egyes vidékein egészen elképesztő szokásokkal és babonákkal kívánták a komplikációmentes szülést biztosítani mind az anyának, mind a babának.
Mások voltak a szokások
A munkából szülni menni akkoriban mindennapos volt, a nők – hacsak nem volt indokolt – nem kímélték magukat az utolsó pár hétben sem. Sőt, a munkáról azt tartották, hogy elősegíti a szülést.
Ez persze nem azt jelenti, hogy felkészületlenül érte volna őket a baba érkezése.
Épp ellenkezőleg: sok-sok dolgot elő kellett készíteni az otthon szüléshez; például edényt a magzatvíz, a lepény és a vér felfogására, az újszülött számára pedig a pólyaruhát. Míg a modern szülészet megköveteli a higiéniát, addig a régi magyar vidékeken általában rongyos és piszkos ruhát vettek fel a szüléshez.
A férj ölében szülés sem volt ritka
Az asszonyok máshogyan készültek a földön szüléshez és az ágyban szüléshez is. Míg az előbbinél rozsszalmát vagy szénát, pokrócot, rossz ruhadarabokat készítettek a szülő nő alá, addig utóbbi esetben kivették az ágyból a szalmazsákot, majd a helyére fehér lepedővel letakart rongyokat terítettek a szülőágyra. A szalmazsák csak akkor került vissza, amikor már tiszta volt a kismama, a rongyokat pedig később tűzre vetették.
Vajúdáskor, míg a kinyomás meg nem kezdődött, a bába „járatta” a szülő nőt,
aki állva szülésnél a falhoz támaszkodott, az ajtófélfába vagy a szoba gerendájába akasztott kötélbe kapaszkodott, esetleg ketten tartották a hónaljánál fogva. Az ülve szülés volt a legnépszerűbb – nem véletlenül emlegetik ezt a pózt a modern kengyeles szülőágyak ellenzői. Egyes helyeken nem volt ritka a férj ölében szülés sem.
Mágia a szülési fájdalom enyhítésére
A szülés megkönnyítésére különböző érdekes módszereket alkalmaztak, és nem féltek akár a mágiát is bevetni ennek érdekében. Nehéz szülés esetén például semmi sem lehetett bezárva, még a fiókokat is kihúzták. Akkoriban a ráolvasás sem ment ritkaságszámba. A komplikációmentes szülés sem volt fura szokásoktól mentes, ellenben annál mozgalmasabb: a vajúdó nőnek hol az ajtót kellett rugdosnia, hol ugrándoznia, négykézláb másznia vagy épp üvegbe fújással kellett felgyorsítani a szülés lezajlását.
És a furcsa szokások sorának itt még koránt sincs vége: a szülési fájdalommal küzdő nőt jobb esetben a férje, rosszabb esetben az egyik rokona a hátára kapta, és háromszor jól megrázta;
zsákba dugva hengergették, dörzsölgették, kenegették. Csak remélni lehet, hogy ezek a módszerek tényleg használtak.
Pálinka és gyógyfüvek a szülőszobán
A népi hagyományokban mindig is nagy szerepet kapott a bor és a pálinka, akkor is, ha gyógyítani kellett – a mai napi sok helyen esküsznek a pálinkával lekísért fokhagymára, legyen szó hasfájásról vagy megfázásról. A népi szülészetben is előszeretettel használták ezt a két népszerű alkoholos italt: különféle fűszerekkel fogyasztották a vajúdó nők.
Nem volt ritka a meleg pálinkába mártott ruha sem, amit a görcsös fájdalomra borogatásként használták.
Hatásos szülést könnyítő szernek tartották a gyógynövényekből készült főzeteket, például a rózsavirág- és az anyarozsmagteát, valamint a köménymagos vizet, de itattak a szülő asszonyokkal forralt cukros tejet és hideg vizet is.
Mi történt szülés után a méhlepénnyel?
Számos kultúrában övezi valamilyen babona, hagyomány a méhlepényt, ami hónapokon át táplálja a magzatot. Egyes helyeken a mai napig megfőzik és elfogyasztják a placentát, és még hazánkban is dönthetünk a méhlepény sorsáról: ha nem akarjuk, hogy orvosi hulladékként végezze az ideiglenes szervünk, haza is vihetjük, és el is áshatjuk – ahogy tették ezt a régi magyarok is. Ha például azt szerették volna, hogy a következő gyermek fiú legyen, akkor körtefa alá ültették el a placentát, ha azt, hogy lányuk szülessen, akkor pedig almafa alá ásták.
Ahogy a világon sok helyen, Magyarországon is mágikus erőt tulajdonítottak a méhlepénynek.
A népi gyógymódok közül sok máig megállja a helyét, és a modern orvostudomány is elismeri – nem véletlenül használták őket elődeink annyi időn át a mindennapi életük megkönnyítésére. És legalább ennyi az olyan hiedelem is, amire nem érdemes alapozni. Ne kezdjünk el például aggódni, ha a gyermekünk keddi, pénteki napon vagy Luca napján, esetleg Szent György napjának éjszakáján szeretne világra jönni.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
