A férj akár a hátára kapva rázta a vajúdót: így szültek régen Magyarországon

GettyImages-1401311443

Bizonyára sikítva rohannánk el a szülészetről, ha ahelyett, hogy felajánlanák az epidurális érzéstelenítést, az orvos a hátára kapna, és háromszor alaposan megrázna. Nos, ez egy évszázaddal ezelőtt még bevett szokásnak bizonyult a szülés felgyorsítására.

Manapság is hallani bizarr szüléstörténeteket, mégis hálásak lehetünk, hogy ebben a korban válhatunk édesanyákká. A 19. században – sőt még a 20. század elején is – Magyarország egyes vidékein egészen elképesztő szokásokkal és babonákkal kívánták a komplikációmentes szülést biztosítani mind az anyának, mind a babának. 

Mások voltak a szokások

A munkából szülni menni akkoriban mindennapos volt, a nők – hacsak nem volt indokolt – nem kímélték magukat az utolsó pár hétben sem. Sőt, a munkáról azt tartották, hogy elősegíti a szülést.

Ez persze nem azt jelenti, hogy felkészületlenül érte volna őket a baba érkezése.

Épp ellenkezőleg: sok-sok dolgot elő kellett készíteni az otthon szüléshez; például edényt a magzatvíz, a lepény és a vér felfogására, az újszülött számára pedig a pólyaruhát. Míg a modern szülészet megköveteli a higiéniát, addig a régi magyar vidékeken általában rongyos és piszkos ruhát vettek fel a szüléshez.

Gyógynövényes főzetekkel igyekeztek megkönnyíteni a szülést: mások voltak a szokások
Gyógynövényes főzetekkel igyekeztek megkönnyíteni a szülést: mások voltak a szokásokDina Belenko Photography / Getty Images Hungary

A férj ölében szülés sem volt ritka

Az asszonyok máshogyan készültek a földön szüléshez és az ágyban szüléshez is. Míg az előbbinél rozsszalmát vagy szénát, pokrócot, rossz ruhadarabokat készítettek a szülő nő alá, addig utóbbi esetben kivették az ágyból a szalmazsákot, majd a helyére fehér lepedővel letakart rongyokat terítettek a szülőágyra. A szalmazsák csak akkor került vissza, amikor már tiszta volt a kismama, a rongyokat pedig később tűzre vetették.

Vajúdáskor, míg a kinyomás meg nem kezdődött, a bába „járatta” a szülő nőt,

aki állva szülésnél a falhoz támaszkodott, az ajtófélfába vagy a szoba gerendájába akasztott kötélbe kapaszkodott, esetleg ketten tartották a hónaljánál fogva. Az ülve szülés volt a legnépszerűbb – nem véletlenül emlegetik ezt a pózt a modern kengyeles szülőágyak ellenzői. Egyes helyeken nem volt ritka a férj ölében szülés sem.

Mágia a szülési fájdalom enyhítésére

A szülés megkönnyítésére különböző érdekes módszereket alkalmaztak, és nem féltek akár a mágiát is bevetni ennek érdekében. Nehéz szülés esetén például semmi sem lehetett bezárva, még a fiókokat is kihúzták. Akkoriban a ráolvasás sem ment ritkaságszámba. A komplikációmentes szülés sem volt fura szokásoktól mentes, ellenben annál mozgalmasabb: a vajúdó nőnek hol az ajtót kellett rugdosnia, hol ugrándoznia, négykézláb másznia vagy épp üvegbe fújással kellett felgyorsítani a szülés lezajlását.

És a furcsa szokások sorának itt még koránt sincs vége: a szülési fájdalommal küzdő nőt jobb esetben a férje, rosszabb esetben az egyik rokona a hátára kapta, és háromszor jól megrázta;

zsákba dugva hengergették, dörzsölgették, kenegették. Csak remélni lehet, hogy ezek a módszerek tényleg használtak.

Pálinka és gyógyfüvek a szülőszobán

A népi hagyományokban mindig is nagy szerepet kapott a bor és a pálinka, akkor is, ha gyógyítani kellett – a mai napi sok helyen esküsznek a pálinkával lekísért fokhagymára, legyen szó hasfájásról vagy megfázásról. A népi szülészetben is előszeretettel használták ezt a két népszerű alkoholos italt: különféle fűszerekkel fogyasztották a vajúdó nők. 

Nem volt ritka a meleg pálinkába mártott ruha sem, amit a görcsös fájdalomra borogatásként használták.

Hatásos szülést könnyítő szernek tartották a gyógynövényekből készült főzeteket, például a rózsavirág- és az anyarozsmagteát, valamint a köménymagos vizet, de itattak a szülő asszonyokkal forralt cukros tejet és hideg vizet is.

A babona szerint, ha lánygyereket szeretnénk, akkor almafa alá kell ásni a méhlepényt
A babona szerint, ha lánygyereket szeretnénk, akkor almafa alá kell ásni a méhlepénytWestend61 / Getty Images Hungary

Mi történt szülés után a méhlepénnyel?

Számos kultúrában övezi valamilyen babona, hagyomány a méhlepényt, ami hónapokon át táplálja a magzatot. Egyes helyeken a mai napig megfőzik és elfogyasztják a placentát, és még hazánkban is dönthetünk a méhlepény sorsáról: ha nem akarjuk, hogy orvosi hulladékként végezze az ideiglenes szervünk, haza is vihetjük, és el is áshatjuk – ahogy tették ezt a régi magyarok is. Ha például azt szerették volna, hogy a következő gyermek fiú legyen, akkor körtefa alá ültették el a placentát, ha azt, hogy lányuk szülessen, akkor pedig almafa alá ásták.

Ahogy a világon sok helyen, Magyarországon is mágikus erőt tulajdonítottak a méhlepénynek.

A népi gyógymódok közül sok máig megállja a helyét, és a modern orvostudomány is elismeri – nem véletlenül használták őket elődeink annyi időn át a mindennapi életük megkönnyítésére. És legalább ennyi az olyan hiedelem is, amire nem érdemes alapozni. Ne kezdjünk el például aggódni, ha a gyermekünk keddi, pénteki napon vagy Luca napján, esetleg Szent György napjának éjszakáján szeretne világra jönni.

Megjelent az új Dívány-könyv!

A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!

Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!

hirdetés

Oszd meg másokkal is!
Mustra