szocialista divat

Vámos Magda, aki a hazai divat elmúlt fél évszázadában betöltött szerepei és jelentősége okán akár a magyar Anna Wintour nevet is viselhetné, éppen 73 évvel ezelőtt végzett a grafikusokat, divattervezőket, textileseket képző Szépműves Líceumban. 1954-ben kezdett a Ruhaipari Tervező Vállalatnál, s alig négy év kellett hozzá, hogy estélyi ruhája a brüsszeli világkiállítás nagydíját elnyerje. 1974-től pedig az addigra már Magyar Divat Intézetté keresztelt intézmény tervezési főosztályát vezette, majd művészeti vezetőjévé vált, és maradt is a hazai divat meghatározó szervének oszlopos tagja 1990-ig. 70. évét betöltve, 2003-ban a a Magyar Divat Szövetség elnöke lett, melynek örökös elnöki címét is magáénak mondhatja. Közben a korszak legismertebb, véleményformáló divatmagazinjának, az Ez a Divat című havilapnak is művészeti vezetőjeként és a Magyar Televízió Módi című tévéműsorának divatszakértőjeként a nagyközönség is megismerhette alakját és munkásságát. 

Mennyiben tért el a szocialista divat a Nyugat irányzataitól?

A KGST-országoknak, összesen 7 nemzetnek, külön kollekciói voltak. A térségen belül nagyon aktív, intenzív és inspiráló közös munka zajlott. Az éppen rendezőnek kijelölt nemzet bemutatót, találkozót szervezett. Ezekre a találkozókra a kollekcióik mellett megtapintható alapanyagmintával, komoly fotódokumentációval, pontos leírásokkal és azok tartalmát összegző, elvitelre kínált albumokkal érkeztek a szakma képviselői. Fontos érdemi tapasztalat- és tudománycsere zajlott, így a többi nemzet albumaival felszerelkezve aztán saját hazájába visszatérve mindenki táplálkozhatott a többiek kreativitásából is.

De gyakran nemcsak kijelölték a divatirányt központilag, hanem pályázatszerűen feladatot is írtak ki a célkollekcióra.

Ilyen volt például a demográfiai mutatók javítása érdekében a kismamadivat előtérbe helyezése. Az ilyen célkollekciók ötletelésén, megtervezésén mind a hét nemzet karöltve dolgozott, intenzíven kooperált. Berlin, Moszkva, Lipcse mellett a tengeren túli baráti szocialista országokba is volt szerencsém ilyen rendezvényre ellátogatni.

A Nyugat divatját mennyire volt szabad nyomon követni tőlünk?

A KGST-országok divatját is természetesen nagyban befolyásolta a Nyugat divatja, azon belül pedig elsősorban Párizs volt mindig a hangadó és az iránymutató. A céltervező, vezető- vagy felelős tervező Párizsba utazhatott az ottani divatbemutatókon inspirálódni.

Minek köszönhetik a franciák szűnni nem karó vezető szerepüket az esztétika és a divat terén?

A franciák intuícióik szerint dolgoznak, s ez nem hagyja őket cserben, mert zsigereikben van bizonyos sárm és siker. Vegyük például egyik kedvenc tervezőmet, Coco Chanelt, akinek munkái szinte a világ minden nőjének jól állnak. Nála a nyugodt eleganciával viselhető darabok sokféle célra alkalmasak, de mindig megvan bennük egy kis plusz.

A németeknél például a hangsúly már sokkal inkább a precizitáson van, de ők maguk is szívesen táplálkoztak mindig a francia áramlatokból.

A KGST-országok közül a keletnémetek mindig korszerűek és modernek voltak, a csehek a tradíciót hozták inkább, a lengyelek szintén sokszor inspirálódtak népviseleteikből: gyapjúszövet, topánka és kiscsizma gyakorta jelentkeztek ötleteik között.

A Magyar Divat Intézet milyen szerepet töltött be a divat közvetítésében és a véleményformálásban?

Két vezető, meghatározó és véleményformáló fóruma volt a divatnak. Az egyik a Magyar Divat Intézet volt, a másik az OKISZ néven ismertté vált intézmény, azaz a Kisiparosok Országos Szövetsége, mely tervezőket, szabászokat is tömörített. Elnöke nagyon divatigényes volt. A két szerv sokat működött együtt. Noha a háttérben mindenki konkurenciának hitt minket, és rivalizálást sejtett közöttünk, valójában barátként dolgoztunk együtt és szerveztünk gyakran közös rendezvényeket. A Divat Intézet irányító szerepe a divatban és a közízlés formálásában azonban vitathatatlan volt. Divatbemutatókat szerveztünk, évente új trendeket kreáltunk, segítséget adtunk a nőknek abban is, hogy mit mivel viseljenek, a szép megjelenés érdekében hogyan kombinálják kiegészítőkkel viseleteiket. A népszerű és sokak által forgatott Nők Lapja és Asszonyok című lapokban mindig jelentős tér jutott intézetünk szavának.

Volt sláger viselet, nagy kedvenc vagy esetleg rendszerellenesnek titulált tiltott gyümölcs?

A farmer kicsit mindezt egyszerre képviselte. A fiatalok nagy örömmel viselték, szabták-varrták, kiegészítőket készítettek hozzá, a bemutatókon pedig megmutattuk nekik, hogyan lehet mindezt variálni. A klasszikus blue jeans hatalma uralkodó volt, nagyon népszerű lett alapanyagként is, amelyet hímeztek is, népi motívumokkal tettek még izgalmasabbá és eklektikusabbá. Vidám kiegészítőkkel kombinálták, és kényelmes, telitalpú cipőkkel – mindez egyszerre egy elrugaszkodás is volt, és különcködés is –, ami még kedveltebbé tette, és az emberek annál szívesebben viselték. A Divat Intézet a vásárlói igényeket kiszolgálva és felsőbb utasításra, amikor a rendszer érzékelte, hogy a nők kicsit molettebbekké váltak, feladatává tette, hogy tervezzen számukra előnyös viseletet. Mi pedig előálltunk a farmer kötényruha ötletével telt alkatú nőknek. 

Milyen egyéb, felülről jövő divatigénynek kellett eleget tenni?

A molettdivathullám nem merült ki a farmer kötényruhában. Amikor a vezetés konstatálta a női lakosság állapotában ezt a változást, az erősebb testalkatú, teltebb vagy molettebb nők gyakoriságát, minisztériumi utasítás érkezett a nekik való megfelelő viselet tervezésére. 

Hasonló feladat volt az iskolai kék köpeny bevezetésekor annak megkedveltetése az iskolásokkal. Ehhez is kiterjedt fotódokumentáció készült gyerekmanökenek segítségével.

De volt kijelölt célcsoport, a 40-es dolgozó nők csoportja is. A cél itt az volt, hogy a hivatali munkához kellő diszkrétség és kényelem betartásával tudjanak öltözködni a nők.

Végezetül, mit gondol a Tanárnő a mai utcai divatról, és mit tanácsol a divatérzékeny nőknek és férfiaknak?

A mai divatról nem vagyok különösképpen jó véleménnyel, de legkevésbé azzal vagyok elégedett, ahogyan például a fiatalok hordják az egyes viseleteket,

néha úgy érzem, éppen a jó ízlés az, ami hiányzik a mai öltözködésből.

Jómagam mindenkinek leginkább azt tanácsolnám, igyekezzünk az alkatunknak megfelelő viseleteket megtalálni, azokat, melyek az előnyöket hangsúlyozzák, ne legyünk kirívóak, és ha lehet, ne essünk túlzásokba.

Ha a múlt divatcsillagairól és korszakalkotó tervezőiről többet szeretnél megtudni, ezt a korábbi cikkünket ajánljuk figyelmedbe.