ön bizalom

Természetesen a genetikától a gyerekkori tapasztalatokig sok minden befolyásolja, kinek hogyan alakul az önbizalma. Ugyanakkor fontos észben tartani, hogy nemcsak a múltbeli események, hanem jelenbeli szokásaink is szerepet játszhatnak abban, ha úgy érezzük: nem bízunk eléggé magunkban. Ahogyan a múltbeli sérelmek és sebek is feldolgozhatók, úgy jelenbeli szokásaink tudatosítása is segíthet a helyzeten: ha így teszünk, egy idő után észre fogjuk venni, hogy nemcsak az önismeretünk, hanem önbecsülésünk is fejlődik.

Melyek tehát azok a szokások, amelyek az egészséges önbizalom útjában állnak?

1. Másoktól várjuk, hogy megnyugtassanak

Természetesen mindenkinek jólesik, ha megnyugtatják vagy szükség esetén mellette állnak és vigasztalják, de érdemes elgondolkodni, hogy szembe tudunk-e nézni fájdalmas érzéseinkkel, szorongásainkkal és félelmeinkkel, vagy azonnal át akarjuk adni őket másnak. Pszichológusok szerint nem érdemes harcolni azért, hogy elkerüljük érzéseinket, még akkor sem, ha azok szorongatóak. Ha másokra testáljuk a problémáinkat, kétszeresen is rosszul járunk: egyrészt legközelebb, ha hasonló szituációban találjuk magunkat, ugyanúgy (ha nem jobban) szorongani fogunk, másrészt a másik fél, még ha nem is mondja ki, úgy érezheti, kihasználjuk. Félelmeink és bizonytalanságaink is hozzánk tartoznak, és egyedül a mi felelősségünk, hogy azokat egészséges módon kezeljük.

2. Megkérdőjelezzük a döntéseinket

Egyszer-egyszer mindenkivel előfordul, hogy utólag elbizonytalanodik abban, jó döntést hozott-e, ha viszont ismétlődő mintáról van szó, jobban járunk, ha felhagyunk vele. Ha minden alkalommal azt az üzenetet küldjük az agyunknak, hogy nem vagyunk képesek nagy döntéseket hozni, könnyen belátható, hogy a következő döntésünknél is el fogunk bizonytalanodni. Döntéseink utólagos megkérdőjelezése a perfekcionizmus egyik formája is lehet: soha nem tudhatjuk, hogy maradéktalanul helyes döntést hoztunk-e, ez azonban az élettel együtt járó bizonytalanság természetes része. Ha magabiztosabbnak akarjuk érezni magunkat, vállalnunk kell a döntések meghozatalával és következményeinek felvállalásával járó bizonytalanságot.

3. Önbizalom ellen katasztrófa-forgatókönyvek

Az aggodalom olykor szélsőséges formákat is ölthet. Ha bármi váratlan esemény kapcsán rögtön a legrosszabb forgatókönyvre asszociálunk („el fog hagyni”, „valami rossz történt vele”, „ki fognak rúgni”), nemcsak a jövőbeni nehézségek kezelésébe vetett önbizalmunkat teszi tönkre, hanem hihetetlen szorongást és stresszt is okoz. Ha folyamatosan azt mondogatjuk magadnak, hogy vége a világnak, akkor így is fogjuk érezni – így pedig eléggé nehéz magabiztosnak lenni.

4. Állandóan a múltbeli hibáinkon rágódunk

Bizonyos fokig egészséges időnként visszagondolni hibáinkra, és elmerengeni azon, ma mit csinálnánk másképp, hiszen sokat tanulhatunk ezáltal. Ha viszont folyton a régebbi kudarcainkra koncentrálunk, nagyon nehéz lesz magabiztosnak érezni magunkat: ez a szokás állandósítja a szégyenérzetet és a bizonytalanságot, alacsonyan tartja az önbizalmat és az önértékelést. Nem lehet úgy magabiztosan viszonyulni a jövőhöz, ha még nem engedtük el a múltat.

5. Félelem a félelemtől

Állítólag Franklin Delano Roosevelt nevéhez fűződik a mondás, miszerint

„Az egyetlen dolog, amitől félnünk kell, az maga a félelem.”

Azok, akik lámpalázzal küzdenek, sokszor nem attól félnek, hogy elfelejtik a szöveget, vagy hogy senkinek sem fog tetszeni a mondanivalójuk. Sokkal inkább abból, hogy előre tudják, mi fog rájuk várni: egekbe szökő adrenalin, kéz- és hangremegés, gyors légzés és emelkedett pulzus, valamint negatív gondolatok. Vannak, akik alkohollal próbálják csillapítani ilyenkor a szorongásukat, pedig nem valószínű, hogy az alkohol hatására jobban emlékeznének a szövegre. Mielőtt azonban a felespohár után nyúlnánk, fogadjuk meg a pszichológus tanácsát, és ismerjük meg közelebbről a félelmeinket ahelyett, hogy minden erőnkkel távol akarnánk azt tartani magunktól.