nem repülök

Igencsak megkeserítheti az életét saját magának és a családjának is, aki fél repülőre szállni. Legutóbb egy nagypapa történetét hallottam, aki Budapestről Párizsig és vissza utaztatta több napon át a feleségét és az unokáit, mert annyira rettegett a repüléstől, hogy inkább autóval mentek. Pedig könnyen elsajátítható technikákkal bárkinek élmény lehet az utazás. 

A kapitány is haza akar menni a családjához

A stewardessek általában már messziről észreveszik, ki az, akinek igazi rémálom repülőre szállni. Az ő adataik alapján nagyjából egy hatüléses sorra egy, de lehet, hogy két olyan utas is jut, aki aviofóbiás, azaz fél a repüléstől. 

„A fóbia egy ok nélküli szorongás, én úgy szoktam mondani, hogy ilyenkor a saját, belső világában vetít egy filmet, aminek a valósághoz semmi köze nincs” – mondja Riha Zsófia pszichológus, életmód-szakterapeuta, aki kétnapos tréningeket tart a repüléstől való félelem témájában. „Miközben statisztikák szerint is ez a legbiztonságosabb módja az utazásnak, az ismeretlentől való félelem, a kiszolgáltatottság érzése mégis csak szorongást okoz. Hiszen nincs ráhatásunk a repülőgép állapotára, a pilóta képességeire, vagy hogy milyen légköri viszonyok között fogunk repülni. A tréningen részt vevőknek mindig óriási boldogság, amikor találkozhatnak egy tapasztalt pilótával – aki ráadásul előadást is tart a turbulenciáról, vagy hogy egy négy hajtóművel rendelkező gép kettővel is vígan eléri a célállomást –, mert látják, hogy ő is hús-vér ember, aki szeretne hazajutni a családjához.”

Nem repülök! Vagy ha igen, iszom!

A repüléstől – meglepő módon – sokkal inkább a férfiak félnek. Ők ugyanis, a különböző evolúciós fejlődés okán, nehezebben adják ki a kontrollt a kezükből.

„A nők jobban tudnak kérni és elfogadni segítséget, míg a férfiak – legfőképp, ha vezető beosztásban dolgoznak – ezt nehezebben teszik meg – világítja meg szakértőnk. A stresszhormon, a kortizol is különböző hatással van ránk; a nők oxitocint termelnek, így csendessé és zárkózottá válnak, míg a férfiak tesztoszteront, amitől hangosak vagy akár agresszívak is lehetnek. Ezért van az, hogy a felszállás és a leszállás alatt is harsányabbak lehetnek, vagy összevesznek a feleségükkel.”

Sokan a feszültségüket azzal oldják, hogy bedobnak egy-két italt a fedélzeten. Ez azonban a legrosszabb, amit tehetnek.

„Az ital 10 ezer méteres magasságban háromszor, de akár hatszor erősebb hatást fejt ki az emberi szervezetre, mint az anyaföldön állva – hívja fel a figyelmet Riha Zsófia. – Tehát, míg otthon nyugodtan megihatok két pohárkával, és nem érzem a hatását, addig a repülőn ez akár 12 pohárnyinak felelhet meg. Jó néhányan pedig még azzal is tetézik a bajt, hogy korábban bevesznek nyugtatót, majd arra isznak. Ennek beláthatatlan következményei lehetnek, főleg, hogy egy esetleges kiürítés esetén a légiutas-kísérő nem számíthat arra, aki ilyen állapotba került.”

A relaxálás, de a horgolás is segíthet

Külföldön, de itthon is már elérhető olyan tréning, amely segít az aviofóbiában szenvedőknek. De sokat tehetünk önmagunkért is.

„Aki fél a repüléstől az attól a pillanattól szorong, hogy megveszi a jegyét – veti fel szakértőnk. Viszont az utazásig hátralévő időt arra is fordíthatjuk, hogy felkészüljünk egy nyugodt útra. Egy, a Stanford Egyetemen készült kutatás szerint megfelelő légzéstechnikával pozitív irányba fordíthatjuk az idegrendszeri folyamatokat. Négy számolásig szívjuk be a levegőt, hétig tartsuk bent, majd 8-ig számolva fújjuk ki. Akinek ez nem megy, az háromszor néggyel is dolgozhat, a lényeg, hogy úgy egy-másfél perces gyakorlással hozzuk egyensúlyba a kibillent szívritmust, vérnyomást és pulzust. Kereshetünk egy vezetett relaxációt, és ezt is többször meghallgathatjuk az utazás előtt, hogy mire eljön a felszállás ideje, már bevésődjön.” 

A repülőn ülve bátran szólhatunk a légikísérőnek, hogy szorongunk a repüléstől, ugyanis ők kapnak pszichológiai felkészítést. 

„A kritikus mindig a fel- és a leszállás szokott lenni, azt javaslom, ilyenkor rágcsáljanak gumicukrot – mondja Riha Zsófia. A rágás azt üzeni az agynak, hogy ha eszünk, nem lehet nagy baj. Érdemes vinni magunkkal könyvet, keresztrejtvényt, de akár kötést, horgolást is, amivel el tudjuk foglalni magunkat, illetve, ha elértük a repülési magasságot és ki lehet kötni a biztonsági övet, bátran álljunk fel, sétáljunk, hiszen így azt érezhetjük, hogy nem elszenvedői, hanem aktív részesei vagyunk a repülésnek.”