„Egyáltalán nem vagyok a tudomány embere, nem vagyok sem megfigyelő, sem kísérletező, és nem is vagyok gondolkodó. Alkatom szerint nem vagyok más, mint egy konkvisztádor, vagy, ha le akarja fordítani a szót, kalandor, az ilyen embernek minden kíváncsiságával, merészségével, makacs kitartásával” – írta magáról Freud egy levélben. Vitathatatlan, hogy a pszichiáter megközelítésével rendhagyó és merész módon kalauzolt az emberi psziché rejtelmeiben. De ahogyan az lenni szokott, Freud után következtek még mások, akik az egyedülálló pszichológiai elméletalkotó néhány tévedésére világítottak rá. Nézzük, pontosan melyek ezek!
Miben tévedett Freud?
1. A lélek minden egyéb tényezőjét elhanyagolva a szexualitásra helyezte a hangsúlyt.
Már a korai közvélemény számára is nehezen befogadható volt az az elképzelés, miszerint a személyiségfejlődést nagyban meghatározza a gyermekkori szexualitás. Az persze nem képzi vita tárgyát a pszichológián belül, hogy a gyermekkorban gyökerező élményeink jelentős hatást gyakorolnak ránk. Nem mindegy, milyen hatások érnek minket gyerekként, hogyan szeretnek minket, mennyire van lehetőségünk felfedezni a körülöttünk lévő világot, hogyan reagálnak az érzéseinkre, a gondolatainkra. Azonban a szexualitás minden más tényezőt háttérbe szorító jelentősége ma már nem állja meg a helyét.
2. A terapeuta dolga az, hogy tiszta lap legyen.
Irvin D. Yalom egzisztenciális pszichiáter fogalmazta meg Freud egyik legnagyobb tévedését. Freud azt vallotta, hogy a terapeuta csak nagyon keveset mutathat meg magából, ezzel alapvetően távolságot teremtve terapeuta és páciens között. Ezzel szemben ma már azt mondhatjuk, hogy
a kliens-pszichológus kapcsolat már önmagában gyógyító hatású lehet, így az érinthetetlenségnél sokkal fontosabb az elérhetőség.
Vagyis az, hogy a terapeuta bensőséges, bizalmon és elfogadáson alapuló kapcsolatba kerüljön a kliensével.
3. Freud szerint a tudattalan az elfojtott lelki tartalmak tárháza.
Freud úttörőnek számított abban, hogy a személyiség több rétegét is feltárta, és ebben kiemelt jelentőséget tulajdonított a tudattalannak. Azonban abban mindenképp tévedett, hogy a tudattalanban csak elfojtott tartalmak lennének. Kortársa és egyik legnagyobb ellenlábasa, Carl Gustav Jung svájci pszichiáter például a tudattalanba gyökerezteti azokat az univerzális, veleszületett és örökletes ismereteket, amelyek az emberiség egészét érintő élményekből származnak. Itt tehát nemcsak és kizárólag elfojtott tartalmak, hanem ősi ösztönök, emlékek, szimbólumok is őrződnek.
4. A pszichoanalitikus elmélet objektív ellenőrzése igencsak nehezen kivitelezhető.
Napjainkban már a pszichológián belül különféle kritériumoknak megfelelve lehet tudományosan megalapozott észrevételeket tenni. A pszichológiai tudományos vizsgálatok esetén nélkülözhetetlen a megbízhatóság (más szóval reliabilitás, vagyis mennyire megbízhatóan tudjuk azt mérni, amit szeretnénk), az érvényesség (más néven validitás, azaz azt mérjük-e, amit valóban szeretnénk), és ezekből következően a megismételhetőség (adott feltételek mellett, ha megismételjük a vizsgálatot, ugyanarra az eredményre jutunk). Ezen kritériumokkal mondhatjuk biztonsággal, hogy nem pusztán egyéni megállapításokról van szó, hanem széles körben alkalmazható, reprezentatív jelenségekről. Nos,
Freud az elméletét alapvetően viszonylag kevés esetből, a saját pácienseinek megfigyeléséből származtatta.
Joggal merülhet fel tehát a kérdés, hogy ezek a megfigyelések mennyiben torzítottak? Mennyire mutatkoznak meg benne Freud alapelképzelései, amiket megerősítendő keresett bizonyítékokat a vizsgálatok során? Bár fogalmait tényként kezelték, ezek sokkal inkább – ahogy ő maga nyilatkozott magáról – egy kíváncsi kalandor következtetései.
5. A személyiség fejlődésében az első 5 évnek tulajdonít csak meghatározó szerepet.
Freud pszichoszexuális elméletében az első 5 életév meghatározó történéseit, és az azokból eredeztető jelenségeket és komplexusokat állította a középpontba. Azt, hogy ezeknél a szexualitás szerepét túlhangsúlyozta, már korábban kifejtettük, azonban amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy mi történik velünk az első 5 év után. Ha megállna ezen a ponton a személyiségfejlődésünk, igencsak nagy bajban lennénk. Szerencsére ez nincs így, azonban az osztrák pszichiáternek erre már kevésbé voltak kész válaszai.
A cikk szerzőjéről
Sas Eszter Krisztina a Dívány pszichológus szakértője és a Mind Art kreatív pszichológiai műhely társalapítója.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés