Hiába jártak iskolába, mégsem boldogulnak a szövegekkel: az írástudatlanság és a funkcionális analfabetizmus egyaránt megnehezíti az életben történő boldogulást, ráadásul hazánkban is előfordul.
A magyarok 99,1 százaléka tud írni-olvasni, ami olyan eredmény, melyre akár büszkék is lehetnénk – ha nem tudnánk, hogy mindeközben 25 százalékuk csak kibetűzi, de a valóságban nem érti meg azt, amit elolvasott.
Az írástudatlan magyar kevés, de…
Ha csak az írni-olvasni tudás mérőszámát tekintjük, akkor nagyon jó helyzetben vagyunk a világhoz képest: a World Literacy Foundation adatai szerint ugyanis minden ötödik ember, azaz az emberiség húsz százaléka analfabéta. Van azonban egy még ennél is nagyobb szám, amely hazánkat érinti: hárommilliárd olyan lakosa van ugyanis a bolygónak, aki funkcionális analfabéta.
Ők az írás, olvasás és a számolás alapvető műveleteinek területén sem képesek jól teljesíteni, így tulajdonképpen nem integrálhatók jól a társadalomba.
Egyéni szinten meghatározva az ő életük általunk szinte beláthatatlan nehézségekkel jár: nem fogják észrevenni, ha rosszul kapnak vissza az üzletben, nem tudnak választani két útvonal közül egy rövidebbet, nem érzékelik azt, ha manipulálni próbálják őket. A teljesen írástudatlan emberek helyzete már-már kilátástalan: ha buszmegállóba érkeznek, nem tudják, pontosan hol vannak, nem tudják egy élelmiszer összetevőit elolvasni, vagy egy büfé kínálatának elemeit azonosítani. Nem olvasnak sem maguk örömére, sem gyermekeiknek, akiknek világformálódása így gyökeresen eltér más gyerekekétől.
Hivatalos ügyekben sem tudnak önállóan eljárni – de funkcionális analfabéta társaik sem alkalmasak az önálló ügyintézésre, mivel az űrlapok, dokumentumok működése épp olyan rejtély számukra, mint egy használati utasítás vagy egy gyógyszerhez mellékelt tájékoztató.
Az analfabetizmus rengeteg nehézséget hoz magával
Az írástudatlan emberek életkilátásai rosszabbak, mint az írástudóké, mivel képzettségük alacsonyabb, így rosszabbul fizetett munkákat tudnak csak vállalni, ezért a jóléti rendszerre nagyobb mértékben kell, hogy támaszkodjanak. Önbecsülésük alacsonyabb, és nagyobb a rizikója annak, hogy bűncselekményeket követnek el, mint az írástudók. Az írástudatlan szülők a legtöbbször nem is tartják olyan fontosnak a tanulmányokat, mint a munkát, így generációról generációra öröklődhet tovább ez a nehéz állapot.
Kutatások szerint még az egészsége is rosszabb egy olyan embernek, aki az írástudás alacsony szintjén van:
az adatok szerint ritkábban járnak szűrővizsgálatokra, viszont gyakrabban kerülnek kórházba,
az orvos javasolta terápiákat pedig kevésbé értik.
Az internet is felelős a helyzetért
Az írástudatlanság felszámolásának útja a megelőzés: a gyerekek iskolákban történő írás- és olvasásoktatása, a leszakadó rétegek felkarolása. De mit lehet tenni a Magyarországot sokkal nagyobb mértékben sújtó funkcionális analfabetizmus ellen, és egyáltalán, 99,1 százalékos írástudás mellett hogyan alakulhat ez ki?
Tény és való: az iskolarendszerbe bekerülő gyerekeket megtanítják írni, olvasni, és iskolás éveik alatt – jelenleg 16 éves korig iskolakötelesek a gyerekek – folyamatosan találkoznak újabb és újabb szövegekkel, a padból kikerülve viszont, ha akarják, elkerülhetik az olvasással való foglalatoskodást. Ezzel elvesztik jártasságukat a szövegekben való eligazodásban.
A folyamatra hathat még az internet gyors térnyerése is: ezzel az olvasás szorul vissza egyre jobban, ennek következtében pedig szövegértési és később szövegalkotási képességeink is csorbulnak. Ez a jövő tudásalapú társadalmában olyan hátrányt jelent, melynek behozása nemcsak az egyén, hanem a társadalom számára is kulcsfontosságú.
