Számos viselkedésforma alááshat egy kapcsolatot, de a leggyakoribb buktatókat a párkapcsolatok működésével kapcsolatos elvárásaink és meggyőződéseink jelentik – írja a Psychology Today oldalán Randi Gunther klinikai szakpszichológus és házassági tanácsadó. Ezek azok a láthatatlan mozgatórugók, amelyek az otthonról hozott minták és a későbbi élettapasztalatok alapján születnek meg és irányítanak bennünket. Bár nem tudatosulnak bennünk, ezek a hiedelmek adják önértékelésünk magját és az alapsémáját annak, ahogyan kapcsolatainkban másokhoz viszonyulunk, valamint azt, hogy mit várunk el egy kapcsolattól.
Amennyiben az alábbi állítások közül bármelyikkel egyetértesz, érdemes megvizsgálnod, hogy az milyen hatással van a párkapcsolatodra. Még jobb, ha a partneredet bevonva közösen gondolkoztok el azon, milyen más téves hiedelmek állhatnak még a kettőtök közötti harmónia útjában.
#1 A nagy ő mítosza
Egy friss párkapcsolatban a rajongásig fokozódó szenvedélyt kiváltó hormontúltengés nagyjából hat hónapig tart, általában ezután kezdődnek a csalódások és a bonyodalmak. Ennek a kezdeti különleges tudatállapotnak – amit rózsaszín ködnek is nevezhetünk – köszönhetően alakulhatott ki az egyik legalapvetőbb és legártalmasabb tévhit a párkapcsolatokról: a nagy ő mítosza. Az, hogy azt gondoljuk, ha rátaláltunk az igazira, akkor mindenki boldog, minden tökéletes, és többé semmi dolgunk az életben – ez mind szép és jó, de legfeljebb a hollywoodi filmekben van így.
Azok, akik tisztában vannak vele, hogy egy párkapcsolat nem fog magától jól működni, hogy a boldogságért felelősséget kell vállalni és folyamatosan dolgozni kell a kapcsolaton, sokkal könnyebben és hatékonyabban át tudják vészelni a keményebb időszakokat, legyen szó gyerekvállalásról, anyagi nehézségekről vagy családi konfliktusokról. A sírig tartó szerelmek tehát nem biokémiai folyamatokon, hanem a partnerségen, a felek felelősségteljes hozzáállásán, elköteleződésén és rugalmasságán múlnak.
#2 A konfliktusok természetesek, még jót is tesznek a kapcsolatnak
Nézeteltérések bármely társas kapcsolatban adódhatnak, és addig, amíg vannak megoldási stratégiáink, a hasznunkra is válhat egy-egy konfliktushelyzet – hiszen fontos tanulságokat vonhatunk le abból, ahogyan megküzdünk egy-egy nehézséggel. Ám ha visszatérő harcokból, régi meccsek újra- és újrajátszásából állnak a párkapcsolati konfliktusok, akkor nem sok esélye van annak, hogy rendeződnek a problémák. Vitázni csak akkor van értelme, ha a felek arra törekednek, hogy meghallgassák és megértsék egymás nézőpontját – az egymásra mutogatás, a sérelmek felhánytorgatása semmi jóhoz nem vezet, sőt az összezörrenések észrevétlenül csaphatnak át a mindent megmérgező érzelmi bántalmazásba.
#3 A szexuális vonzalom nélkülözhetetlen része a jól működő kapcsolatnak
A fizikai vonzalom nem hátrány, ugyanakkor nem feltétlenül van szükség szappanoperák hősszerelmeseit megszégyenítő szenvedélyre ahhoz, hogy hosszú távon is jól működjön egy kapcsolat. Gunther szerint, aki több mint negyven éve foglalkozik párkapcsolati tanácsadással, az ember életszemlélete, érzelmi intelligenciája, lelki ellenálló képessége és a partnere iránti elköteleződése sokkal erősebb előrejelzői a kapcsolat elmélyülésének és a tartós boldogságnak, mint a testiség.
Mint írja, egy hűtlen partner indokolhatja félrelépését a szexuális élettel való elégedetlenségével, a valóságban azonban nem ez az egyetlen ok: az unalom, az elhanyagolás, a harag vagy más elfojtott érzelmek, családi problémák, anyagi nehézségek, váratlan veszteségek, lehetetlen elvárások vagy bármilyen negatív meglepetés ugyanúgy vezethet megcsaláshoz. „Tanúja voltam számos olyan szakításnak, amihez a szexuális élettel adódott problémák vezettek, és sok-sok olyan párt is ismerek, akik testi szenvedély nélkül is boldogok együtt, és a testiség hiányától függetlenül mindig gyengéden, szeretettel bánnak egymással” – fűzi hozzá a pszichológus.
#4 A „fátylat rá!” a legjobb módja a továbblépésnek
Ez az egyik leginkább félreértett elvárás a fájó élményekre adott válaszreakciókkal kapcsolatban. Amikor a hibát elkövető, bűntudattal küszködő fél arra kéri partnerét, hogy bocsásson meg neki és felejtsék el, ami történt, tulajdonképpen azt várja el, hogy megoldáskeresés nélkül lépjenek tovább.
A cikk az ajánló után folytatódik
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
„A sikeres együttműködésre képes társak arra használják a hibákat és a sérelmeket, hogy feltárják azokat a tényezőket, amelyek a problémákhoz vezethettek. Konstruktív beszélgetéseket folytatnak azért, hogy változtatni tudjanak a viselkedésükön, hogy a jövőben elkerüljék a hasonló konfliktushelyzeteket. Sokkal célravezetőbb tehát a megbocsátani és elfelejteni elvárást az emlékezni és elengedni attitűdre cserélni, a nézeteltérések tisztázása és a tanulságok levonása ugyanis hozzájárul a felek közötti nagyobb megértéshez és együttérzéshez és a közös fejlődéshez. Az elengedésnek csak akkor lehet teret adni, ha a hibát elkövető fél őszintén megbánja tetteit” – figyelmeztet a szakember.
#5 Ha baj van, azonnal megoldást kell találni rá
„A nagymamám gyakran mondogatta, hogy nem szabad haraggal nyugovóra térni. Gyerekként nem értettem, miért tartotta ezt annyira fontosnak, csak később fogtam fel ennek a bölcseletnek a lényegét. A nagyszüleim Ukrajnában éltek, ahol akkoriban teljesen bizonytalan volt a jövő, kiszámíthatatlanok a mindennapok. Az emberek, amikor viaskodtak a szeretteikkel, sohasem tudhatták, hogy lesz-e lehetőségük kibékülni, ezért mindig arra törekedtek, hogy azonnal tisztázzák a nézeteltéréseket” – meséli Gunther, aki szerint azonban érdemes azt látni, hogy számos sérelem, amit megélünk egy kapcsolatban, valójában korábbi (pár)kapcsolati konfliktusok „maradéka” vagy szülői minták hatása, ezért sem lehet pikkpakk megoldást találni rájuk.
„Amikor annyira elmérgesedik a helyzet, hogy képtelenek vagyunk meghallani egymást a másikkal, akkor az indulatokban nagy eséllyel múltbeli sérelmek komoly szerepet játszanak. Ahhoz tehát, hogy elkülöníthessük a múltat a jelentől, hogy jobban átláthassuk az összefüggéseket, le kell higgadniuk, ehhez pedig időre van szükség. Néhány lépés távolságból nagyobb esély van kibogozni, hogy mi értelme volt a csatározásnak” – magyarázza a pszichológus.
#6 Ha igazán szeret, akkor változtat magán
A legtöbben elvárjuk, hogy úgy szeressen bennünket a partnerünk, amilyenek vagyunk, miközben sokan szeretnénk a másik zavaró tulajdonságain változtatni. Merthogy az elején még ő a legtökéletesebb ember a világon, el sem képzelhetnénk nála jobb társat, aztán ahogy kezd felszállni a rózsaszín köd, sokkal árnyaltabbá válik a kép: a korábban murisnak tartott szokások és gesztusok idegesítővé válnak, egyre jobban kirajzolódnak a különbözőségek és az ellentétek, a másikkal szemben támasztott elvárások pedig még több feszültséget szülnek.
Az, hogy különbözőek vagyunk, másként gondolkodunk, más a véleményünk egy adott dologról, teljesen normális. Gondok abból adódhatnak, ha a különbözőségek, az egyéni preferenciák és szükségletek nem értékként, hanem konfliktusforrásként jelennek meg egy párkapcsolatban. Nagyon fontos tehát, hogy követelőzés és kritizálás helyett nyílt, őszinte, ítélkezésmentes kommunikációval és méltósággal kezeljük a hibákat vagy hiányosságokat.
Egy jó párkapcsolatban mindkét félnek törekednie kell arra, hogy megadja a másiknak azt, amire vágyik, ám ha bármelyik fél lehetetlen elvárásokkal találja szembe magát, vagy ha folyamatosan azt érzi, hogy bármennyire is igyekszik, soha nem lesz elég jó, elég figyelmes vagy elég kompetens valamiben, akkor érdemes elgondolkodni, hogy megéri-e feláldoznia magát a kapcsolatért. A párkapcsolati viszályok elkerülése érdekében fontos tehát tisztában lenni azzal, hogy vannak dolgok, amelyeket vagy nem érdemes, vagy nem is igazán lehet megváltoztatni a partnerünkben, pláne ha ő nem akarja.
