4 gyakori ok, amiért egy jól működő kapcsolatból is elmenekülnél

Jessica A., a Medium egyik szerzője szerint a pszichológiai cikkek jó részével az a baj, hogy az ajánlásaik alapvetően biztonságos kötődésű embereknek szólnak: főleg olyanoknak, akik bízhatnak az érzéseikben, és nem kell attól tartaniuk, hogy azok félrevezetik őket. De mi a helyzet az ambivalens vagy elkerülő kötődésű emberekkel, azokkal, akiknek többé-kevésbé feldolgozatlan traumáik vannak, hajlamosak – akár tudattalanul – félelemből cselekedni, és szabotálni a boldogságukat? Nehéz a belső iránytűd alapján döntéseket hozni, ha eddig csupa zavaros, egymásnak ellentmondó tapasztalatot szereztél az emberi kapcsolatokról, és nem volt alkalmad megtanulni navigálni a társas világban.  

Így van ezzel Jessica A. is, aki elkerülő kötődésű embernek tartja magát. Nemrég megjelent írásában tapasztalati szakértőként gyűjtötte össze, hogy mi segített neki, hogy benne tudjon maradni egy nem bántalmazó és számára rendkívül értékes kapcsolatban. Az általa felvetett szempontokat némileg kiegészítve mutatjuk be. 

#1 Tudattalanul is megijedhetsz attól, hogy mit veszíthetsz

Lehetséges, hogy a korábbi kapcsolataid miatt nehezen éled meg az intimitást. Fájdalmas tapasztalatokat hordozol magadban arról, hogy a számodra fontos mások cserben hagytak, bántottak, nem törődtek veled. Talán úgy érzed, hogy téged nem is lehet igazán szeretni, így csak idő kérdése, hogy a partnered számára is nyilvánvalóvá váljon az értéktelenséged. Valahol tehát attól rettegsz, hogy el fog hagyni, de ez nem is mindig tudatosul benned. Talán azért lököd el magadtól inkább te, hogy ő ne tehesse meg veled ugyanezt. De az is lehet, hogy elkezdesz csimpaszkodni, állandóan megerősítésre van szükséged, ami egy idő után rendkívül kimerítő lehet a számára. 

EZT LEHET TENNI: persze elsőre kényelmesnek tűnik, hogy kívülről jövő dicséretekkel tartsuk fenn az önértékelésünket, de ha belülről nem dolgozunk a pszichés rendszerünk hézagain, akkor ki fognak csorogni belőlünk a pozitív visszajelzések. Ahhoz, hogy tartósan jobban tudd érezni magad, fontos, hogy fejlődj az önszeretet képességében. Ha megtanulod önmagadat és a többi embert is autentikus módon szeretni, az hosszú távon sok örömöt adhat. Érdemes időnként megállnod és végiggondolnod, hogy miről szól a viselkedésed, majd megnézni, hogy mi történik akkor, ha a zsigeri reakcióiddal ellentétes megoldásokat is kipróbálsz. Például hogy milyen az, amikor az ellökés helyett ölelést kérsz a másiktól, vagy a tapadás helyett saját magadra fókuszálsz, a barátaiddal töltesz időt. Ha közösen tudtok beszélni ezekről a folyamatokról, idővel egyre nagyobb rutinotok lesz az optimális közelség megtalálásában. 

#2 Egy stabil kapcsolatban kevesebb a megszállottság

Te is megfigyelted már, hogy azokban a kapcsolatokban, ahol az egyik fél nem köteleződik el igazán, a másik benne marad egyfajta felfokozott állapotban? Mivel sosem lehet teljesen biztos a partnere szeretetében, tudattalanul is „túlórázni” kezd, hogy odafordulást váltson ki belőle. A kapcsolat definiálatlansága, a másik elérhetetlensége örökös izgalomban tartja, ami fokozhatja ugyan a szenvedélyt, de nagyon sok lelki kínlódáshoz is vezethet. Ha valaki ilyen dinamikákhoz szokott, furcsa lehet megélnie a kezdeti izgalmak elhalványulását. Sokan a mézeshetek lezárultával megijednek, hogy odalett a nagy szerelem, holott a párkapcsolat java bizonyos szempontból csak ezután kezdődik. Persze nincs könnyű dolgunk egy olyan kultúrában, amely máig hajlamos úgy ábrázolni a szerelmet, mint egy őrületet, egy mindent elsöprő erejű érzést, amely felemel, de ki is facsar. Ezzel szemben a párkapcsolat későbbi, elsősorban mélységen és stabilitáson alapuló szakaszairól kevesebbet beszélünk.    

EZT LEHET TENNI: érdemes tudatosítani magadban, hogy a kezdeti rózsaszín köd feloszlása nem a szerelem végét jelenti, hanem egy új szakasz kezdetét. Sőt, mivel minden kapcsolat más és más, az is előfordulhat, hogy nálatok kimaradtak a mézeshetek. Teljesen oké, ha a szerelem érzése hullámzik: nem kell kétségbe esni a kevésbé szenvedélyes időszakoktól, ezek előbb-utóbb óhatatlanul bekövetkeznek. Egy kapcsolat sikerét nagyban meghatározza, hogy hogyan viselkedtek akkor, amikor épp nehezebben tudtok kapcsolódni egymáshoz. Ha el tudod engedni mindazt, amit a hollywoodi romantikus filmekből tanultál a szerelemről, sok irreális elvárástól megkíméled magad és a partneredet a jövőben. 

#3 Ha biztonságban vagy, előjöhetnek a traumáid

Előfordult már veled, hogy megéltél valami szomorú dolgot, de akkor tudtál igazán elkezdeni sírni, amikor végre biztonságban érezted magad? Sokszor ilyesmi történik egy kapcsolatban is. Amikor szeretet vesz körül minket, bátrabban nézünk szembe a korábbi sérüléseinkkel. Lehetséges, hogy azok a traumák, amelyeket éveken keresztül lent tartottunk, most, hogy nyugalmi állapotba kerültünk, megindulnak a felszín felé, de mi ebből csak annyit élünk meg, hogy rosszabbul érezzük magunkat. Boldogtalanok vagyunk, és nem értjük, hogy miért, így könnyen azt a téves konklúziót vonhatjuk le, hogy a kapcsolatunkkal van valami probléma, el kell hagynunk a másikat. 

EZT LEHET TENNI: van egy elképzelés, amely szerint csak akkor lesz szép párkapcsolatod, ha maradéktalanul feldolgoztad minden korábbi traumádat. Ez azért sajnos ritkán szokott ilyen tisztán megvalósulni. Ennél gyakoribb eset, hogy eljutunk valameddig az önismeretünkben, aztán lesz egy párkapcsolatunk, amelyben még tovább tudunk gyógyulni és növekedni. Arra azonban érdemes odafigyelni, hogy legyen más segítséged is a sérüléseid feldolgozásában a partnereden kívül. Az ő támogatása persze sokat jelent, de a kapcsolatotokra nézve nem túl szerencsés, ha belecsúsztok egy megmentő–megmentett dinamikába, vagy ha állandóan a te problémáid vannak a fókuszban, míg más témáknak alig van tere. 

#4 A szorongásod tárgyat talál magának

Hogyan osszam meg az érzéseimet úgy, hogy ne akadjon ki? Miért viselkedik velem így? Mit tegyek, hogy jobban szeressen? Mivel tudok a kedvében járni? Meglehet, hogy a korábbi kapcsolataidban a partnered kiszámíthatatlan érzelmi jelenléte állandó elfoglaltságot adott az elmédnek. Ehhez képest talán szokatlan megélni egy olyan kapcsolatot, amelyben a másik ott van, elérhető, stabilan szeret téged, lehet rá számítani. Ha hajlamos vagy a szorongásra, akkor lehet, hogy most konkrét nehézségek hiányában elkezdesz problémákat keresni, és akár apróságokban megtalálni, hogy visszatérhess ahhoz a feszültséghez, a veszekedésnek és a békülésnek ahhoz a dinamikájához, amit olyan jól ismersz. 

EZT LEHET TENNI: sajnos sokaknak a háborúskodás állapota ismerős, míg a békétől zavarba jönnek. Ha valakinek egész életében extrém szorongás társult az emberi kapcsolataihoz, akkor ezt hajlamos lehet reprodukálni akkor is, amikor történetesen nincs baj. Jó hír viszont, hogy más dolgokat is képesek vagyunk megszokni, akár felnőttkorunkban is. Érdemes tehát megtanulnod elfogadni, hogy lehetnek negatív gondolataid önmagadról, a partneredről vagy a kapcsolatotokról anélkül is, hogy ez bármit megrengetne, büntetni kellene magad miatta, vagy napokig kellene elemezned a helyzetet. Az önismereted növelésével azt is elérheted, hogy minél több eszközöd legyen a belőled jövő nehézségek felismerésére, kezelésére, és azokat ne a kapcsolatod kiüresedésével, a partnered hibáival magyarázd, ha nem arról van szó.