Angelo Belardi pszichológus, kamaszkora óta rendszeres kávéfogyasztó volt. Sokakhoz hasonlóan ő is úgy gondolta, hogy képtelen lenne létezni koffein nélkül. Hirtelen elhatározással azonban úgy döntött, egyik pillanatról a másikra teljesen leáll a kávéivással. Hogy érezte magát két hét után kávé nélkül?
A kávéfüggéstől a teljes kávémentességig
A szerző saját bevallása szerint is kávéfüggő volt – középiskolás kora óta rendszeresen, napi négy vagy több alkalommal is kávézott. A szokást még a szüleitől tanulta el, az iskolaépület pedig tele volt kávéautomatákkal, ami csak rásegített a függőség kialakulására. Az egyetemi évek alatt még jobban rákapott a koffein ízére: mint meséli, a kávé segített számára boldogulni a vizsgák és szakdolgozatok erdejében.
Amikor elkezdte a doktori iskolát, úgy döntött, változtat a szokásain. Napi négy csésze kávénál húzta meg a határt, és ezt a mennyiséget tartotta is egészen tavaly márciusig, amikor is úgy döntött, hogy ennél is tovább lép, azaz teljesen felhagy a kávézással. Egy cikken dolgozott éppen a komfortzónából való kilépéssel kapcsolatban, amikor rájött, hogy egészsége érdekében saját magának is ki kellene lépnie a komfortzónájából. Korábban már a dohányzásról is sikeresen leszokott, és úgy döntött, ugyanazt a stratégiát fogja alkalmazni, aminek a lényege, hogy nincsenek kompromisszumok, nincs fokozatos adagcsökkentés – egy csapásra, teljesen lerakja a kávéspoharat.
Könnyebben ment, mint várta
A pszichológus maga is meglepődött, mennyire könnyen ment. Az első napokban kissé fáradtabbnak és álmosabbnak érezte magát, mint általában, és néha megkísértette a vágy, hogy igyon egy csésze kávét. Komolyabb elvonási tünetek mégsem jelentkeztek, többek között azért, mert elkezdett teát inni – amiben szintén van koffein –, illetve nagyon sok vizet fogyasztott. A dohányzást jóval nehezebb abbahagyni, mint a kávéivást, hiszen a nikotin sokkal addiktívabb, mint a koffein.
Szintén sokan segített Belardinak a barátnője támogatása és pozitív példája, aki szinte csak vizet iszik, semmilyen káros szokással nem él. Azt várta, hogy nehéz lesz kibírni kávézás nélkül az irodában, kollégái körében, ám ezt az akadályt is meglepően könnyen vette. Továbbra is kijárt a kávészünetekben a munkatársaival csevegni, csak épp kávét nem ivott közben. Nemcsak az elvonási tünetek maradtak el, de kezdetben komolyabb javulást sem tapasztalt az egészségében. Két héttel később viszont már egészen más volt a helyzet.
Milyen pozitív változások történtek két hét alatt?
#1 Kevesebb koffein
Habár a zöld és a fekete teában is bőven van koffein, ez a kávéban találhatónak még mindig csak negyede-ötöde. A szerző úgy számolja, hogy kb. 80 százalékkal kevesebb koffeint visz a szervezetébe a kávézás elhagyásával, és ez hosszú távon komoly pozitív hatásokkal jár, különösen a vérnyomásra, a szívre és az érrendszerre nézve.
#2 Kevesebb tej és cukor
A kávézás elhagyásával Belardi jóval kisebb mennyiségben fogyaszt cukrot és tejet is, amik számára egy jó kávé elengedhetetlen hozzávalói voltak. Sem cukorral, sem más édesítőszerrel nem él egyáltalán, és erről is tudjuk, hogy nagyon fontos az egészség szempontjából.
#3 Teaivás
Korábban ritkán teázott, nagyjából csak megfázás esetén, de a kávézás kiiktatása után úgy érezte, hiányzik neki, hogy egy finom, forró itallal édesítse meg a napjait, ezért átállt a zöld és a herbatea rendszeres fogyasztására.
#4 Javuló önkép
A kávéfüggőség ugyanolyan szenvedélybetegség, mint a dohányzás vagy az alkoholizmus. A káros szokás eltűnésével viszont megszűnik a függés, és a pszichológus is úgy érezte, hogy végre uralja az életét, már szabad emberként, nem pedig függőként tekintett magára. Rájött, hogy egyáltalán nem muszáj kávét inni ahhoz, hogy ébren maradjon és produktív legyen. Ez a felismerés sokkal pozitívabb önképpel ajándékozta meg.
#5 Pénzkérdés
Egy 30 darabos kávékapszula-csomag 2-3 ezer forintba kerül, plusz a kávézókban, étteremben elfogyasztott, italautomatában vásárolt kávék ára. Jó, óriási összegeket nem takarítunk meg a kávézás elhagyásával, de az biztos, hogy azt a pénzt másra is el lehet költeni.
+1 Büszkeség
Összességében Belardi bebizonyította magának, hogy képes megtenni azt, amit elhatároz. Évekig halasztotta a változást, a szőnyeg alá söpörte a problémát, amikor hirtelen egy csapásra úgy döntött, leszámol vele. Ez hatalmas önbizalom-növelő – meséli. Ilyenkor az ember rájön, hogy a változáshoz nem kell különleges képesség, csak elszánás. Nem kell megvárni az újévet, hanem bármikor, az év bármelyik egyszerű napján neki lehet állni a váltásnak. Az már csak egy plusz pozitívum – meséli a szerző –, hogy a barátnője is megdicsérte és igazi hősnek nevezte.
