Bár sokszor szeretnénk azt hinni, valójában nincs szükség nagy varázslatra ahhoz, hogy ki tudjunk alakítani és fenn tudjunk tartani egy jól működő párkapcsolatot, mégis vannak fontos sarokkövek, amelyekre szükség van ahhoz, hogy megmaradjon az idilli állapot. A siker egyik kulcsa az, hogy miként adjuk át magunkat a másiknak.
Kockázat nélkül nincs boldogság
Irwin Altman és Dalmas Taylor pszichológusok 1973-ban megalkották a kapcsolatelmélyülés elméletét. Eszerint nagyobb megértésre és bizalomra számíthatunk, ha képesek vagyunk megnyílni a másiknak már a kapcsolat elején. Nagyon leegyszerűsítve, a pszichológusok elmélete az önkifejezés és a nyitottság, a személyes információk, a pozitív és negatív érzések megosztására való hajlandóságról szól, amihez elengedhetetlen a kölcsönösség, az érzelmi intimitás kialakulásának egyik alapja.
Míg sokan főleg abban látják a sikeres párkapcsolat titkát, hogy a felek hogyan kommunikálnak egymással, kutatások eredményei szerint egy jól működő párkapcsolathoz hasonló mértékben járul hozzá az is, hogy a felek hogyan nyílnak meg egymásnak, hogyan osztják meg egymással a gyengeségeiket, félelmeiket. De miért ennyire fontos az önkifejezés egy kapcsolatban? Bár sokszor óvatosan ugrunk fejest egy új párkapcsolatba, mégis elengedhetetlen, hogy tudjunk kellő nyitottsággal beszélni magunkról. Annak ellenére, hogy ezzel vállaljuk a sebezhetőség kockázatát, tisztában kell lennünk azzal is, hogy az őszinteségnek e formája nélkül nehezen alakul ki intimitás és bizalom.
Akkor mégis miért tennénk másképp?
Bizonyos védelmi mechanizmusokat éppen azért fejlesztettünk ki, hogy megvédjük magunkat a csalódástól, de a párkapcsolatok sikerének titka általában éppen ezeknek a berögzült védekezéseknek a felismerésében, majd visszaszorításában rejlik. Teljesen rendben van, ha egy új munkahelyen vagy egy nagyobb baráti társaságban nem fedünk fel mindent, ami bennünk van, azonban ahhoz, hogy egy párkapcsolatban bizalom és érzelmi kötelék alakuljon ki, elengedhetetlen, hogy megosszuk az érzéseinket, hibáinkat és gyengeségeinket is a másikkal.
Természetesen előfordul, hogy idő kell ahhoz, hogy meg tudjunk nyílni. Ezen azonban megéri dolgozni, hiszen úgy nem fog jól működni a párkapcsolat, ha az egyik vagy mindkét fél magában tartja az érzéseit, félelmeit, hibáit. Emberként ugyanis igényünk van arra, hogy valakinek szüksége legyen ránk. Ha meghallgatjuk a társunkat, fontosnak érezzük magunkat, ez az érzés pedig nagyban hozzájárul ahhoz, hogy céltudatosak és elégedettek legyünk. Ha nem osztjuk meg az érzéseinket, gondolatainkat, partnerünk érzelmileg kirekesztettnek, feleslegesnek érezheti magát. Ennek elkerülése nem feltétlenül a világmegváltó beszélgetésekben rejlik, sokszor már az is elég, ha vacsora után megbeszéljük, hogy kinek milyen napja volt.
