Sikítunk, amikor kellemetlen – vagy kellemes – meglepetés ér minket, amikor a hullámvasúton száguldunk lefelé a mélybe, vagy amikor hirtelen ránk támad valaki. De mi a sikoly? Egyáltalán hogyan különböztetjük meg más hangoktól?
A sikítás a törzsfejlődés során alakult ki az embereknél, és eredetileg a támadó ragadozó állatok elijesztésére szolgált. Jay Schwartz, az atlantai székhelyű Emory Egyetem professzora szerint a sikoly kutatása közelebb hozhat bennünket annak megértéséhez, miként fejlődött ki az érzelmeink kifejezésére szolgáló kommunikáció. Schwartz és kollégái azt vizsgálták, hogyan ismerjük fel, amikor sikoltást hallunk – számol be a New Scientist.
Árulkodó hangtulajdonságok
A kutató szerint a sikolyként azonosított hangjelzéseknek olyan jellegzetes tulajdonságaik vannak, amelyeket a befogadó egyértelműen képes azonosítani. Ez olyan esetekben is előfordulhat, mikor valójában nem sikolyt hallasz, vagyis az adott hang becsapja a füledet. Schwartz az Amerikai Akusztikai Társaság májusi közgyűlésén prezentálta kutatásának eredményeit.
A szakemberek 181 résztvevőt vontak be a kutatásukba, melyben az alanyoknak 75 különböző emberi hangot – nevetést, sírást, kiáltást, nyögést stb. – kellett meghallgatniuk. Ezek között voltak filmekből, tévésorozatokból származó színlelt, színészek által előadott, illetve őszinte, valós érzelmeket kifejező hangok is, például egy YouTube-videóban szereplő kisgyerek örömteli sikolya ajándékkibontás közben. A résztvevőknek minden egyes hangról el kellett dönteniük, hogy az éppen sikoltás vagy sem. A kutatók előzetesen semmilyen definícióval nem látták el őket a sikoly természetéről.
Miután a szakemberek analizálták azokat a hangokat, amelyeket a kutatási alanyok egyértelműen sikolyként azonosítottak, kiderült, hogy azok egymáshoz hasonló akusztikai tulajdonságokkal rendelkeznek. Például nagyobb a valószínűsége, hogy egy magasabb hangot sikolynak tekintsünk, ahogy az is árulkodó jelnek számít, ha az adott hang magassága változik – először felugrik, majd a hangjelzés végén lejjebb kúszik. Példának okáért ezt a hangot a résztvevők száz százaléka azonosította sikolyként, míg erről mindössze 58 százalékuk nyilatkozott így.
A gyors amplitúdóváltozásokat, amelyek révén az adott hangot durvának, élesnek halljuk, szintén sokkal inkább sikolynak érzékeljük, ellentétben azzal, amikor kellemes, lágy hanggal találkozunk. Ezt a hangot például csupán az alanyok 64 százaléka, míg ez utóbbit 99 százalékuk gondolta sikolynak.
Előfordulhat azonban, hogy tévesen ítélkezünk, és fülünk olyan hanghatást hisz sikoltásnak, amelyik valójában nem az. Ennek oka, hogy az adott hangnak a sikolyokra jellemző akusztikai tulajdonságai vannak. Ezt a füttyöt például a résztvevők hetven százaléka vélte sikolynak, mivel magas és éles hangról van szó, és így könnyen összezavarja a fülünket.
