A mindfulness fogalma egyre inkább a közbeszéd részévé vált az utóbbi években. A keleti kultúrkörből nyugatra importált felfogás, egyben meditációs technika – melynek neve tudatos, éber jelenlétet jelent – segítségével számtalan embertársuknak sikerült megküzdenie többek közt a krónikus fájdalom, a depresszió, a stressz, a szorongás és az alvászavarok tüneteivel. Mindemellett a mindfulness az egészséges étkezésben is segítségünkre lehet, erre pedig már több mint száz éve rájött egy szakember – meséli cikkében a The Conversation.
Egy hasznos régi-új módszer
Miként a mindfulness lényege, hogy figyelmünket teljesen az adott pillanatra irányítjuk, mintegy átadva magunkat annak, a mindful eating azt javasolja, koncentráljuk figyelmünket és minden érzékszervünket az adott ételre. Evés közben jól gondoljuk át, mit és miért eszünk éppen, és élvezzük ki az evés nyújtotta élményeket. Ne hagyjuk, hogy korábbi tapasztalataink és előítéleteink meggátoljanak bennünket az ételek élvezetében, és legyünk nyitottak az új ízek iránt. A mindfulness diéta – habár alapvető célja nem a pluszkilók leadása – segíthet a fogyókúrázók számára, megváltoztatván a jó és rossz ételekhez való hozzáállásukat, emellett a kisebb adagok és kevesebb kalória fogyasztására ösztönöz.
Habár ez a diéta manapság éli fénykorát, gyökerei egészen a 20. század elejéig nyúlnak vissza, mikor is egy Horace Fletcher nevű amerikai egészségszakértő javasolta a publikumnak, hogy ne csak szánkkal, hanem agyunkkal is együnk. Fletcher szerint az étkezés közbeni érzelmi állapotunk erősen meghatározza azt, hogy milyen ételeket választunk. 1913-ban publikált könyvében az alábbi szabályokat állítja fel mindennapi étkezéseinkhezVárjuk meg, amíg valóban megjön az étvágyunk, ne együnk elhamarkodva. Azt az ételt válasszuk, mely legjobban kielégíti étvágyunkat. Addig rágjuk az ételt (Fletcher szerint harminckétszer érdemes megrágnunk egy falatot, hogy minden fogunkra jusson belőle), amíg ki nem szívunk belőle minden ízt, csak ezután nyeljük le. Ne hagyjuk, hogy bármilyen negatív gondolat vagy zavaró tényező közénk és az evés közé ártsa magát. Végül, mindig együnk annyit, amennyi jólesik, a többit bízzuk a természetre.
Fletcher úgy vélte, az evési problémák fő okozója a túlságos elkényelmesedés és a rutinból való evés. Arra intett, hogy sose legyünk lusták belegondolni, mit is eszünk, és alaposan rágjuk át magunkat – szó szerint és tudatunkban is – minden falaton. Így folyamatosan új ízeket és új élvezeteket fedezhetünk fel, ezáltal fejleszthetjük ízlésünket, illetve az étvágyunk is jobb lesz. A leleményes szerző mindemellett egy saját magáról elnevezett, fletcherising nevű edzéstechnikát is kitalált, melynek segítségével erősödhet testi erőnk és állóképességünk, sőt fejünk is kitisztul. Ennek bizonyítékaként Fletcher gyakran kihívta a Yale Egyetem atlétáit egy baráti versengésre, melyekben még hatvanévesen is diadalmaskodott a fiatal sportolók felett. Fletcher könyve hamar bestseller lett. Többek közt olyanok is követői közé tartoztak, mint Franz Kafka, Arthur Conan Doyle, Theodore Roosevelt és Mark Twain.
Az 1910-es évektől a fletcherizmus az iskolai egészségtankönyvekbe is bekerült az Egyesült Államokban, továbbá a katonaság körében és a börtönökben is ajánlott egészségmegőrzési módszerré vált. A század első évtizedeiben a tengerentúlon és Angliában is gyakorta szerveződtek különböző rágóklubok, melyek tagjai közösen gyakorolták a mindful eating szertartását. Fletcher 1919-es halálát követően azonban fokozatosan merült a feledés homályába a módszer, melynek helyét átvették a különböző kalóriacsökkentett diéták.
A mindful eating azonban napjainkban újra virágkorát éli, így az egykori egészségguru tanításai ismét bekerültek a köztudatba. Olyannyira, hogy tudósok megvizsgálták, vajon harmincötször vagy inkább csak tízszer érdemes-e megrágnunk egy falatot evés közben. A kutatás eredménye azt mutatta, hogy minél többször rágunk meg egy ételt, annál inkább csökken az éhezéshormonnak is nevezett ghrelin termelődése, ezáltal kevésbé kívánjuk a zsíros falatokat, illetve kisebb adagokkal is beérjük. Ez segíthet a túlevés megelőzésében, de kontroll alatt tartja étkezési szokásainkat is. A különböző fogyókúrás módszerek tekintetében továbbra is uralkodónak számítanak azok, melyek előírják, milyen ételeket fogyasszunk, miket ne, holott a fletcherizmus azt bizonyítja, hogy legalább annyira fontos az, hogyan eszünk, mint az, mi kerül a tányérunkra.
